Délmagyar logó

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 13°C | 25°C Még több cikk.

A versenyek megölik a zene lelkét

Felállva ünnepelte a közönség Rév Líviát hétfőn este a zsinagógában. A Párizsban élő világhírű zongoraművész az épület rekonstrukciója javára adott jótékonysági koncertet.
Rév Lívia zongorajátékával kilencvenévesen is képes magával ragadni a közönséget. Fotó: Segesvári Csaba
Rév Lívia magyarországi fellépései, mesterkurzusai mostanában egyre gyakoribbá váltak. A világ legjobb Chopin-játékosává választott zongorista, aki 1946-ban emigrált Párizsba, néhány hete budapesti koncertjén ünnepelte 90. születésnapját. Úgy tűnik, ekkor megtört a jég: szülőhazájától is megkapta az első hivatalos kitüntetést. A kultusztárca vezetője a Pro Cultura Hungarica-díjat adományozta neki.

– Bevallom, nagyon régen vágytam már egy hivatalos magyar elismerésre is, de úgy gondoltam, biztosan külföldinek, idegennek tekintenek már, ezért nem kaphatok. Ezért meglepett, és elmondhatatlanul jólesett, hogy megköszönték a magyar kultúráért végzett munkámat. Egy muzsikus, aki a budapesti zeneakadémiáról indul, magával viszi az egész magyar zenekultúrát. Többet is: a klasszikus európai műveltséget, amit nagyszerű tanárainktól magunkba szívhattunk.
Rév Lívia párizsi otthona mindig nyitva állt az arra járó magyar muzsikusok előtt, akiknek gyakran kosztot és kvártélyt is biztosított. Ez különösen nagy segítséget jelentett azokban az időkben, amikor egy nyugati utazás finanszírozása szinte megoldhatatlan volt.

– Járt nálam a Székely, a Végh és a Keller kvartett is. Az ifjú Kocsis Zoltán és Ránki Dezső franciaországi karrierjének elindulásában kicsit én is közreműködhettem. Hallottam őket a Párizsi Magyar Intézetben játszani, és meghívtam őket a Riviérára, Antibes-ba, ahol volt egy házunk, és szerveztem egy kis zenei fesztivált. Két hétig laktak nálam, béreltem számukra egy második zongorát is. Antibes-ban hallotta a koncertjüket az ismert impresszárió, az '56-ban emigrált Böröcz André, aki meghívta őket a rangos mentoni fesztiválra, ami jó indulás lett számukra. Amikor utána Párizsba jártak, még évekig mindig meglátogattak, és kaptak nálam finom töltött paprikát. Sohasem hallottak zongorázni engem, így azt hiszem, én csak egy jó szakácsnő vagyok a szemükben – mesélte nevetve szegedi koncertje után Rév Lívia.

A ma is tökéletes szellemi frissességnek örvendő zongoraművésznő ezekben a napokban Tamásiban tart nemzetközi mesterkurzust. Nemcsak koncertező művészként, hanem zenepedagógusként is fáradhatatlan. – Nem a legjobb irányba indult el az elmúlt évtizedekben a zongoraoktatás. A technika szélsebes fejlődésével az emberek futnak a találmányaik után.
A számítógép ma már hihetetlen dolgokra képes, gyorsabb, mint az emberi agy. Az emberek is ugyanolyan gyorsak, pontosak szeretnének lenni. Ez sajnos rosszul hat a zenére. Muzsikusként sok mindent meg lehet tanulni, fantasztikus eredményeket lehet elérni, de a zene nem csak ez. Ezért nem kedvelem a zenei versenyeket, határozottan ellenük vagyok. A gyorsaságot, az erőt le lehet mérni, de a kifejezést, a tehetséget, az inspirációt és a szellemet nem. Az vagy tetszik valakinek, vagy nem. Ma százával rendezik a nagy zenei versenyeket a világban.

Szegény fiatal muzsikusok azt hiszik, hogy az életük függ ezektől. Rengeteget dolgoznak, napi 10-12 órát gyakorolnak, csak közben megölik a zene lelkét. Hallatlanul virtuózan, gyorsan játszanak, és minden hang a helyén van, csak épp a muzsika hiányzik.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rózsaünnep lesz a hét végén Szőregen

Az idei nyolcadik szőregi rózsaünnep hagyományos és különleges programokkal várja a virágkedvelő… Tovább olvasom