Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

A víg özvegy a nagyszínházban

Tasnádi Csaba rendezésében, a címszerepben sikerrel debütáló Kónya Krisztinával pénteken mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban Lehár Ferenc nagyoperettjét, A víg özvegyet.
Kónya Krisztina pazar Vilja-dala volt A víg özvegy-premier fénypontja. Ha ugyanolyan színvonalú lett volna az egész produkció, bátran lehetne ajánlani mindenkinek. Az operatagozat gyönyörű hangú szopránja mostanra igazi primadonnává érett, ihletetten, varázslatosan énekelt, finom eleganciával viselte Varjas Zsófi mutatós, extravagáns jelmezeit. A közreműködő szegedi szimfonikusokat jó tempókkal, stílusosan dirigáló Koczka Ferenccel látható összhangban olyan természetes egyszerűséggel szólaltatta meg a darab legnagyobb slágerét, hogy puritán előadásmódja hivalkodó operai hangmutatványok nélkül is magával ragadta a közönséget.

A víg özvegy - GALÉRIA

Élenjáró műsorpolitika

Miután a színidirektor megmagyarázta, hogy a nézőszámokat Szegeden tulajdonképpen úgy kell érteni, hogy a kőszínház és a szabadtéri közönségét összeadjuk; valamint a kínálatra is egységes egészként kell tekinteni, már csak azt nem értem, akkor mi szüksége a városnak 11 év alatt három különböző produkcióra A víg özvegyből. Lehár Ferenc nagyoperettjét 2003-ban és 2011-ben is műsorra tűzték a Dóm téren; legutóbb olyan sztárokkal, mint Bajor Imre, Csákányi Eszter, Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Molnár Piroska. Biztosan arra is van okos magyarázat, miért érdemes három év múltán a nagyszínházban ilyen színvonalon újra előkapni. 

 
Erre szükség is volt már a második felvonás elején, mert Tasnádi Csaba vérszegény rendezése néhány aktuális poénon kívül – a Déli Áramlat, az oroszok és az Albániához csatlakozás emlegetése váltott ki némi derültséget – nem sok eredeti ötlettel tartotta fenn a néző egyre lankadó figyelmét. Tasnádi az egyébként jól éneklő kórussal sem tudott mit kezdeni, így az énekkari tagok tébláboltak, nem jutott nekik feladat. Ha már ez a szezon egyetlen reprezentatív, szórakoztató zenés színházi produkciója, legalább ennek a díszletére érdemes lett volna pénzt, időt, kellő figyelmet áldozni, és a műfaji gazdagságban „élenjáró" színházhoz méltó módon kiállítani az előadást. Lehangoló hatalmas fekete körfüggöny határolja a sivár játékteret, festett plexilapokkal kiegészített bumfordi operettlépcsőt, aránytalanul széles ajtajával torz kerti pavilont láthatunk a színpadon. Molnár Zsuzsa igyekezett virágos vázával, néhány bútorral, páfránnyal, egy kopott csillárral szecessziós hangulatot teremteni, színes képek, bordó revüfüggönyök belógatásával enyhíteni a nyomorúságos látványon, de az összkép így is katasztrofális.

A víg özvegy - GALÉRIA

„Lolo, Dodo, Zsuzsu..." – éneklik a grizettdalban; Krámer György koreográfiájára kánkánt táncol a kar, van benne pezsgés, de nem az igazi. Danilót Andrejcsik István alakítja, aki kitűnő színpadi érzékkel nem esik túlzásokba. „Az orfeum tanyán, ott békén hagy hazám..." – nosztalgikus felhanggal énekli a népszerű kuplét, majd jól adja az érzéseivel küzdő, deresedő halántékkal is sármos szerelmes férfit, a duettekben is méltó partner. Meglepetés új szerepkörben látni Réti Attilát: az idősödő, féltékenykedő férj, Zéta Mirkó pontevedrói nagykövet figuráját kelti életre élvezhető szövegmondással, torzonborz szemöldökerdővel. Rosillon szólama komoly technikai felkészültséget igénylő, magas fekvésű tenor szerep, Bocskai Istvánnak lehet, hogy az adottságai megvannak hozzá, de a bemutatón nem volt elég természetes, meggyőző sem énekben, sem játékban. Sudár, virgonc Valencienne-ként a jól éneklő és mindig derűt sugárzó Kovács Éva egyszerre tudott elbűvölő és mulatságos lenni. Méltánylandó a Cascadát kackiás bajusszal, latin temperamentummal megformáló Szélpál Szilveszter és Szondi Péter (Saint Brioche) igyekezete. Kancsár József Nyegusáról folyton Bajor Imre Dóm téri poénjai jutottak eszembe, aki sajátos humorát is bele tudta csempészni a szerepbe. Szegedi kollégája is talán merészebben, harsányabban ripacskodhatott volna. Mert a produkció másik fogyatékossága: hiányoznak belőle a színészek, akik megfűszerezhetnék a játékot, akik a darab sava-borsát jelentő hús-vér, komikus karaktereket életre kelthetnék. Méltánytalan lenne a nem erre szerződött, mégis szerepek sorát játszó énekkari tagokon a színészi alakításokat, a játéktempót, az erős színpadi jelenlétet számon kérni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fizetőparkoló-övezetek: zöldre vált szinte az egész belváros

Január elsejétől megváltoznak Szegeden a fizetőparkoló-övezetek határai: a Tiszától egészen a Szent István és Bartók térig, valamint a Vitéz utcáig tart majd a zöld zóna. Tovább olvasom