Délmagyar logó

2018. 10. 22. hétfő - Előd 6°C | 17°C Még több cikk.

A vagyonőr poéta sajátos terápiája

Az egykori főtörzsőrmester különös, tragikus módon került kapcsolatba a költészettel, s az írást később terápiaként alkalmazta. Ma már száz verse van, írna regényt és forgatókönyvet is. A biztonsági őrként dolgozó költő, Füzes Lajos kedvenc témája: Szeged.
Füzes Lajos orvosi tanácsra kiírja magából az érzelmeket. Fotó: Gyenes Kálmán
Volt főtörzsőrmester és kőműves, dolgozott Indiában és Moszkvában. Most vagyonőr Szegeden. Közel száz versben örökítette meg családját, munkáját és szerelmét: a Tisza-parti várost. Regényt is szívesen írna, és hever asztalfiókjában egy-két filmötlet is.

Füzes Lajos nem mindennapi módon került kapcsolatba a költészettel hét évvel ezelőtt: az egykori rendőr főtörzsőrmester súlyos depresszióval küzdött, melyből egyetlen kiutat látott: az öngyilkosságot. Megölnie szerencsére nem sikerült magát, de akkori érzéseit papírra vetette Bújik a fény címmel. – Kötéllel a nyakamon írtam azt a verset – fogalmazott.
Orvosa azt tanácsolta neki, használja ki irodalomhoz való vonzódását és írja ki magából az érzelmeket. A terápia használt, ma már az ötszörös nagypapa úgy gondolja: hatvan év fölött minden nap ajándék. Költészetével elsősorban Szegednek kívánja megköszönni, hogy befogadta őt, a bácsalmási kőművestanoncot 1961-ben.

– A tanárunk az első Szegeden töltött napon felvitt a dóm tornyába, lemutatott, és így szólt: ha nem szédülsz, kőműves leszel. Nem szédültem, és amikor leértem, a templom harangjai megkondultak. Ekkor azt éreztem: a város befogadott.

Lajos a kőművességet 1976-ban átmenetileg – 6 és fél évre – rendőrségi munkára cserélte. 1983-ban azonban „hibázott": egy felettese rokonát jogosan előállította – állítja ő. Kőműves lett újra, dolgozott külföldön is, majd depressziója miatt leszázalékolták. Ekkor – egy sikeres terápia után – vagyonőrként helyezkedett el, és ma is ezt a „kettős életet" éli: költő és biztonsági őr. Előbbinek felesége nem örül, Lajos szerint azért, mert kevés vers szól az asszonyról. Annál több Szegedről, melyet gyöngyszemnek, kacér városnak, a lüktetés, a kacagás színhelyének nevez. Megörökítette szakmáját is, a vagyonőrt, a „szükséges rosszat", legutóbb pedig az ünnepet: az örömöt, könnyet és ölelést. Írt a tavaszról, a hajléktalanokról, a szőke nőkről és Morc Tiborc címmel a XX. század visszásságairól is.

Verseit – ahogy megszületnek a fejében –, akárhol legyen is, rögtön papírra veti, különben elillannak – mondta. Van, hogy naponta több, van, hogy kéthavonta csak egy alkotás születik. Egyelőre csupán azt asztalfióknak és a családnak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megszépültek a házak

Átadták tegnap a Somogyi, a Kelemen, a Kölcsey és a Kárász utca által körülzárt, 500 millió… Tovább olvasom