Délmagyar logó

2018. 07. 20. péntek - Illés 18°C | 28°C Még több cikk.

A vadaspark legcsúnyább állatai

A ronda veszélyeztetett állatoknak kevesebb az esélye a fönnmaradásra, mint jó külsejű társaiknak - szólt a sajtóhír, melynek hatására a Szegedi Vadaspark legcsúnyább állatait látogattuk meg. Az igazgató hangsúlyozta: a természetben mindegyik egyenlő.
Ennyire hülyén egy állat sem néz ki, imádom! - mondja egy tapírrajongó. Fotó: Karnok Csaba
A ronda veszélyeztetett állatoknak kevesebb az esélye a fönnmaradásra, mint jó külsejű társaiknak, csupán azért, mert az emberek az aranyos lényekre szánnak pénzt, de a csúnyákra nem – szólt a sajtóhír, melynek hatására a Szegedi Vadaspark legcsúnyább állatait látogatjuk meg.

Rá sem nézünk a szabadon kószáló, barátságos őzekre, a kíváncsi szurikátákra, a királyi oroszlánokra – ők túl szépek. A tapírnál azonban megállunk. A mintegy háromszáz kilós, vemhes Dzsenni hunyorogva és dörgölőzve élvezi gondozója simogatását. Rövid ormányát tekergetve integet felénk, ezért közelebb merészkedünk. Vastag rózsaszín bőre, ormányából kiálló fekete szőrszálai, kissé kilógó nyelve – szájából időnként nyál csöppen – nem teszi épp bájossá, de tény: édesen néz és óvatosan veszi el a kekszet az ember kezéből.
– Gyönyörű vagy – szépíti a valóságot Ördög László, a tapírok gondozója. – Ennyire hülyén egy állat sem néz ki, imádom! – lelkesedik Jauernik Judit, vadaspark-látogató és tapírrajongó.

Csúnyasági listánk második helyén a pirája szerepel, de a buldog szájú, tűhegyes fogú hal akváriumában valami még kevésbé szépet látunk: vitorlás algaevőt. A fenéken úszó fekete lény biztos félne, ha tudná, amennyiben beszerezne egy alapos sérülést, lakótársai megtámadnák.

A hiénát kevesen látják szépnek. Fotó: Karnok Csaba
– Madagaszkár csúcsragadozója. Az egyik legérdekesebb állat. Hatalmasat ugrik és nagyon titokzatos életet él – mutatja be Veprik Róbert igazgató a park egyik büszkeségét, a fosszát. A törpe kenguru és az óriás patkány közötti átmenetet megvalósító, egyébként veszélyeztetett ragadozó furcsa táncot jár: két lábra áll, hasát egy fához dörzsöli, közben szűk pupillájú kegyetlen szemével minket bámul. Megjelöli a területét, hogy a nőstény tudja, itt járt – magyarázza az állat viselkedését az igazgató, és hozzáteszi: a fossza pár csak a párzási idő alatt találkozik, különben ugyanis megölnék egymást. A fosszát egyébként szemmel láthatóan érdekeljük, makogó, huhogó hangot hallatva kísér minket a kerítés mentén.

Egyenlőség

Veprik Róbert nem hajlandó elárulni, melyik állatot tartja szebbnek, vagy csúnyábbnak a többinél. Hangsúlyozza: a természetben mindegyik egyenlő. A vadaspark négy célja a természetvédelem, az oktatás, a szórakoztatás és a kutatás – mondja, mi pedig érezzük: a csúnya állat – szép állat elkülönítés nem éppen szakmai szempont az igazgató szemében.

Tetszhetünk a foltos hiénáknak is – az is lehet, hogy mi meg az ő rondasági listájukon szerepelünk –, mert kíváncsian jönnek közelebb a kerítéshez. Egyikük szájából – szó szerint – kilóg a lóláb, másikuk röhögve kergeti. A többiek barátságos arccal méregetnek, de a látszat csal: ha tehetnék talán megölnének. Nem csak dögöt esznek ugyanis, a vadászatban is jók.

– Ha nem lenne ilyen satnya a hátsó felük, ők lennének Afrika csúcsragadozói. A szárazföldi emlősök közül nekik van a legerősebb állkapcsuk – beszél róluk az igazgató. Megtudjuk: a nőstények annyi tesztoszteront termelnek, hogy hamis péniszük nő, ezért nem könnyű megállapítani egy hiénáról, hogy hím vagy nőstény. Ez az információ megerősít bennünket: a hiénának a rondák között a helye.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Áll a bál az emlékpark új igazgatója körül

A megyei közgyűlés kulturális ügyekért felelős alelnöke szerint tovább ronthatja az ópusztaszeri… Tovább olvasom