Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

A Tóth család már csak villanyszámlát kap

Egyre többen költöznek Szegedről tanyára, mert a városi lakás rezsijét képtelenek kigazdálkodni. Sokan azonban csak utólag szembesülnek azzal, milyen összkomfortot adtak fel a tanyai romantika kedvéért. Onnan viszont már nincs visszaút.
Tóthné két kisebb gyermekével és a kutyákkal: Tamara és Alex is jól érzi magát a tanyán. Fotó: Segesvári Csaba
A mórahalmi tanyavilág üde látvány a városból érkezőknek. De nem csak látvány: ez stresszmentes világ, utazási irodák reklámfilmjébe kívánkozó házakkal, muskátlis ablakokkal és kutyákkal. Ráérősen karikázó biciklisek, békésen a buszra várakozó emberek.

Ahol a kövesút véget ér

Itt kövesút van, azon a Szeged–Madarász-tó járatot közlekedteti a Tisza Volán, igaz, nem túl sűrűn. A kövesútnak azonban egyszer vége szakad. Onnan kátyús, sáros, belvizes úton próbáljuk megközelíteni
Tóthék tanyáját. A városból tanyára költözött ötgyermekes családot, azt a hét embert, akik kényszerűségből hagyták el a panelt.

Tóthné Áfra Éváék négy évvel ezelőtt három gyermekkel a szegedi Csongrádi sugárúti kettő plusz egyes panelből hurcolkodtak tanyára. Azóta itt, a „világ végén" még két pici született: most a legnagyobb gyermek 13, a legkisebb egyesztendős.

Éva elmondta, hogy nem győzték fizetni a közel 30 ezer forintos rezsit, mivel ő gyesen volt, a férje egy fuvarosnál dolgozott. Kétszázezer forintos fűtéshátralékkal a nyakukban vágtak bele a tanyakeresésbe. Kétmilliót kaptak a panelért, 800 ezerért vették a kétszobás házikót, a különbözetből a tartozásokat rendezték, és például a fúrt kútból a házba vezették a vizet, áthúzatták a hetvenéves villanyvezetéket. Itt nem nyomasztják őket a számlák, csak a Démásznak kell havi rendszerességgel fizetni, no és a mobiltetelefon-szolgáltatónak. A fűtéshez a fa „megterem", nincs közös költség, hús is mindig kerül az asztalra: elég megkopasztani az udvaron kapirgáló tyúkot.

Beleszerettek a tájba

„Amikor ide először kijöttünk, beleszerettünk a tájba, a csendbe, a nyugalomba. Csak amikor megérkeztek az első fagyok, akkor vettük észre, mennyire messze vagyunk a világtól" – meséli Éva. Annyi pénzük azonban nem maradt, hogy közelebb költözzenek a civilizációhoz. Még egy ára volt a váltásnak: férje hosszú ideig nem talált munkát. Most a hídépítőknél dolgozik vasbetonszerelőként az ország távoli vidékein, két hét után két nap szabadságot kap, akkor látja a családját.

Akik tanyára költöznek – magyarázza Bozóki Imre tanyagondnok –, általában nem számolnak azokkal a nehézségekkel, amiket a tősgyökeres tanyaiak tudnak. Például hogy mi van akkor, amikor leesik az első hó, és a kövesútig a dermesztő hidegben kell kutyagolni. Ekkor fordulnak az önkormányzathoz – teszi hozzá.

Gyökeret ereszteni

Az önkormányzat pedig segít, de csak a rászorulóknak. Például az őszi szünettől a tavaszi szünetig terepjárókon viszik a gyerekeket iskolába – de csak az olyan családoktól, akiknek nincs valamilyen négykerekű járművük. A Tóth gyerekeknek gyalog kell járni, mivel a családi vagyonhoz tartozik egy öreg Lada is. Bozóki Imre szerint ha a családok a városi lakásért kapott pénzzel jól bánnak, a szükséges fejlesztésekbe belevágnak, gyökeret tudnak ereszteni, még gyarapodhatnak is. Ha nem, akkor számukra a tanyai lét olyan zsákutcává válik, ahonnan soha többé nincs visszaút a városba.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Kika is jönne Szegedre

Bevásárlóközpontot terveznek Szegeden, a Szabadkai út és Móravárosi körút kereszteződésében. Lapunk… Tovább olvasom