Délmagyar logó

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -11°C | 0°C Még több cikk.

A Vasember kiállta a próbát

Fejben dől el, hogy mire képes az ember – vallja a szegedi Iványi Zoltán, aki készségszinten futja a maratoni távot. Nyolcszor átúszta a Balatont, és számos alkalommal egy nap alatt körbetekerte kerékpárral. Kezdetben mégsem hitte, hogy sikerülhet az Ironman (Vasember) teljesítménypróba, de a kitartó edzésmunka meghozta gyümölcsét: Nagyatádon sikert aratott.
3,8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás és 42 kilométer futás – az Ironman versenykiírásába még belegondolni is rémisztő. Ezeket a távokat külön-külön is nagy bravúr teljesíteni, nemhogy 13 óra 40 perc alatt, ahogyan azt Iványi Zoltán tette néhány hónappal ezelőtt.

– Tízéves koromban dzsúdóval kezdtem a sportpályafutásomat, de mára a családom – két kisgyermeket, Annát és Bálintot neveljük a feleségemmel – és a különböző sportsérülések miatt visszavonultam. Édesanyám
NB I-es tekeválogatott-kerettag volt, édesapám atletizált, megboldogult nagyapám, aki 96 éves koráig élt, versenyszerű tornász volt. Máig ők a példaképeim, gyanítom, az Iványi-géneknek köszönhetem, hogy ennyire szeretem a sportokat. Sokfélét űztem versenyszerűen, például kick-boxos korszakom is volt. Egyebek mellett a küzdeni tudást, a keménységet és a felelősségvállalást is elsajátítottam. Az edzések része volt a futás is. 2005-ben a munkahelyemen bekerültem az akkor bimbózó futócsapatba, és az ikonként tisztelt Bozsó Pista kollégám rábeszélt a Bécs–Budapest szupermaratonra. Hát így kezdődött – meséli az informatikusként dolgozó Iványi Zoltán, aki elmondja, hogy csak fokozatosan szabad emelni a távokat, és eljutni erre a szintre. Az edzésmunkába is beavatott: – A felkészülési időszakban hetente 4-5-szöri futás alkalmával összesen 60-70 kilométert teszek meg. Május elején, a 43. születésnapi bulimon már a triatlon határait feszegettem: 43 kilométer kerékpározással, 43 kilométer futással és végül 4,3 kilométer úszással ünnepeltem.

Fotó: DM
Fotó: DM

Emelt fővel a célban

– A versenyek előtt néhány héttel már a táplálkozásomra is odafigyelek, hogy ne lépjem túl a 68-69 kilós hosszabb távú futósúlyom. Szinte az egyik legfontosabb a versenyek alatt az, hogyan történik a frissítés. Csak egy példa: a különböző vitaminokat és a sót rövid idő alatt kiizzadjuk, ezeket folyamatosan pótolni kell. Én Nagyatádon az anyósom jól megsózott fasírtgolyócskáit használtam, sajtfalatokat ettem, és sózott vizet ittam a frissítőpontokon. Itt mind mentálisan, mind fizikálisan nagyon fontos a versenyzőnek, hogy az általa felkért „frissítőembere" ott várja és támogassa. Nekem például édesapám, versenytársamnak, Szekeres Péternek pedig egy jó barátja vállalta ezt a szerepet. Az endorfintermelődés miatt hajlamos az ember ilyenkor túlenni, túlinni magát, aztán jöhet a puffadás, a görcsök. A hirtelen ivástól úgynevezett vízmérgezés is bekövetkezhet, ami eszméletvesztéssel járhat.

Egészséges ilyen magasra tenni a mércét? – faggatóztunk. – Egy évig készültem család és munka mellett. Felkerült arra a bizonyos i-re a pont, és emelt fővel érkeztem a célba – számomra csak ez volt a fontos. Bevallom, amikor a 180 kilométeres kerékpártáv utolsó 20 kilométerén begörcsölt a vádlim, és tudtam, hogy még hátravan a maratonfutás, elgondolkodtam, hogy ez már nem az egészségről szól. Szenvedsz, miközben rettentő büszkeséget érzel, hogy képes vagy rá. Valószínűleg még egyszer nem vágnék bele.

Fotó: DM
Fotó: DM

Egészségvédő

– A Zoltánhoz hasonló sportolók, úgy mondjuk, hogy állóképesebbek, mint az átlag egészséges, de edzetlen ember. Sportszívük izomzata erősebb, alkalmazkodik az extrém megterheléshez, ezáltal gazdaságosabb működésre képes. Nagyobb erejű összehúzódással egységnyi idő alatt több vért forgatnak meg az érrendszerükben. Ugyanazt a terhelést alacsonyabb pulzusszámmal végzi el a sportoló, jobb oxigénfelhasználás mellett. Az anyagcseréjük is sokkal jobb, mivel hamarabb nyúlnak a saját zsírtartalékaikhoz, ezáltal a szénhidrát-felhasználásuk optimálisabb. Ezért mondják, hogy az egyik legjelentősebb egészségvédő hatás, ha valaki állóképessé válik – magyarázza dr. Mikulán Rita. A sportorvos biztat: – Mindezt nem csak az Ironmanek és Ironwomanek érhetik el. Csupán időre és mindennapos intenzív állóképességi edzésre van szükség. Ha valaki felnőtt korában kezd el ennek megfelelően élni, nagyjából fél év intenzív sport után jelentkeznek a jelek, kivéve a szív megerősödését. Utóbbi ugyanis a kor előrehaladtával lassabb, és nem is minden sportágat gyakorlóra jellemző.

Pszichés megmérettetés

A szakorvos hozzáfűzi: – Ezt a megmérettetést nem javaslom mindenkinek. Különleges személyiségbeli képességeket is igényel, hiszen nemcsak fizikális, hanem komoly lelki, pszichés megmérettetés is. Az emberi teljesítőképesség határait feszegető teljesítmények mindenképpen lenyűgözők, erőt adhatnak, példát mutathatnak, de csak nagyon keveseknek ajánlanám. Ezek a sportolók akaraterejük segítségével tényleg átlépik a saját határaikat. Mindezek mellett azonban hangsúlyoznám, hogy ha egy egészséges ember már elköteleződik emellett, és betartja az edzésekre vonatkozó alapvető szabályokat, valamint nem hagyja figyelmen kívül a teste visszajelzéseit, akkor a szíve, az anyagcseréje és az idegrendszere nem sínyli meg mindezt. Viszont azt, hogy a mozgás szervrendszere, az ízületei hogyan reagálnak a későbbiekben, nem tudjuk. Az extrém állóképességi sportok nagyjából húsz éve divatosak, nincs akkora tapasztalat, hogy tudományosan kijelenthető legyen, általánosan ajánlható vagy sem – világít rá dr. Mikulán Rita, és elmondja, már önmagában az különleges, hogy valaki „csak" maratoni futó. Bárki válhat a maga Ironmanévé, ha egészséges, és kedvet érez hozzá.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Biztos kezdet a gyerekházban

Mórahalmon nem gyerekmegőrző a Biztos Kezdet Napsugár Gyerekház, ahová 12-14 apróság jár rendszeresen az édesanyjával. Tovább olvasom