Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

A víg özvegy: a haza üdve és az egyén boldogsága

Szeged - Kitartott a közönség A víg özvegy pénteki bemutatóján, pedig este 9-kor még sötét viharfelhők tornyosultak a Dóm téren, dörgött, villámlott, lecsapott a zivatar – nem sokan hitték: megtartják az előadást. A premier fél 12-kor kezdődött, és 2 óra után hosszan ünnepelte a publikum a fellépőket.
Az Egyesült Államokban élő operarendező, Kozma Péter Lehár Ferenc nagyoperettjével, egy számára új műfajjal debütált a Dóm téren. Zeke Edittel különleges díszletet álmodott a szabadtéri színpadára: a Párizs látképét idéző háttérvászon előtt az Eiffel-torony tizedére kicsinyített, eldőlt, megtört fémszerkezetét láthatjuk, amelynek forgószínpadra épített középső eleme egy impozáns lépcső, másik fele meg a „pavillon". Az ötlet nem tűnik rossznak, sokféle asszociációra késztet, ám van egy alapvető probléma vele: nem praktikus. A fémmonstrum zavaros, kusza hatást kelt, rosszul világítható, ráadásul szinte félbevágja a színpadot, így keskeny sávra szűkíti a játékteret.

A víg özvegy ősbemutatóját 1905-ben tartották Bécsben; azt gondolhatnánk: az akkori politikai-társadalmi állapotok kifigurázása, a darab ironikus társadalomkritikája több mint egy évszázad múltán elveszítette aktualitását, a darab mostanra meseszerű zenés komédiává szelídült, ám Böhm György dramaturg fazonigazításának köszönhetően sok benne a csiklandozó áthallás. A haza üdve, a hazaárulás, az államcsőd réme, a magánvagyon államosítása különösen szól; a korrupt, pénzéhes, képmutató és álszent politikus-diplomaták sem ismeretlen figurák manapság.

Herczenik Anna nem bizonyult jó választásnak a szerepre. Fotó: Schmidt Andrea
Herczenik Anna nem bizonyult jó választásnak a szerepre. Fotó: Schmidt Andrea

A produkció erőssége a zenei megvalósítás: Kesselyák Gergely karmester szenvedélyességét átvitte a szegedi szimfonikusokra. A zenekar pontosan, stílusosan, muzikálisan játszott, a fesztiválkórus is szépen énekelt. Élvezet hallgatni a színpadi zenéket is: az első felvonásban Behán László Dezső koncertmester vezetésével vonós kamaraegyüttes adja a báli muzsikát, a második felvonásban pedig finom tangóharmonika-játékával Weszely Ernő teremt már néhány taktussal is párizsi hangulatot.

Nagy felfedezés az eddig csak operában szereplő pazar hangú baritonista, Kálmán Péter (Danilovics Danilo), aki a szokásosnál macsósabb, kopasz bonvivánként is nagyszerű: remekül játszik, érthetően mond szöveget, a dalait szenvedéllyel, érzelemmel képes megtölteni. Kevésbé szerencsés választás Herczenik Anna. A legnagyobb díváknak is bravúrszám a nevezetes Vilja-dal; Herczenik előadásában nyoma sincs bravúrnak, csúnyán öblögetve énekel, elvész a sláger poétikussága, ráadásul a záró csúcshang is küszködve, csúnyán szólal meg. Glavari Hanna szerepe makulátlan hangot, erős színpadi kisugárzású egyéniséget kíván. (Érdemes meghallgatni Házy Erzsébet, Schwartzkopf, Sutherland vagy Fleming felvételét a YouTube-on!) Érthetetlen, hogy miközben kisebb szerepekre is sikerült sztárokat megnyerni, miért épp a címszereplő a produkció leggyengébb láncszeme. Méltatlan a 80 éves fesztiválhoz, hogy művészi szempontok helyett személyes motivációk határozzák meg a szereposztást. Nekünk is van Miklósa Erikánk, Rost Andreánk. A Valencienne-t parádésan éneklő Keszei Bori színészi játékán ugyan lenne még mit csiszolni, mégis szinte ő a primadonna.

Hernádi Judit és Kálmán Péter viszont remekül játszanak, színesítik az előadást. Fotó: Schmidt Andrea
Hernádi Judit és Kálmán Péter viszont remekül játszanak, színesítik az előadást.
Fotó: Schmidt Andrea

Talán Boncsér Gergely is karakteresebb Camille de Rossillon lenne, ha a rendezőnek határozottabb elképzelése volna a figuráról, így azonban csak az ígéretes, fiatal tenorista hangjáról lehet elismeréssel szólni. Az agyalágyult Zéta Mirko jutalomjáték Haumann Péternek, aki megszámlálhatatlan tónusban, utánozhatatlan iróniával tudja mondani: „a haza, a haza". Mindenki eldöntheti magában, mi a fontosabb: a haza üdve vagy az egyén boldogsága. Bajor Imre is telitalálat Nyegus szerepére, ülnek a poénjai, nem viszi túlzásba a ripacskodást. Nagy találmány a mániás diplomatafeleségek szerepének „feltupírozása". Három kivételes színésznővel izgalmasabbá, színesebbé válik így az előadás. Amikor Csákányi Eszter (Sylviane), Hernádi Judit (Praskovia) és Molnár Piroska (Olga) önfeledten bolondozik, nincs üresjárat, unalom. Kedvükért egy másik Lehár-operettből, A három gráciából kölcsönvették a népszerű Apacs-dalt, amit a végén félmeztelenre vetkőző Bajor Imrével nagy sikert aratva énekelnek. A népes szereplőgárdából az eszelős humorát a párbajjelenetben megcsillogtató fergeteges Vida Pétert (Cascada) érdemes még kiemelni.

Olvasóink írták

  • 4. úgyistudod 2011. július 19. 14:13
    „Én a kedves kritikussal értek egyet....szánalmasan igénytelen volt sajnos az egész előadás. Elsősorban a rendezőnek adnám a fekete pontot.”
  • 3. pala1964 2011. július 18. 12:34
    „érdekes, mert nekem is (sokkal) jobban tetszett Keszei Bori, mint Herczenik Anna, de nekem Boncsér Gergely is jobban megnyerte a tetszésemet hangilag, mint Kálmán Péter...

    amúgy szerintem játékban is elég átlagosra sikeredett a címszerep...”
  • 2. Stephanie 2011. július 18. 10:14
    „Nem tudom, hogy a kedves kritikusunk esetleg nem mosott fület előadás előtt, vagy csak hátul ült ahhoz, hogy hallja rendesen, mert én például akárhányszor láttam az előadást, mindannyiszor kiértettem Herczenik Anna csodálatos hangjából a szavakat. Igaz, hogy jócskán az opera felé hajlik, de erről nem ő tehet. :) Csodálatos víg özvegyet álmodott meg Kozma Péter a színpadra és az összes színész, statiszta, az énekkar egytől egyig hozzájárult egy olyan sikerhez, amit idén nem hallhattunk.... Pl. a Tragédiánál egyszer sem.... Persze ez magánvélemény.”
  • 1. na_mit_talaltam 2011. július 18. 09:49
    „Ha esetleg valaki nem tudta volna kivárni az eső végét, találtam egy összeállítást a neten
    http://www.youtube.com/watch?v=csF0hfDlQYQ”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Landol a cigicsikk

Nem számít túlságosan csikkes városnak Szeged. A felszínen. Ha a föld alá nézünk, már más a kép. Tovább olvasom