Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Akkurátus építők a Szent István téren

Bámészkodó járókelőnek álcázva magunkat háromnegyed óra alatt jártuk körbe az épülő szegedi Szent István teret. „Nem hittem volna, hogy elkészülünk, de már bízom benne" – hallgattuk ki két munkás beszélgetéséből azt a mondatot, amellyel magunk is azonosulni tudunk. E hónap végére muszáj befejezni az építést.
Fotó: Segesvári Csaba
Mintha kaméleongént kaptunk volna egy biotech laborban, sikeresen olvadtunk bele a környezetbe. Valamivel több mint háromnegyed órás Szent István téri körsétánkon – a kutya se szólt hozzánk. Mi se szóltunk senkihez. Az alábbi összefoglalás a látottakról tehát pont olyan, mint bármelyik ráérős szegedié lenne, feltéve, ha az illető se nem mérnök, se nem útburkoló, nem tértervező, de markolóvezető (sofőr?) se, és még ásó, lapát sem volt úgy a kezében, mint egy hivatásos ásó-, lapátkezelőnek. De érdeklődik, milyen lesz a város legújabb tere és ha arra jár, körülnéz.

A zaj és a por valósággal arcul csap, a Sóhordó utca jótékony hűvöséből kilépünk a térre. Három markoló szorgoskodik olyan kis területen – mint a nappalink. Egyikük az egyik földkupacot apasztja, mintegy két méterrel arrébb hordja az anyagot, iszonyú küzdéssel, mert a táv egyenetlen. Másikuk álló helyzetben rakodik egy teherkocsira, itt humán erőforrás is bevetve: a markoló vámpírszája ügyébe egy lapátos ember terelgeti a sittet. A harmadik fekete földet egyenget: nekifut, megtolja, föllélegez – és megint. A három nagy között föl-föltűnik egy helyes, aprócska markolócska, az van az oldalára írva: „Bobcat". Ügyes, mint a macska. Nagy itt a gépsűrűség.

Az Osztróvszky utcánál újabb gépcsoda, „Vibromax". Nem, semmi erotika. Úgy fest, mint egy növésben visszamaradt úthenger. Sokáig várjuk, hátha munkába áll, és kiderül, mit tud, de nem. Csak áll.

Fotó: Segesvári Csaba
Áll a Szűcs utca felől látható húsz-huszonöt szakember is. De csitt, békétlenség ördöge, a szakik beindulnak: egyikük klinkertéglát dob a tőle méterre álló másiknak, az elkapja, leteszi. Harmadik fölveszi, beilleszti egy sorba, negyedik talicskából negyed lapát földet simogat hozzá. A többi – nézi őket. Így készül a díszszegély, és mindennek dacára már majdnem körbeér az Öreg hölgy „emelvényét" övező sétálóúton. A huszonötökből hirtelen kiválik kettő, elindulnak a Szűcs utcán, diskurálnak. „Nem hittem volna, hogy elkészülünk, de már bízom benne" – így az egyik, bólint rá a másik. Mi is ebben bízunk, eleitül fogva.

A biztosító épülete előtt megcsípjük a fülsértő hang forrását: klinkertéglákat vág ketté egy erre szakosodott gép plusz ember. Pár órányi vágás – garantált siketség, de nyilván nagyon kell itt a fél tégla.

Beljebb, a toronyhoz közelebb zöld nadrágos négyek, földmunkán: egy ásóval lágyan döfköd, másik lapáttal óvatosan lökdös, harmadik talicskával hordja a földet, hogy emezeknek legyen mit döfködni-lökdösni. A negyedik: a már megszokott néző. És akkor láss csodát! A talicskás ember szinte futva teszi meg a tízméteres távot, lendületesen fordul, dinamikusan lapátol. Hosszú, őszes haja és szakálla van. Előző életében talán Sztahanovnak hívták, errefelé ritka tünemény.

A Bocskai utca után mérnökforma ember méri a segédjével, hány centi az új díszszegélytől az úttesten át az új járdáig. Ez fontos lehet. Legalább az út teste legyen majd elég, ha már a járda negatív csúcsokat dönt: ez a város legkeskenyebb, közepén a legtöbb póznával megszaggatott, vagyis rendeltetésszerűen legkevéssé használható járdája. De hopp, itt egy nagy gödör is rajta, az önkormányzati sarokház előtt, körbekerítve, ahogy kell. Cédula fityeg a gödörkerítésen: „Idegeneknek belépni tilos!"
Akkurátus építők.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeptembertől drágább lesz a kenyér és a húsféle

Szinte minden drágább lesz szeptembertől. Az alapvető élelmiszerek közül már most többe kerül a… Tovább olvasom