Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Ahol a piros lámpa csábítóan világít

Szinte az emberiséggel egyidős „szakma" az örömlányoké, „székhelyeik" is több mint kétezer éve működnek. Időről időre megnyitották és bezárták a bordélyokat, ahol szigorú orvosi és hatósági ellenőrzés mellett dolgoztak az éjszaka asszonyai. Az örömtanyák az örök igény miatt ma is működnek, mára több európai országban felismerték: a tiltás nem célravezető. Így például Amszterdamban ma újra törvényesek a bordélyok.
A vigalmi negyed egyik jellegzetes kirakatos utcája- Fotó: DM/DV
A prostitúció – kis túlzással – az emberiséggel egyidős: az ókori kultúrákban állami vagy egyházi támogatással működött, a kultikus szertartások részeként a papság, illetve a hivatalok profitáltak belőle. A görögöknél szinte a legmagasabb elismerés övezte a hetérákat, a legkorábbi feljegyzett bordélyalapítás és törvényi szabályozásuk Szolón nevéhez fűződik, i.e. 600-ból. A Biblia szerint a jeruzsálemi templom mellett több nyilvános ház is működött. A kicsapongásairól és orgiáról is hírhedtté vált Rómában szintén virágoztak az úgynevezett lupanariumok – ugyanakkor a házasságtörést szigorúan büntették, már ha rajtakaptak valakit.

A szentek támogatása

A középkorban aztán a kereszténység elterjedésével elítélendővé vált a bordélyok látogatása, noha az éppen a keresztes háborúk idején volt a legnépszerűbb.

A nemi betegségek megelőzésére a 14. században Európa pár nagyvárosában a „céhszerű" szabályozás megalkotása mellett már kötelezővé tették a prostik orvosi vizsgálatát – ami a későbbi bordélyházrendszer legfőbb pozitívumát előlegezte meg. Furcsa módon a világi és egyházi vezetők – megvetésük dacára – a család megőrzését várták a bordélyházaktól. Úgy vélték, ez megóvja a férjes asszonyokat a nőtlen férfiak vagy a kicsapongó férjek csábításától, a fiatalok pedig következmények nélkül kiélhetik magukat. Még Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás is a társadalmi rend fenntartásához szükséges rosszként jellemezte a kuplerájok működését.

Bárcások és madámok

Magyarországon először a pozsonyi bordélyház szerepel a levéltári adatokban, 1373-ban említik. A szifilisz katasztrofális terjedése miatt azonban – Európa többi országához hasonlóan – az adófizető kupit és társait 1492-ben évszázadokra betiltották. Hazánkban csak 1867-ben engedélyezték újra a prostitúció eme formáját, virágkorukat is a századfordulón élték. A törvényesség évtizedeiben a bordélyok szabályozása és rendszeres ellenőrzése a rendőrség és a tisztiorvos feladata volt. Ebben az időszakban váltak ismertté olyan új kifejezések is, mint a bárca – a kéjhölgyek hatósági és orvosi engedélye –, a madám vagy éppen a strici.

A kuplerájokban egyébként tiltották a szeszes italt, a zenét és a „serdületlen ifjak" jelenlétét, de persze nemigen volt hely, ahol ezt betartották volna. 1926-ban aztán végleg bezáratták a piros lámpás házakat, ettől azonban a titkos örömtanyák még tovább működtek. 1949-től megkezdődött a prostitúció üldözése, 1955-ben pedig az – azóta is érvényben lévő – úgynevezett New York-i Egyezményhez csatlakozott az ország, ami tiltja a prostitúció bármely formájának engedélyezését. A hazai bordélyok – „masszázsszalonnak", majd éjszakai bárnak titulálva magukat – persze azóta is működnek. Becslések szerint Pesten 2004-ben nagyjából ezer kupi üzemelt.

Sokkal rendezettebb, kevésbé képmutató egyes nyugat-európai országok gyakorlata, ahol adófizető munkavállalóként kezelik az ellenőrzött bordélyházakban dolgozó hölgyeket.

A párizsi Pigall, a londoni Soho, a hamburgi Sankt Pauli, a frankfurti Bahnhof Viertel folyamatosan vonzza a szexturistákat, a legismertebb azonban az amszterdami Rossebuurt, ahol külön városnegyedbe – a legrégebbibe – tömörítették a bordélyházakat. Hollandiában is tiltották a prostitúciót 1815 és 1996 között, akkor azonban úgy döntöttek, megadóztatják, 2000-től pedig a kuplerájok is törvényesen nyitva tarthattak. Becslések szerint jelenleg kétezer bordély működik, és harmincezer örömlány dolgozik Hollandiában.

Amszterdami kirakatok

Az amszterdami piros lámpás negyed jellegzetessége, hogy a lányok kirakatokban állnak, amit vöröses színű lámpák világítanak meg: így majdnem tisztán szemügyre vehető az „áru". Az útikönyvek ugyanakkor figyelmeztetik a leendő kuncsaftokat: a kirakatban álló lányok nem mindig lányok. Fényképezni szigorúan tilos őket: nem kell csodálkozni tehát, ha a fotós gépéből kiveszik a bordély biztonsági őrei a filmet, vagy töröltetik az ott készített képeket. A nyári péntek estéken a legnagyobb a forgalom, amikor a turisták, érdeklődők és kuncsaftok elözönlik a negyed utcáit. A tömegben szeretnek dolgozni a zsebtolvajok és rablók is – erre a rendőrség külön felhívja a figyelmet.

Az utcákban az örömtanyákon kívül a szexipar más területei is megjelennek: hetero- és homopornómozik, mulatók, szexshopok, live-show-k és peep-show-k csábítják a kapatos férfiakat. Az ingyenesen terjesztett útikönyvekben a rendőrség – nyilván az eddigi tapasztalatokra alapozva – figyelmezteti a turistákat: nem szabad az utcán pisilni, meztelenül mászkálni vagy a csatornákba ugrálni, ahogy ordibálni és inni sem. Akinek üzleti problémája támad a lányokkal – köztük magyarokkal – vagy futtatóikkal, az nyugodtan fordulhat a rendőrséghez: mint írják, nehezen lehet bármivel is meglepni őket.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szabadtéri ráadása: Csoportterápia

A szabadtéri „levezető programjaként" szombaton este fél 9-től az újszegedi szabadtéri… Tovább olvasom