Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 31°C Még több cikk.

A vidám témákra vevők az emberek

Kezdetben egy Wartburggal járta az országot, ma már saját galéria tulajdonosa Szarka Béla műkereskedő. Egyre vékonyodó vásárlói köre a vidám témájú képeket keresi, és olykor alapos vizsgálat alá veszi a választott alkotást.
Szarka Béla szerint az a jó kép, amit el lehet adni Fotó: Gyenes Kálmán
– A festészet olyan, mint a foci: mindenki azt hiszi, ért hozzá – kezdi ironikusan Szarka Béla. A TISZApART Galéria tulajdonosa lassan 25 éve foglalkozik műkereskedelemmel, standjaival mindkét szegedi hipermarketben találkozhatunk.

Ezt vinni kell

– Úgy csöppentem a műkereskedelembe, mint Pilátus a krédóba – vallja az 59 éves férfi. A 80-as években csak a Képcsarnok forgalmazott kortárs műveket, így evidens volt, hogy ő is ott kezdi a képügynöki mesterséget.

– Bepakoltam vagy harminc képet a Wartburgba, aztán nekiindultam. Zalaegerszegtől a Hortobágyig megfordultam az összes iskola tanárijában, cégek tárgyalóiban, de árultam téeszekben, élelmiszerboltok előtt is. Mestereim egyetlen instrukciót adtak: „Fiam, ezt vinni kell" – eleveníti fel a hős időket Szarka Béla. Később önállósította magát, megalapította saját galériáját, ahol jelenleg húsz festő alkotásait lehet megtalálni.

Répa mellé festményt

– Kortárs művekkel foglalkozom, mivel a régi képek az alvilágot is érdeklik. Ezeket viszont nem hamisítják. Már ismerem az emberek ízlését, hiszen eddig mintegy 20 ezer kép járt a kezeim között – meséli. A vásárlók szerinte a vidám témákat keresik, nem a „depressziós" képeket. Ha tetszik a mű, megveszik, nem foglalkoznak azzal, kinek az alkotása. A tájképek és a csendéletek a legnépszerűbbek.

– A jó festmény egyébként is az, amit el lehet adni. Pusztán azért viszont nem veszik meg, mert olcsó. A legdrágább képem 400 ezer forintért kelt el – mondja a műkereskedő. Úgy véli, 1993 és 2003 között volt igazán nagy a kereslet a képek iránt, azóta csökken az érdeklődés. Kivételek persze vannak: akadt olyan vásárló, aki mivel hosszú percekig állt a hipermarket pénztáránál, közben nézegetni kezdte az alkotásokat. A végén az egyik mű a bevásárlókocsijába került, holott mint mondta, csupán répát akart venni.

De hol a ló lába?

A vevő természetesen kellemetlen pillanatokat is tud okozni. Néhányan kapargatják a festményt, vizsgálva, valóban olaj-e, mások a vásznat nyomkodják hátulról az ujjukkal.

– Egy vásáron pedig egy hölgy váltig állította, hogy egyik képemen hiányzik a ló hátsó lába. A férjével odatérdeltek a kép elé és hosszú percekig vizsgálták azt. Mivel én is elbizonytalanodtam, visszamentem az alkotóhoz, aki megnyugtatott: ő bizony odafestette – meséli. Otthonában egyébként portrék, csendéletek lógnak a falakon. – Alig több mint húsz képem van, mivel nem csináltam kiállítást a lakásomban – mondja nevetve.

T. G.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bakfittyek a közgyűléseken

Hingl László, Kenderesi-Szabó Mihály és Kormos Tibor nem volt szószátyár a szegedi… Tovább olvasom