Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 4°C Még több cikk.

Afrikai dallamok és vérforraló ritmus az IH-ban

Szeged - A fekete kontinensre repítette dallamaival hallgatóságát szombaton az IH-ban Randy Weston. Az életének 83. évében járó „Fekete Gyógyító" és együttese még Szakcsi Lakatos Bélát is elbűvölte – a magyar muzsikus és quartetje aztán ugyanezt tette a publikummal a Szegedi Jazz Napokon.
– A hangolásból kitűnik, hogy a tekerő is hangszer. Bár ez házi készítésű – indokolta egy látszólag ide nem illő kellék jelenlétét a színpadon Nagy János szegedi művészekkel – Szirtes Edina, Frankie Látó – felturbózott kvintettje, majd belecsaptak a Furfangos dalba, a hétvégi Szegedi Jazz Napok egyik első produkciójába.

Szinte teljesen megtelt szombat éjjel az IH Rendezvényközpont koncertterme, ahol a jobb akusztika érdekében egy hatalmas válaszfallal csökkentették a teret.

Nem kisebbedett azonban az amerikai világsztár, Randy Weston hatása. – Hiányoljátok az igazi dzsesszt? Hát most megkapjátok! – ezekkel a szavakkal konferálta fel Drienyovszki András, az est házigazdája a művészt, hozzátéve: „83 év gombócból is sok, s ebből hatvanat a színpadon töltött".

A bőgős Alex Blake lenyűgözte a közönséget. Fotó: Schmidt Andrea
A bőgős Alex Blake lenyűgözte a közönséget.
Fotó: Schmidt Andrea

Meg is látszik: ahogy zongorájához telepedett, s military hatású ingében, fehér sapkájában és napszemüvegében játszani kezdte az African Sunrise-t, máris – A sztárok a fejükre estek celebjeihez lélekben csatlakozva – a napsütötte fekete kontinensen éreztük magunkat. S jöttek sorba az ősi ritmusok: Alex Blake néha már könyökével verte bőgőjét, s harciasan rivallt hozzá, Neil Clarke dobos pedig csak hatalmas fejfedőjét nem szólaltatta meg a mintegy kétórás koncert alatt. Weston csak játszott és játszott, andalítóan, meditatívan, a színfalak mögött figyelő Szakcsi Lakatos Bélát is elvarázsolva.

– Magyarul nem tudok, én a zene nyelvén beszélek – mondta a „Fekete Gyógyító", az afrikai zene és a modern dzsessz elegyítője, s a lelkes szegedi közönség percekig tartó tapssal és éljenzéssel díjazta igyekezetét. A város pedig aranyplakettel: Kormos Tibor, a kulturális bizottság elnöke köszönte meg Westonnak, hogy „megajándékozott bennünket művészetével".

Ugyanezt tették Szakcsiék is: Weston után szinte azonnal színpadra léptek, s bár közelgett az éjfél, mindenkit felráztak, igazi vérforraló dzsessz született a színpadon – a nézőtéren pedig jártak a lábak, és sok száz kéz verte az ütemet. A Magyar Jazz Quartet produkciója után a zenebarátok az előtérbe tódultak, ahol éjfél után fergeteges jam session kezdődött, az alig 20 éves szaxofonos, Bolla Gábor celebrálásában.

Tegnap: Sanchez és Palmer

– Jobb program, mint a diszkó – indokolta jelenlétét korosztályát fricskázva a 22 éves Török Gábor. Leginkább a tegnap színpadra lépő Kőszegi Imrére volt kíváncsi, de Carl Palmer rockos beütésű dobjátéka is érdekelte. Nem is beszélve David Sanchez virtuóz szaxofonszólóiról – a dzsessznapok tegnapi sztárjai is kitettek magukért.

Olvasóink írták

  • 1. Jóni Gábor 2008. november 10. 10:52
    „Igazán lelkes méltatás. Kár, hogy a DM-nek csak ennyi helye, figyelme jut az év egyik legrangosabb szegedi kulturális eseményére. Ahogy hiányzott a sajtó-felvezetés, most hiányoznak a nívós kritikák is - de hát legyen ez a DM baja. Ez van.
    Amit a színpadon láttunk, onnan hallottunk, az "szívek párbeszéde" volt, épp úgy, mint Szorokin híres regényében (A jég), csak itt a szívek a hangszerek által szóltak, nem kellett hozzá a borzasztó jégkalapács... Ha szabad egy megjegyzést: szerintem Alex Blake nem rivallt harciasan, nekem úgy tűnt, inkább vígan kurjongatott.
    Gratulálok a művészeknek - a szegedieknek külön.
    András, neked meg köszönjük.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lakatos Krisztián a legjobb hat között

Szeged - Lakatos Krisztián ismét továbbjutott a szombat esti Megasztár-döntőben. A jövő héten a… Tovább olvasom