Délmagyar logó

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 13°C | 25°C Még több cikk.

A világ gyönyörű és édes

Szeged - Ünnepelve fogadták a legkisebbek Csukás István és Nagy Imre Erik Szökevény csillagok című gyermekoperáját a nagyszínházi ősbemutatón.
„Ó, a világ gyönyörű és édes, mint a dinnye! Csak is az kell, mindenki tisztán, szépen higgye!" – énekli üdvözült, mosolygós arccal Koczor Kristóf mint Édes dinnye király Csukás István és Nagy Imre Erik Szökevény csillagok című gyermekoperájában. A barátságról, szerelemről, hűségről szóló darab szép, tiszta, kedvesen naiv üzeneteket közvetít, bár akadnak benne karcosabb hangok is. A Keserű kecskeszőr király (Bocskai István) például arra figyelmezteti a szereplőkkel együtt a közönséget is: ha tudnák, hogy mennyi keserűség vár az igazmondókra, nem lépnék át Meseország határát...

A pénteki ősbemutatón a kisiskolások láthatóan élvezték Csukás István példázat jellegű, egyszerű meséjét, amit Sándor János közönségbarát gegekkel, mai poénokkal, GPS-szel, okostelefonnal, a nézőtérre kilépő szereplőkkel tett akciódúsabbá. Molnár Zsuzsa láthatóan takarékos megoldásokkal varázsolt rajzfilmes hatású díszletet. Varjas Zsófi beszédes, színpompás jelmezekkel tette karakteressé a figurákat. A dinnyekirályt például ötletesen óriási, zöld csíkos görögdinnyének öltöztette, kalapja a meglékelt gyümölcsből kivett piros kúp fekete magokkal. A Varga József koreográfiájára mozgó tánckar nemcsak harsány színekben, formákban tobzódó jelmezeket kapott, hanem vidám arcfestést is.

A világ gyönyörű és édes. Fotó: Kuklis István (galéria)

Nagy Imre Erik első hallásra is befogadható, sokszínű, dallamos muzsikája passzol a Csukás-meséhez, valahol félúton van a filmzene és a musical között; talán a színlapon jelzett daljáték műfaji meghatározás jobban illik rá, mint a többször hallott gyermekopera megnevezés. Például a Fecskefiú áriája, amit Szélpál Szilveszter a zenekari árok előtt mély átéléssel énekelt a nézőtéren, Kacsóh Pongrác János vitézét juttathatja eszünkbe. Azt nem tudom, mennyire értékelik a gyerekek a bonyolultabb kvartetteket, szextetteket, mindenesetre Kardos Gábor odaadó, figyelmes karmesterként jól kézben tartotta a 18 fővel felálló zenekart és az énekeseket.

A szereplők rokonszenves buzgalommal vetették magukat a játékba. Pálfi Zoltán ahogy a színpadra lépett és megszólalt, máris elhitte neki a közönség, hogy ő a nagyhangú, régi vágású, korlátolt Gazda. A produkció talán legkacagtatóbb szereplőjét, a füstölő rőzseseprűn repülő, tűzrőlpattant, boszorkányos Mostohát Vajda Júlia parádésan alakította. A gyerekek Taletovics Milán harmonikatörzsű Szamár-figuráján nevettek a legtöbbet. A szökött „szerszámokat" is sikerült kissé parodisztikusan életre kelteni: Altorjay Tamás öblös hangon, ízesen énekelte a Hordó áriáját, Piskolti László viccesen jejejézve hozta a hiányos fogú Gereblyét, Laczák Boglárka magas sarkú cipővel tovább sudárítva magát csipetnyi öniróniával játszotta a Létrát. A Rózsalány kedves, szerethető, mintaszerű naiva lett Horák Renátának köszönhetően, aki akár Iluska is lehetne a János vitézből ugyanebben a jelmezben.

Azt, hogy a gyerekbérletben meghirdetett produkció siker, az előadás alatt folyamatosan le lehetett mérni a zömmel 6–10 évesekből álló közönség reakciójából: nevettek, tapsoltak, szurkoltak, bekiabáltak. A végén a szereplőkkel együtt meghajló szerzőket, Csukás Istvánt és Nagy Imre Eriket is vastapssal fogadta, nagy ünneplésben részesítette a publikum.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem léphetik át a 300 hektáros határt

Hogyan figyelik, átlépi-e valaki a földforgalmi törvényben engedélyezett birtokméreteket? Tovább olvasom