Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

A vízitündéreket lekaparták a homlokzatról

Európa egyik csodája, a szecesszió remekműve született újjá Szegeden. A Reök-palota 1907-ben épült fel, luxuskivitelben, helyi művészek, mesterek közreműködésével, csapatmunkában. Száz év elteltével ugyanezt mondhatjuk el.
Európa egyik csodája, a szecesszió remekműve született újjá Szegeden. A Reök-palota 1907-ben épült fel, luxuskivitelben, helyi művészek, mesterek közreműködésével, csapatmunkában. Száz év elteltével ugyanezt mondhatjuk el: profi tervezésben és kivitelezésben áll előttünk – kibújva az állványerdő alól –, immáron a művészetek palotájaként Reök Iván vízépítő mérnök valahai lakóháza. Lapunk ott volt a felújítás utolsó pillanataiban, a múltban és a jelenben egyaránt Rantal János építész, vezető tervező kalauzolt bennünket.

„Mintha a szél mozgatná, úgy hullámzanak falsíkjai, mintha óriás gyúrta volna, olyan furcsák erkélyei..." – idéztük tegnap Bakonyi Tibor építész leírását a házról. Nehéz ennél költőibb megfogalmazást találni. Rantal Jánossal, a ház újjászületését megtervező építésszel ott állunk a Reök-palotával szemben, amely apródonként dobálja le szépségét eltakaró állványait. (Hogy az épület Szeged egyik legnagyobb látványossága lesz, már most eldőlt: fényképező turisták hada lepte el a környéket.)

A szecesszió

Az 1890-es években szélviharként vonult át Európán egy új szellemű művészeti áramlat, országonként más-más mértékig rombolva le a régi eklektikus szemléletet, kialakítva egy sajátos új stílust, melyet Angliában többnyire Modern Style-nak, Belgiumban és Franciaországban Art Nouveau-nak, Németországban Jugendstilnek, a Monarchia területén pedig szecessziónak nevezünk. Ezt a stílusirányzatot, mely megtagadva elődeit, új formakincset igyekezett kifejleszteni, haladó szellemű művészek hozták létre, akik szabadulni akartak a történelmi stílusok kötöttségeitől.

A délelőtti napsugarak a Kölcsey utcai homlokzatot érik, és a falak valóban hullámzásba kezdenek. Semmi sem véletlen: a megrendelő, Reök Iván „vízen járó kultúrmérnök", az alkotó pedig azt az európai szecessziót szerette volna Szegedre becsempészni, amit többek között Párizsban látott. A lágy árnyékú zárt erkélyek, együtt a nyitott erkélyek támasztékaival a hullámzás érzését keltik, az oszloptörzseket, oromzatokat, az erkélyek rácsait pedig a vízi növényvilág motívumai díszítik. És akkor a kék színű, aranyozott bibés vízililiomokról még nem is beszéltünk: 1906 és 1907 között épületszobrászok saját kezűleg hordták fel valódi nagyságú szénrajzvázlatok alapján azt a gipszes mészhabarcs pépet, amelyből a liliomokat formázták. A felújításra felvonult jelenlegi „erők" gondoskodtak arról, hogy minden az eredeti szecessziós alkotásra emlékeztessen: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal részéről Réti Mária és Széphegyi László az eredeti színekért, Pál János a színtervért, B. Szűcs Antal pedig a homlokzat kivitelezéséért volt felelős.

A végeredmény? Az épület minden hozzáértő művészettörténész szerint jellegzetes formálása miatt egyedülálló Magyarországon, és a rendelkezésre álló szakirodalom alapján még Európában is kuriózumnak számít.

Rantal János elmeséli, a ház párkányok alatti falfelületeire annak idején vízitündéreket festettek, amelyek tetszettek a megrendelőnek. A család konzervatív tagjai azonban később, Magyar Ede 1912-es öngyilkossága után – a művész mindössze 35 éves volt – lekapartatták a tündéreket a homlokzatról, helyettük kék és arany színű „pizsamacsíkokat" vittek fel az ereszek alá. Tiltakozásul a szegedi képzőművészek tüntetést szerveztek a ház elé.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sportolók – szegedi panelgarzonban

A szegedi önkormányzat összesen huszonöt garzonlakást biztosít a város sportklubjainak a Székely sor… Tovább olvasom