Délmagyar logó

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -7°C | 0°C

A Záporral elnyerte a filmkritikusok díját

Szeged - A Zápor című alkotásáért a legjobb animációs film kategóriában idén Tóth Pál kapta a magyar filmkritikusok díját. A Balázs Béla-díjas szegedi rendező a finanszírozás kilátástalansága miatt úgy döntött: egyelőre nem készít több szerzői filmet.
– A Zápor alapjául szolgáló novellámat 1986-ban írtam. Olyan jól sikerült, hogy a kecskeméti filmstúdió azonnal megvette a megfilmesítés jogát, és megjelent a Galaktika folyóiratban is. Évtizedekig nem történt vele semmi, de három éve újra elkezdett foglalkoztatni a téma. A novella egy egyszerű sci-fi; arról szól, hogy váratlanul elkezd zuhogni az eső, miközben nincs is felhő az égen; a zápor után egy csepp ott marad az ablakon, majd egy öreg néni lakásában ez az esőcsepp elkezd élőlényként viselkedni. Bejárja az egész lakást, mindent elpusztít, amivel kapcsolatba kerül. Bár az eredeti történet csupán egy kissé horrorisztikus sci-fi, mára már megváltozott az olvasata. Ahogy korosodom, és a környezetemben is egyre több az idős ember, családtag, rokon, furcsa dolgokat látok és hallok tőlük. Érthetetlen módon idős korban hirtelen tönkremennek a tárgyak körülöttünk, nem működik az, ami évtizedekig jól működött; észrevesszük, hogy kopottá válik a környezetünk, és a végén szépen elmúlik az élet – mondja Tóth Pál legutóbbi 3D animációs filmjéről, a Záporról, amellyel elnyerte a MÚOSZ film- és tévékritikusi szakosztálya által 51 éve alapított filmkritikusok díját.


A Záporral elnyerte a filmkritikusok díját. Fotó: Frank Yvette (galéria)
– Első 3D-technikával készült filmemben, a Szezonvégben nagyon élveztem ezt a fajta vizuális világot, amely kicsit „műanyagossá" vált azóta. A 3D sokat fejlődött, ezerféleképpen használják. Mivel technikailag nem tudok lépést tartani a nagy amerikai stúdiókkal, amelyek ma már élő szereplőkről leveszik a mozgást, és átteszik 3D-figurákra, lassan visszatérek a hagyományos animációhoz. A vonalas, tónusos rajz a Zápor képi világában is megjelenik. Igyekszem visszatalálni a klasszikus, rajzoltnak tűnő, alaposan animált kifejezésmódhoz, mert számomra két dolog fontos a filmben: hogy elmeséljek egy történetet, és a képi világ olyan legyen, ami nem vonja el a figyelmet a sztoriról, hanem épp arra koncentrál, és a lényeges elemeit a mozgásban is hangsúlyozza – beszél a 3D technika változásáról az 1995 óta Szegeden élő Balázs Béla-díjas alkotó, aki a kecskeméti rajzfilmstúdióból indult. Ott hagyományos rajzfilmmel kezdte pályafutását, a műfaj legkiválóbb mesterei, Gémes József, Jankovics Marcell és az Oscar-díjas Rofusz Ferenc mellett dolgozott, majd Leo és Fred című sorozatával önállóan is sikert aratott. Manapság 3D-s filmjei már családi vállalkozásban készülnek; a Zápor rendezőasszisztense a felesége volt, a hangfelvételben az azóta már Londonban dolgozó lánya segített, a produkció hangmérnöke pedig a veje volt.

 Névjegy

Az 1952-ben Pécsett született Tóth Pál a kecskeméti pályakezdés után 1986-tól 9 éven át Belgiumban dolgozott, ahol megismerkedett a számítógépes animációval. Hazatérve szegedi panellakása egyik szobájában rendezte be saját rajzfilmstúdióját, a Paja Filmet. Különleges 3D animációs filmjeivel – Szezonvég, Egy újabb nap, Esti dal, A szentjánosbogarak nemi élete, Tél, Rajzfilm, Éjszakai horgászat, Kicsi rigó – számos díjat nyert rangos fesztiválokon Portugáliától Chicagón át Rio de Janeiróig.

– Meggyőződésem, hogy azt a fajta szerzői animációs filmet, amiben én hiszek, csak egyedül lehet csinálni. A szakmán belül is furcsán néznek rám, mert sok rendezőnek már természetes, hogy van egy elképzelése a filmről, és megkeresi hozzá a megfelelő szakembereket, akik segítenek neki a történetet, a képet, a hangot és a zenét összerakni úgy, ahogy elképzeli. Ezt én nehezen fogadnám el szerzői filmnek. Amikor 18 éve létrehoztam Szegeden saját cégemet, a Paja Filmet, úgy döntöttem, lehetőleg olyan minőségi szerzői animációs filmeket készítek, amelyeket fesztiválokra küldhetek, és ha ott elismeréseket kapnak, akkor majd el is lehet adni a televízióknak. Ez a modell a kétezres évek elejéig működött, azóta a tévék már nem vásárolnak ilyen filmeket. Közben teljesen megváltozott a finanszírozási rendszer is, megszűnt a Mozgókép Alapítvány, így most leálltam a filmkészítéssel, mert ilyen körülmények között már nem lehet szerzői filmet létrehozni. A Zápor gyártási költségeinek már csak egyharmadát kaptam meg a Nemzeti Kulturális Alaptól, így nehezen készült el. Arra már nincs anyagi forrásom, hogy kópiákat készítsek, és elküldjem a Záport nemzetközi fesztiválokra. Így csak a kecskeméti KAFF-on szerepelt a nyáron, és ott nyerte el a legjobb animáció díját. Nincs értelme a fióknak dolgozni. Nincs más választásom, megpróbálok mások filmjeiben közreműködni. A filmjeim hangja annyira élő, hogy megkértek: készítsem el egy új sorozatnak a hanganyagát a kecskeméti stúdió számára, így mint hangmérnök és zeneszerző is dolgozom már – meséli Tóth Pál, akit egy portugáliai fesztiválra hívtak meg tavaszra egy korábbi sikerfilmjével, A szentjánosbogarak nemi életével. Augusztusban pedig a hirosimai fesztivál retrospektív válogatásában vetítik több munkáját is. Örül, hogy világszerte forognak a filmjei, de annak még jobban örülne, ha végre olyan finanszírozási módszert találnának ki, ami lehetővé tenné a művészi alkotómunka folytatását is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Alternatív Shakespeare

A W.H. meets Akkezdet rendezvénnyel indul a REÖK-ben a Shakespeare-hetek. Tovább olvasom