Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Ahova mindig jó kiülni

A legtöbb szegedinek, de kis túlzással mindenkinek, aki ügyes-bajos dolgát a belvárosban intézi megkerülhetetlen a Széchenyi tér. Van aki csak átrohan rajta, de olyanok is akadnak jó páran, akik szívesen elidőznek a fák alatt a padokon. Ezúttal őket faggattuk.
Sokszor az az érzésem támad a Széchenyi téren, mintha egy kis falu lenne a város szívében. A padok, a faluhelyen a porták elé ácsolt lócákat testesítik meg, ahová időről időre kiül a ház ura nézelődni.

– Tizenöt éve, amióta nyugdíjas vagyok ez az egyik kedvenc időtöltésem. Amint beköszönt a jó idő már jövök is, és minden nap elüldögélek itt egy-másfél órát. Mindig máskor jövök, és lehetőség szerint mindig máshová ülök le. Gyönyörködöm a fákban, élvezem a csendet, de az sem zavar, ha a fiatalok nyüzsögnek a közelben. De most éppen egy barátomat is várom, akivel ultizni megyek, s mivel akadt dolga a belvárosban, ezért itt megvárom, aztán irány Dorozsma! – mesélte el Németh Oszkár, miért üldögél a tér egyik padján.

Miközben a galambokat etető nénik felé sündörögtem nem várt esemény történt.
– Maga az a szent istván teres újságíró? – szólított meg egy középkorú férfi.
– Mire gondol?
– Nem maga írta a behajtásos cikket a múlt héten?
– De.
– S most mit csinál?
– Például megkérdezem magát, szokott-e üldögélni, nézelődni a Széchenyi téri platánok alatt?
– Leülni nem, csak rohanás közben szoktam bámészkodni meg bosszankodni. Például azon, miért van egy sétálóutcában még mindig majdnem tízcentis útpadka. Nem akar erről cikket írni?
– Utánajárunk ennek is! Kivel beszélgettem?
– Novák Zoltán vagyok!  
A barát hamarosan meg is érkezett, így más padtársat kerestem. Egy férfi éppen csak szuszogni ült le, mert nagyon nehéz szatyrokat cipelt, így ő sem nézelődött sokáig a téren. – Sietek haza, de egyébként sem nagyon van időm bámészkodni – vetette oda arra kérdésre, előfordul-e néha, hogy jobban szétnéz a szobrok között.

– Két hete ültünk ki először a barátnőmmel galambokat etetni. Sajnáljuk, hogy a múltkor olyan módszeresen irtották őket, de belátjuk azt is, nagyon elszaporodtak. Ez a zacskónyi kenyérmorzsa fél órára elég, addig meg is beszéljük a fontos dolgokat. Mindketten itt lakunk a közelben, szívesen sétálunk ki ide, élvezzük a napsütést – sorolta Matuz Béláné Rózsika az érveket a Széchenyi téri traccsparti és galambetetés mellett.

Azonban nemcsak az idősek „birodalma" az ország egyik legnagyobb tere. A fiatalok is szívesen gyűlnek itt össze. – Cigi és csajok: ez a két legfontosabb dolog most az életemben. Itt mindkettő megvan, sőt a csajokat hozni sem kell jönnek maguktól – mesélte Szente Zoltán, miért lebzsel szívesen a téren. Barátai egyetértően bólogattak, igaz az egyikük megjegyezte: azért egy üveg bor még jól jönne!

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Csillag Band muzsikusai

Augusztus huszadika jeles nap lesz a szegedi börtön zenekara, a Csillag Band életében. A háromtagú… Tovább olvasom