Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 4°C Még több cikk.

A virginiai vérengzés után: Amerika gyászol

Az egyetem sportcsarnokában kedden tizenötezer diák gyűlt össze, ahol sportrigmusok skandálásával, emlékezésekkel és beszédekkel nyilvánították ki, nem engednek az erőszak hatalmának. A diákok a gyász borús, már-már feldolgozhatatlan munkájában is az erőt, az újrakezdés lehetőségét keresik.
Cho Seung-Hui huszonhárom éves, dél-koreai származású diák mindössze tíz perc alatt vette meg a két fegyvert. Három érvényes igazolványt mutatott fel az eladónak, s mert a kötelező rendőrségi vizsgálaton is átment, a pisztolyokat megkapta. Nem akart feltűnést kelteni, tehát a töltényeket, igen sokat, más boltokból szerezte be.

Hétfő reggel, éppen a holokauszt emléknapján, melynek a tragédiához köze nincsen, furcsa ruhába öltözött, a szemtanúk szerint úgy nézett ki, mint egy kiscserkész, s már nyolc óra előtt megölt két diákot. Aztán két óra múltán, a campus egy távolabbi épületében még harmincegyet, s többeket súlyosan, életveszélyesen megsebesített. Cho Seung-Hui röpke két óra alatt nemcsak bevonult az amerikai tragédiák történelmébe, de az első helyre került. Előtte jelentéktelen ember volt, két lábon járó csönd, gyanús különösség, melyből ezer és ezer jár-kel a világban. Már gimnazista korában feltűnt zárkózottsága. Egyetemi szobatársai azt mondták, szinte egész évben nem szólt hozzájuk, szavát is alig lehetett venni, s csak egyszer nyílt meg valamelyest, akkor megittak néhány sört. Egyébként lányokat zaklatott névtelen levelekkel.
Szeretett írni, sok kreatív szöveget és drámát alkotott, s az angol tanárnője még 2005-ben figyelmeztette a rendőrséget, hogy a fiú furcsa, veszélyes drámákat ír, figyelni kellene rá. Cho Seung Huit pszichológushoz irányították, ez volt a legtöbb, amit tehettek.
A hírek szerint hosszú búcsúlevelet hagyott hátra, ennek tartalmát még nem hozták nyilvánosságra.

A Virginia Tech Campusán mintegy huszonötezer diák tanul festői környezetben, a vidék gyönyörű, ódon hangulatú épületekben nagy és összetartó közösség élte mindennapi, békés életét évtizedek óta. Cho olyan társait is megölte, akikkel a gimnáziumból együtt jött az egyetemre. Megfontoltan, nyugodtan, hidegvérrel ölt. Egy-egy terembe, ha hallott még sebesülteket, jajkiáltásokat, visszatért. A helyszínelés doktora megrendülten nyilatkozta a riportereknek, alig talált olyan halott diákot, aki csupán egyetlen lövést kapott volna.

Az amerikai média máris talált hősöket. Egy diák, hallva a szomszédos szobából csattogó lövéséket, a tanári asztallal torlaszolta el az ajtót, s a gyilkos, bár többször átlőtte az ajtót, nem tudott bejutni. Liviu Librescu az egyetem nemzetközi hírű mérnöke volt, hetvenöt éves, holokauszt-túlélő. Ő a testével tartotta az ajtót, csak hogy a diákjai az ablakokon át menekülhessenek. Liviu Lubrescu meghalt, számtalan lövést kapott. És, ahogy szokott lenni, mint egy rossz hollywoodi forgatókönyvben, a gyilkos is végzett magával, mielőtt a rendőrök elérhették volna. Az áldozatok fotói először egy közösségi portálon kezdtek terjedni, csupa fiatal, kedves arc.

Az egyetem sportcsarnokában kedden tizenötezer diák gyűlt össze, ahol sportrigmusok skandálásával, emlékezésekkel és beszédekkel nyilvánították ki, nem engednek az erőszak hatalmának. A diákok a gyász borús, már-már feldolgozhatatlan munkájában is az erőt, az újrakezdés lehetőségét keresik.

Aznap minden hallgató, kik között akadt túlélő, barát, sebesült vagy szemtanú, egyetemi pólóban vagy sapkában adott interjút, s egy pillanatra sem kárhoztatta vagy kritizálta az egyetem vezetését ama végzetes két óra miatt, mely a gyilkosságok között telt el. Kedd este a diákok a campus területére vonultak, énekeltek, rigmusokat szavaltak, s a hatalmas, éji területet több ezer gyertya világította be. Szívszorító látvány volt. Egy interjúra kért diák eltökélten nézett a kamerába. Azt szeretnénk megmutatni, mondta, hogy nagyon sok örömünk van ebben az iskolában, és nem fogjuk hagyni, hogy ez a szörnyűség rátelepedjen. A kérdés nem az, miért történt, ami történt, hanem hogy eztán mit tudunk tenni.

A Norris Hall épületének területét, hol a legborzasztóbb vérengzés zajlott, egyelőre fél évre zárták be.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ellentmondásos vallomások Kurai András perében

Várhatóan júniusban hirdetnek ítéletet a Pénzes Henrietta megölése miatt indított büntetőperben. A… Tovább olvasom