Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Ahol 30 éve ugyanaz a rektor

Zsombó - 200 előadó közel 700 előadást tartott a zsombói Wesselényi Népfőiskolán, amely szombaton zárta 30. tanévét. A magyar oktatásban egyedülálló, hogy a helyi hallgatóságot és a professzorok közösségét a kezdetek óta ugyanaz a vezetőség, ugyanaz a rektor fogja össze: egy tanyai gazdálkodó.
A Wesselényi Népfőiskola olyan, mint a Mindentudás Egyeteme, csak régebbi, és nincs köze a televízióhoz. A valamikori tanyai iskolában téli estéken 1972-től a gazdálkodásról, 1982 után pedig minden tudományos érdekességről hallgattak előadásokat azok, akik annak idején ugyanebben az épületben tanultak írni-olvasni. A hallgatóság számára ugyanakkora kihívás volt megérteni a növénynemesítés, az agykutatás vagy az alkotmányjog összefüggéseit, mint az előadóknak, hogy munkájukról minél közérthetőbben beszéljenek.

Ez a közös igyekezet és a kölcsönös haszon működteti a népfőiskolát, amelyet Gyuris Zsolt polgármester és Magyar Anna, a megyei közgyűlés elnöke is védendő helyi értéknek, hungarikumnak nevezett szombaton a zsombói közösségi házban, a fehér asztal mellett megtartott tanévzáró ünnepélyen. Felléptek a zenélni tanuló falubeli gyerekek és idősek, köszöntötték a legidősebb hallgatókat, a 98 éves Jenei Gábort – aki még látta Klebelsberg Kunót – és a 90 éves Gábor Jánost, valamint a legrégebbi előadókat, Szabad Jánost és Bodosi Mihályt, az SZTE Általános Orvostudományi Karának egyetemi tanárait.

Népfőiskola Zsombón. Fotó: Karnok Csaba (galéria)

A hallgatók és az előadók nevében is megköszönték ezt a harminc évet, a polgármester az iskolát vezető triumvirátusnak, Kálmán Ferencnek, Horváth Dezsőnek és Sipos Mihálynak plakettet adott át. Papp István, a NAV megyei igazgatója egy projektorral lepte meg a népfőiskolát. Horváth Dezső felolvasta ez alkalomra írott esszéjét arról, hogyan tarthat egyben egy közösséget a kíváncsiság, a barátság és a politikától való finom távolságtartás.

Sipos Mihály: Nem vagyunk sokan, húszan–harmincan, de ez elég összetartó közösség.
Sipos Mihály: Nem vagyunk sokan, húszan–harmincan, de ez elég összetartó közösség.
– Magunk is egy tudományos kutatás tárgya lettünk egyszer, járt nálunk a cambridge-i egyetem néprajzkutatója, aki elég jól beszélt magyarul; ő mondta, hogy ezt a környéket az átlagosnál nyitottabb, érdeklődőbb emberek lakják – ad magyarázatot a 30 éves fönnállásra Sipos Mihály, az ország valószínűleg legrégebb ideje hivatalban lévő rektora.

– Ránk még hatott a múlt század eleji paraszti hagyomány: divat volt a tanyaiak körében, hogy téli estéken összejártak beszélgetni, kártyázni. Ezt a szokást azért sikerült nekünk föléleszteni, mert még időben kezdtük, amikor a televízió nem kötötte le nagyon az emberek szabadidejét. Én is parasztizálok, gyümölcstermeléssel foglalkozom, ahogy a szüleim. Tudtam, mikor érnek rá a többiek is. Eleinte szólni kellett nekik, hogy most ráértek, gyertek el, mert érdekes lesz. Ma ott tartunk, hogy csak akkor kell szólni, ha a szokott időben mégsem lesz előadás. Nem vagyunk sokan, húszan–harmincan, de ez elég összetartó közösség, és mindenki kötelességének érzi, hogy eljöjjön, mint valamikor az iskolába. A viszonzás sem marad el. Az egyik professzor szerint az előadás után jön a hab a tortán, amikor mi kérdezünk. Egy másik azt mondta: „Miskám, nálatok tanultam meg beszélni" – mármint úgy beszélni a szakterületéről, hogy mi is megértsük, ez pedig komoly dolog.

Ahol 30 éve ugyanaz a rektor
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szalagkorlátnak ütközött az M5-ösön

Még nem tudják a rendőrök, miért hajtott a sofőr a szalagkorlátnak. Tovább olvasom