Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Absztrakt Carmen

Bal József rendezésében a hét végén kettős szereposztásban mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban az operairodalom egyik legnépszerűbb darabját, Bizet Carmenjét.
Szolnoki Apollónia (Carmen) és Kóbor Tamás (Don José) Fotó: Karnok Csaba
Vörösen izzó zenedráma – szokták mondani a Carmenről. Bal József rendező és alkotótársai is erre koncentrálhattak, amikor az operát lecsupaszítva, dramaturgiai összefüggésektől, tértől és időtől függetlenítve állították színpadra. Mira János absztrakt vörös-fekete díszletet tervezett: a színpadképben nincs semmi helyi színezet, hiába is várnánk Sevilla jellegzetes délspanyol hangulatát visszaköszönni. A dohánygyár, az aréna pusztán jelzésszerű, mintha piros kartonlapokból ragasztották volna. Csak Lillas Pastia kocsmájának van némi sajátos, modern bűnbarlang légköre.

Már a nyitó kép is jelzi a darabot átértelmező rendezői szándékot: Don José kivilágított üvegvitrinben strázsál, míg katonatársai sötétben énekelnek – mindegy, miről, a szöveg és a színpadi történés úgyis csak hellyel-közzel fedi egymást. Az utcagyerekeket, akik eljátszanák az őrségváltást, a két nullás páholyba nyomorították, ahonnan szinte láthatatlanul énekelnek. Helyettük kis katonabábukkal jelzi egy kisfiú a jelenetet. Kiváló rendezői ötlet, a második előadáson már tapsot sem kap a gyerekkórus. Ha lenne rá mód, hosszan lehetne sorolni a truvájokat. Például amikor Carmen bedobja az üvegkalitkában álló Don Josénak a virágot, a tizedes úgy fölizzik, hogy füst tör fel a talpa alól. Szép kép.

Bal József koncepciójában – ha ízléssel, tehetséggel, következetesen végigvinné – lehetne ráció. Bizet operája olyan hatásos zenedráma, hogy jó szereplőgárdával akár üres színpadon is sikerre lehetne vinni. Kár, hogy ezúttal nem minden főszerepre sikerült formátumos énekest találni. A pénteki premieren Szolnoki Apollónia mutatkozott be a címszerepben: karakteresen, érzéki nőiességgel, erős szexuális kisugárzással alakította Carment, és muzikálisan is énekelt, csak néhány kényes taktus fogott ki rajta. Szombati váltótársa, Tóth Judit színészi játéka visszafogottabb volt, elsősorban a figura vagányságát hangsúlyozta, viszont mindvégig gyönyörűen énekelt, izgalmas színű hangja tökéletesen illik a szólamhoz.

Különösen szépen sikerült a Kártya-ária. Csalódás viszont a két éve Lenszkijjel üstökösként indult tehetséges, fiatal tenorista, Kóbor Tamás bemutatkozása Don José szerepében: ilyen kevés hanggal a fináléban nem jöhet létre katarzis. Másnap sokkal jobb volt váltótársa, az ifjúi hévvel éneklő Hajdú András, aki életében először kapott ilyen nagy szerepet, és bár jócskán van még mit tanulnia, máris biztató a teljesítménye.

Micaela nem az operatársulat új tagjának, Wittinger Gertrúdnak való szerep. Nagy vivőerejű, szép szopránja – ami néha a pályakezdő Marton Éva hangját idézi – túl sok ehhez a szólamhoz, viszont remek Toscát ígér. A lírai szoprán Dér Krisztinának jobban sikerült azt a finom bensőségességet megteremtenie, ami szükséges a figurához. Réti Attila inkább karakterben, színpadi megjelenésben, Cseh Antal pedig egyelőre „csak" hangban igazi Escamillo. Az előadás tartóoszlopaként remekelt a kitűnő kórus (az új karigazgató: Kovács Kornélia). A színházi zenekar először Molnár László, majd Koczka Ferenc vezényletével is szenvedélyesen, temperamentumosan muzsikált. A koncepcióhoz nem illettek volna a szokásos, hangulatos táncok, ezért a tánckart a koreográfus, Bozsik Yvette visszaminősítette statisztériává. (Bár statiszták biztosan nem tudnának olyan erotikus lábmutatványokat, mint az asztalon fekvő táncosnők a második képben.)

Érdemes lenne részletesebben elemezni az utolsó képet, ami egy valóságos divatbemutatóval indult. Ennek a történethez persze nem sok köze, de jó lehetőséget teremtett Papp Janónak, hogy öncélúan extravagáns jelmezeket, pompázatos ruhakölteményeket álmodhasson. A záró jelenetben Carmen fekete flamenco-ruhájának letépkedése inkább burleszkbe illett, mint tragédiába. A gyilkosság után a fekete lepel legördülése pedig olyan elcsépelt operai sablon, amit magára adó rendező már nem alkalmazhat pironkodás nélkül.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ingyenkoncertek a Fricsay Teremben

Várjon Dénes és Simon Izabella zongoraművész négykezes koncertjével hétfőn indul a VI. szegedi… Tovább olvasom