Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 4°C Még több cikk.

A vak nő színes szőttesei

Soha nem látott színeket, mégis megtanult tarka szőtteseket készíteni egy szegedi vak nő. Tarisznyáiból és szőnyegeiből már kiállítást is rendeztek, de ő mégis azt tartja a legfontosabbnak, hogy a népművészet segítségével ki tudott lábalni súlyos depressziójából.
Kézi szövés. Huszár Gabriella munkáiból már kiállítást is rendeztek. Fotó: Schmidt Andrea
Vannak dolgok, amikről azt gondolnánk, ezt csak egy látó ember képes megcsinálni. Akik maximum csukott szemmel tudják elképzelni, milyen lehet a világ örök sötétségben, hajlamosak azt hinni: a vakok rengeteg – sokszor hétköznapi – élményből kénytelenek kimaradni. Szerencsére azonban pont az érintettek nem hajlandók ezt elfogadni, és újra és újra bebizonyítják: ők is meg tudják csinálni, amit akarnak.

Huszár Gabriella születése óta vak. A világból csupán fényt és árnyékot érzékel, a zöld vagy sárga kifejezés számára csak egy szó, melyhez nem tud értelmet társítani. Mégis: gyönyörű szőtteseket készít – különféle színes mintákkal. Munkáiból már kiállítást is rendeztek.

A szegedi nő véletlenül talált rá néhány évvel ezelőtt erre a népművészeti ágra. Több mint öt éve súlyos depresszióval került a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájának neuro-pszichiátriai rehabilitációs osztályára. Ebben az intézményben a betegek az országban egyedülálló módon alkotómunkával töltik ki mindennapjaikat: több mint félszáz művészeti és népművészeti foglalkozás közül választhat mindenki egy hozzá legközelebb állót.

– Itt láttam először szövőszéket és szőtteseket – mesélte Gabriella, pontosan ezekkel a szavakkal. Aztán persze hozzátette: látás alatt azt érti, hogy mások készülő munkáit egyesével végigtapogatta. – Előtte már próbálkoztam a kerámiával is, de végül úgy döntöttem, ez az, ami igazán tetszik, ezzel szeretnék foglalkozni.

Gabriella azt mondja, a munka nagy része érzékelhető. Ki tudja tapogatni, hogyan állnak a szövőszálak és hogyan kell átvezetni a sorokat. A mintákat is gond nélkül el tudja készíteni, csupán arra van szüksége, hogy valaki egyszer megmutassa a kezét vezetve, milyen mozdulatokat kell elvégeznie hozzá. Egyedül a színválasztásban szorul segítségre.

A vak nő azt mondja: ez a munka megnyugtatja és leköti a figyelmét. A szövésben elért sikerei miatt újra visszanyerte önbizalmát, ismét magára talált, depressziójából pedig kilábalt: céljai vannak az életben. Szőnyegeiből és tarisznyáiból rendeztek már kiállítást is, egyik családtagjának pedig karácsonyi ajándékként tudott munkájával örömet okozni. A népművészetet mégis csak hobbijának tekinti, otthon teljesen mással foglalkozik.

– Angolt tanítok és tanulok, most készülök a felsőfokú nyelvvizsgára – mesélte. – Rengeteg kazettám van, léteznek már vakok számára készült tankönyvek, Braille-írással tudok jegyzetelni, egy képernyőolvasó program segítségével pedig az internetet is használhatom, szóval nem érzem hátrányban magam a felkészüléskor. Remélem, hamarosan fordítással is foglalkozhatok. Ezzel egy újabb álmom válhatna valóra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Agyban világhírűek

Tamás Gábor neurobiológus szegedi kutatócsoportjának szenzációs eredményét közölte a világ egyik… Tovább olvasom