Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Akik nap mint nap kapcsolatba kerülnek a hajléktalanokkal

A fedél nélküliek a mindennapjaink részévé váltak: látjuk őket kukákban kotorászni, újságpapírba csomagolva heverészni. A Máltai Szeretetszolgálat három utcai szociális munkása közel kétszáz hajléktalannal tartja a kapcsolatot Szegeden.
A legtöbbször meggyorsítjuk a lépteinket, ha hajléktalannal találkozunk. Ők is bizalmatlanok irántunk, talán azért, mert szégyellik a nyomorúságukat – állítják azok az utcai szociális munkások, akik nap mint nap kapcsolatba kerülnek velük.

– Gyakran több hónapig is eltart, amíg bizalmi kapcsolat alakul ki közöttünk. Az utcai szociális munka személyiségfüggő, arcokat igényel – állítja Tari Antal, aki 1993-tól dolgozik a szociális szférában. A korábban gyermekvédelemmel is foglalkozó szakember tavaly áprilisban került a Máltai Szeretetszolgálathoz, mint utcai szociális munkás, két fiatal, főiskolát végzett lánnyal együtt. Az épp szolgálatot teljesítő Sirokmán Ildikóval mi is furgonba szálltunk, hogy elkísérjük délutáni körútjukra.

Öten ötszázra

A törvényi előírások szerint ötvenezer lakosonként minimum egy utcai szociális munkást kell foglalkoztatni a városokban. Szegeden így legkevesebb négynek kell dolgoznia. A Máltai Szeretetszolgálat háromfős csapata mellett a Humán Szolgáltató is alkalmaz két szociális munkást, így megvan a létszám. Szegeden a hajléktalanok számát 500-650 főre becsülik.

Hogyan találjuk meg egyáltalán a hajléktalanokat? – Furcsán hangozhat, de a legtöbb fedél nélküli mégiscsak lakik valahol. Sokan építenek maguknak fakalyibát vagy sátrat a környező erdőkben, zöldövezetben. Napközben gyűjtögetnek, délutánonként azonban megtaláljuk őket. Általában a megszokott helyen bukkannak fel, és némelyiküknek még mobiltelefonja is van – beszélt tapasztalatairól a lány.

Első állomásként a Mars teret vettük célba. Alig állítottuk le az autó motorját, máris két roma férfi, Nanu és Kilincs somfordált hozzánk. Régi ismerősként köszöntötték a két szociális munkást. – Jöjjenek, nézzünk ruhát maguknak! – invitálta őket közelebb Antal. Póló, zokni, nadrág, pulóver és vízhatlan kabát került elő a zsákokból. Az egyikük kezébe egy paksamétát is nyomtak a konzervétel mellé, hogy az elhagyott iratait a szolgálat segítségével – költségmentesen – pótolni tudja. – Kedden találkozunk! – kiáltották a kocsi után, miközben mi a Bertalan híd felé vettük az irányt.

Végtisztesség

– Eddig 170-180 hajléktalan adatait gyűjtöttük össze. Közülük idáig egy hunyt el. Kedves ember volt, a temetésére is elmentünk – búcsúzott el tőlünk Ildikó. – Rajtunk kívül csak a pap volt ott, aki maga ajánlkozott: megadja neki a végtisztességet.

A bokrok és a fák sűrűjéből egy fából készített sátor bukkant elő, amelyet a Közelebb című film plakátjával védtek az esőtől. Egy termetes kutya őrizte a területet, így inkább Mihály nevét kurjongattuk, aki három éve él itt. Régi ismerősként mindjárt hellyel kínált bennünket. Megtudtuk, a párja azért nem volt „otthon", mert két műszakban dolgozik. Mielőtt elbúcsúztunk, még megköszönte a száraztésztát és a pólót, amit kapott. A híd másik lábánál első dudaszóra egy középkorú férfi bukkant elő a bozótosból. Pista bácsi volt az, a kutyájával, Bogival. – Most készítettem el a tűzhelyet, a Marcsi már süti a húspogácsákat – bökött a társa felé. Kaptak két kiló darált húst ajándékba, abból készítették az ételt. Soknak találták, ezért más hajléktalannak is adtak belőle, mert nekik nincs hűtőszekrényük.

– Nem véletlenül van sokuknak kutyája. Az ebek nem csak megvédik őket és a területüket, de igazi társként is számíthatnak a négylábúakra – mondta el Antal. Utolsóként Attilát kerestük fel az újszegedi vasútállomás közelében. A fiatal férfi fából, fóliából és padlószőnyegből tákolt magának fedelet a feje fölé. Öt kutyát is tart, mert már többször megdobálták a sátrát kövekkel és petárdával. A „házőrzők" naponta húsz liter maradékot is felfalnak, amit úgy guberálnak össze. Legalább a kutyusok soha nem éheznek.

Olvasóink írták

  • 1. graphoman 2008. január 10. 23:53
    „Pista bácsit a múlt héten éppen megverte három suhanc, aztán bedobták a Tiszába... De ennek sejnos nincs nyoma a(z online) Dm-ban. :-(”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Világsikerről álmodik a szegedi rap- és R'n'B énekes

Zenét szerez és énekel a szegedi Barkóczy Dávid, művésznevén Dave Gringo, aki egy évig élt Kanadában… Tovább olvasom