Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 24°C Még több cikk.

A város új, de a búcsú a régi

A két és fél hónapja várossá lett Sándorfalva lakói – dacára a borongós időnek – az idén is vidáman ünnepelték templomuk búcsúját. A Szabadság téri felújított közpark a gyerekek számára egy napra ismét a játék és a szórakozás paradicsomává változott.
Fotó: Karnok Csaba
Az idén városi rangra emelt Sándorfalva búcsújának napján, reggel kilenckor még kihaltak az utcák. Nem csoda, hiszen az elmúlt hetek verőfénye után borongós, hűvös napra ébredtek a dél-alföldiek. Délelőtt úgy tűnt, túlkínálat van forgókból és dodzsemekből, de ebéd utánra benépesült a sportpályával szemközti terület. Az árusoknál a választék széles: a ruházati cikkektől a cukorkák tömegén át az ülő Buddháig és a szentképig minden kapható, ami a mindennapi élethez elengedhetetlen. A sándorfalviak kivethették horgukat a lila plüssmackóra és célba lőhettek tangabugyira kétszázért. Sikoly-álarcokat lengetett a hűvös, őszies szél.
Igazi falusi búcsú ez – a városban...

Délutánra a kocsmában fellendült a forgalom, egyre többször hangzott el az „Iszol még valamit?!" rikkantás, egy úr szabályos nekifutásból ült fel a bárszékre.

Szabados Mátyás és neje Ópusztaszerről minden évben eljön ide ebből az alkalomból. Mindketten jóérzéssel emlékeznek vissza gyermekkorukra, amikor még a főtéren, a templom mellett volt a kirakodóvásár. Szerintük a jó búcsú záloga akkor is, most is: a jó idő. Az idős Gábor Erzsébet Tordáról érkezett – balástyai barátnőjével. Ők nagy búcsújárók, többfelé megfordultak már az országban. Vásárfiát keresgéltek. Régen, amikor mezítláb futkároztak a vásárban, egy 20 filléres holminak is nagyon örültek, most viszont sokkal nehezebb és költségesebb kielégíteni az unokák igényeit.

Tíz éve költözött ki Szegedről Sándorfalvára Sziveri Ferenc és felesége, akik – bevallásuk szerint – túlságosan városiak maradtak ahhoz, hogy a búcsú hagyományait megtartsák. A vásárba két gyermekük kedvéért jöttek ki, akik vidáman forgóztak az egyik körhintán. Kovács József a családjával Kiskunhalasról érkezett a sándorfalvi rokonokhoz, akik birkapörkölttel és húslevessel várták őket. Szerintük a búcsú inkább a falvak ünnepe, de azzal, hogy Sándorfalva város lett, nem fognak mindjárt felhőkarcolók épülni a központban. A búcsúra szükség van és ez így van jól.

Fazekas Gábor

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felgyújtottak egy keresztet a volt Gyevi temetőben

Felgyújtottak egy fakeresztet a közelmúltban felszámolt Gyevi temetőben Szegeden - tájékoztatta egy… Tovább olvasom