Szeged - delmagyar.hu

A Zöld Szalon – ez a címe a Szegedi Kortárs Balett előadásain felnőtt Duda Éva koreográfiájának. Zöld körfüggöny előtt tíz piros forgófotel – mindössze ennyi a darab minimalista díszlete. Öt pár, öltönyös-nyakkendős urak, elegáns hölgyek randevúznak: a „szalon" megtelik fülledt erotikával, bizonytalan fogáskereséseknek, hol visszafogott, hol nyílt közeledési kísérleteknek lehetünk szemtanúi.

Duda Éva bízik a testbeszéd, a tánc erejében, kevés eszközzel is hatásos, szép duetteket komponált. Különösen vonzó mozgássort álmodott a nyúlánk-karcsú Jónás Zsuzsának és Haller Jánosnak, Finta Gábor és Czár Gergely is ízelítőt adhatott tánctudásából. Titokzatosan erotikus Szarvas Krisztina és Palman Kitti leszbikus párosa. Ahogy egyre magasabb hőfokon izzanak a vágyak, egyre több ruhadarab kerül le, egyre kuszábbak a viszonyok. Amikor arra számítana a néző: össznépi vad szexorgiába csap át a különös szertartás, mégsem ez történik: finom érzelmi láncreakció fut végig a szereplőkön.

Semmi és soha: elöl Finta Gábor egy agy bűvöletében. Fotó: Karnok Csaba

A második rész, Juronics Tamás koreográfiája, a Semmi és soha mintha a freudista pszichoanalitikus elmélet színpadi szemléltetése lenne: a tudattalan a tudat számára hozzáférhetetlen emlékképeket, vágyakat, impulzusokat őrzi. Érzelmileg fájdalmas emlékeket és elfojtott vágyainkat száműzzük a tudattalanba, ám ezek a gondolatok és impulzusok álmok, ésszerűtlen cselekedetek formájában visszajárnak.

„A tudattalan a 'jéghegy' nem látható része, amely a 'víz' alatt bújik meg, és ott dolgozik. Az örömelv vezérli, nem ismer időt, nem ismer teret. Én sem ismerem" – olvasható a koreográfus vallomásában. Juronics – aki darabja kezdetén és végén színpadi jelenlétével is jelzi a vízió személyességét – ezúttal kisebb szerepet ad a táncnak, az alig húszperces vad játékban álomszerű jelenetek és hollywoodi horrorfilmeket idéző zaklató képek, fény- és hangeffektusok teremtenek különös hangulatot. Idegesítő szívverésritmusra formalinban lebegő szívekkel, széttrancsírozott kocsonyás agyképletekkel sokkolnak.

A kurtán-furcsán befejeződő darab után a nézőteret hosszú másodpercekig döbbent hallgatás tartotta fogva, az először csak szórványosan meginduló taps is jelezte a nézők tanácstalanságát. A felvetett kérdések – „Mit keresek? Hol keresem? A testben? A szívben? Az agyban? Az anyagban, a lélekben vagy a szellemben? Kivel is van dolgom nekem tulajdonképpen?" – kérdések maradtak. A jubiláló együttest ennek ellenére vastapssal ünnepelte a premier közönsége.