Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 27°C Még több cikk.

Alföldi Róbert: Nem vagyok hajlandó szépíteni semmit

Szeged - „Nem engedhetem, hogy a historizáló patina elfedje a sötétebb pillanatokat" – mondja Alföldi Róbert az István, a király jubileumi bemutatója kapcsán a 30 éves rockoperáról. A bemutatót szombaton tartották a szegedi szabadtérin, de a produkciót augusztus 20-án az egész ország láthatja az RTL Klubon. A Nemzeti Színház nemrégiben leköszönt direktora büszke arra, amit társulatával elért. Arra is, hogy a Nemzeti 4 produkcióját 12 kategóriában jelölték a színikritikusok díjára. Az Angyalok Amerikában Prior Waltereként őt is nominálták legjobb színésznek, előző rendezése, a Kőműves Kelemen pedig legjobb zenés előadásként nyerhet.
– Feldolgozta már a búcsúzást a Nemzeti Színháztól?

– Annyira hosszan tartott a búcsúzás, annyiszor szembesülni kellett azzal, hogy vége van; olyan, érzelmileg végletes helyzeteket éltünk meg, amikor meg kellett köszönni a nézők szeretetét, hogy már vártam: fejezzük be. Ha elmegyek az épület mellett, már nem szorul görcsbe a gyomrom. Július 1-jén reggel 9 órakor aláírtam a papírokat, átadtam utódomnak a mindent nyitó kulcsot, jó munkát kívántam, és rohantam az István, a király olvasópróbájára. Szándékosan olyan sok munkát vállaltam, hogy ne legyen időm a sebeimet nyalogatni. Büszke vagyok arra, ami öt év alatt a Nemzeti Színházban történt, a valóság a legmerészebb álmaimat is túlszárnyalta. Talán százezer embernek a gondolkodása lett nyitottabb, kritikusabb az előadásaink hatására. Ennél többet egy színházigazgató nem kívánhat. Esőben, szélben tízezer ember jött el a búcsúestünkre. Úgy érzem, volt értelme annak, amit csináltunk.

– A Nemzeti rekordszámú jelölést kapott a színikritikusok díjára: 4 produkciót nomináltak 12 kategóriában. Elégedett?

– Ennyi jelölést még nem kaptunk. Biztosan lesznek olyanok, akik szerint ez is a nemzetközi összeesküvés eredménye. De amennyire objektív tud lenni egy színház megítélése, ez szerintem az.

Abnormális elkötelezettség

A szakmai sikerrel együtt jár a magánéleti boldogság is? – kérdeztük a színész-rendezőt. – Elvagyok magammal és a kutyámmal. Nem volt arra sem idő, sem alkalom, hogy magánéletet éljek. Színházat nem lehet valamiféle abnormális elkötelezettség nélkül csinálni; hiába mondja magának valaki, hogy ő nyitott, és megoldja az életét. Ez a baromi nagy mázlija Magyarországnak, hogy még ma is nagyon sok helyen elkötelezett emberek dolgoznak. A színház is ilyen se istent, se embert nem ismerő kitartást és elhivatottságot kíván – mondja Alföldi Róbert.

– Amikor az Angyalok Amerikában Prior Waltereként piros körömcipőben, flitteres női ruhában kilépett a Nemzeti színpadára, megállt a levegő. Tony Kushner drámájának műsorra tűzéséhez is kellett kurázsi, a Nemzeti direktoraként el is játszani a főszerepet, bátor lépés volt.

– A színésznek az a feladata, hogy minden szerepet eljátsszon. Andrei Serbannal, a rendezővel arra törekedtünk, ne kerüljön bele semmi civilség. Nem szerettem volna a saját apoteózisomat eljátszani. Ezért is volt benne sok önirónia, humor; a legdrámaibb, legszívbemarkolóbb pillanatokban mindig próbáltam azonnal fordítani. A színház nem arra való, hogy az ember civilként a saját életét kirakja a színpadra. Különösen akkor, ha vannak olyan átfedések, amelyekről tud az ország.

– A nagy siker másik oka: mintha a Reagan-érában játszódó történet a mai Magyarországról szólna.

– Nagyon optimista gondolat, mert azt jelenti, hogy csak harminc évnyire vagyunk lemaradva Amerikától. Azért nem volt botrány az előadásból, mert Serban általános dolgokról, a szeretetről, a szolidaritásról, a fájdalomról beszélt. Arról, miért fordulunk el egymástól, hogyan hagyjuk cserben egymást. Keresztényi alapértékekről. Nagyszerű a darab, mert rákényszerített, hogy túllépjünk az előítéleteinken, hiszen főhősei meleg, AIDS-es, kábítószerfüggő emberek. A darab politikai felhangjai, párhuzamai szinte a véletlen művei, de érdemes rajtuk elgondolkodni!

Alföldi Róbert: nem vagyok hajlandó szépíteni semmit. Fotó: DM/DV
Alföldi Róbert: nem vagyok hajlandó szépíteni semmit.
Fotó: DM/DV

– Nemigen fordult még elő, hogy egy hazai színházi produkciót nemcsak a szaklapok, hanem olyan világlapok is, mint a The New York Times vagy a Herald Tribune részletesen elemezzenek, politikai kontextusba helyezzenek.

– A produkció fővédnökének az Egyesült Államok budapesti nagykövetét kértem fel, mert szerettem volna a méltatlan támadásokat ezzel megelőzni. Szerencsére olyan erős volt a produkció, hogy az egyik nyíltan az egyik irányba elkötelezett tévé is hosszan méltatta, csak azon sajnálkozott: a magyar emberekről is kellene hasonlót készíteni. Nem tűnt fel nekik, hogy ez az előadás is a magyarokról szólt. Vagy lehet, hogy aki ezekhez a csoportokhoz tartozik, azokat nem is tartják magyarnak?

– Miért tették zártkörűvé az István, a király próbáit?

– Ilyen rövid idő alatt még sohasem hoztam össze egy produkciót a Dóm téren, ráadásul a tévéfelvételre is profin föl kellett készülnünk, hiszen 20-án este már adásba is kerül az RTL Klubon. Technikailag is roppant nehéz a zenekarok és a kórus hangosítása.

– Mitől érdekes ma Szörényi és Bródy rockoperája?

– Arra szólt a felkérésem a szerzőktől, hogy úgy nyúljak hozzá, mint egy kortárs darabhoz. Viccesen úgy foglaltam össze az István, a királyt: egy ország nagyon szeretne létrehozni egy boldog nemzetet, ezért gyorsan két részre szakad, és az ország egyik fele megpróbálja kiirtani a másik felét. Ez manapság sem túl bonyolult gondolat.

– A darab az ősbemutató idején a szabadságról szólt; ma is a rendszerváltáshoz vezető út mérföldkövének tekintik.

– Igen, de azóta eltelt 30 év, és historizáló patina rakódott rá. A mi előadásunk nem valami ellen szól, nem cikizzük ki az elmúlt 30 évet, de ma már más időket élünk, én is más típusú alkotó vagyok. Semmi mást nem csináltam, csak színházilag megnéztem a szituációkat, és – mivel a történelmet is emberek csinálják – az emberek mozgatórugóit. Nem engedem, hogy a historizáló patina elfedje a sötétebb pillanatokat. Remélem, pontosan elmesélünk egy történetet helyzetekkel, szituációkkal, véres pillanatokkal. Sok minden van ebben a darabban: gyilkosság, háború, kényszerítés, erőszak. Fontosnak tartom, hogy a múltunkat úgy vállaljuk, amilyen volt. Ebben nincs semmi tiszteletlenség, nemzetietlenség vagy keresztényellenesség, csak történelmi tények. Mindennek alaposan utánaolvastunk, nem blöffölök a történelemmel, csak nem vagyok hajlandó szépíteni semmit sem.

– Mennyire írták át a darabot?

– Semennyire! A dalszövegeken sem változtattunk. Párszor több csönd van benne. Mindössze négy új mondatot tettünk bele az adott szituációnak megfelelően: „Isten hozta!" „Danke!" „De, kell!" „Jó estét, remélem, jól érzik magukat!" Számomra is nagy élmény, hogy az István, a királyt nem csak a nosztalgia és a legenda élteti, hanem hozzá lehet nyúlni, színpadra lehet állítani, mint bármelyik jó színdarabot. Ez az alkotóknak is fontos volt. Ugyanezt csináltuk júniusban a Kőműves Kelemennel, ott is működött.

Mentor az X-Faktorban

– Az X-Faktor élő adások előtti részeit már leforgattuk. Érdekes: a tévében nézve azt gondoltam, ez egy show. Közben pedig vérre megy. Azoknak az embereknek az élete, akik oda eljönnek és továbbjutnak két-három fordulót, már nem ugyanaz lesz, mint előtte volt. Akár befutnak és karriert csinálnak, akár nem. Ennek iszonyú súlya van. Olyan emocionális helyzetek jönnek létre, hogy csak kapkodom a levegőt. Rám hagyják a döntést, teljesen enyém a felelősség, hogy kiket választok, kiket juttatok tovább. Élvezem, hogy újra tévézek, de a Heti hetesben nem fogok újra szerepelni és reggeli műsorokat sem vezetek.

– Az István, a király annyival izgalmasabb, hogy a nézők jobban ismerik; ráadásul az is kiderülhet: történelmünk alapproblémiái, helyzetei ezer év alatt sem sokat változtak.

– Kinek van igaza? – kérdezik. Mit tudom én?! Ha ebből a szemszögből nézzük a magyar történelmet, akkor sok-sok pillanatban rá lehetne kérdezni, melyik félnek van igaza. Én nem tudnék válaszolni rá. A probléma szerintem az, ami ma is: képtelenek vagyunk szintézist teremteni kétféle gondolkodás között. Csak kizárólagosan tudunk gondolkodni. Az államalapítás történelmi pillanatát persze vissza lehet nézni, és föl lehet ismerni, hogy valóban nem volt más módja annak, hogy integrálódjuk Európába, mint a kereszténység fölvétele. Nagy kérdés, hogy ezt tényleg úgy kellett-e csinálni, hogy mindent kiirtottunk. Tényleg úgy lehet-e csak továbbmenni, hogy mindent, ami eddig történt, megtagadunk? Csodálkozunk, miért vagyunk talajnélküliek. Nem tudunk párbeszédet folytatni, föl sem tételezzük, hogy a másik gondolatmenetében lehet valami elfogadható számunkra is.

– 1983-84-ben az István, a király előadásai ellenzéki demonstrációként hatottak, mindenki tudta, hogy nem csak az államalapítás koráról mesélnek a dalok. Ma megint aktuálisan hangzik például a „Mondd, te kit választanál..."

– Akár hiszik, akár nem, nekem is csak a próbák során esett le: jövőre vannak a választások, és mindenki azt várja, mi lesz. A választásnak a darabban és a mi életünkben is valós tétje van. Az előadásunknak fontos szereplője „a nép" – nemcsak az a szerepük, hogy tömeget alkossanak, hanem véleményük van, kínlódnak, nem tudják, hogy hova álljanak, csapódnak, kényszerítik őket valahova. Nincs semmilyen aktuálpolitikai szándék az előadásunkban. Sokszor ér engem az a vád, hogy politizálok, de én soha nem aktuálpolitizálok. Nem mondom, hogy melyik pártnak van igaza, egyszerűen – ami szerintem dolga is egy színházi alkotónak – társadalmi ügyeket vizsgálok és próbálok meg felmutatni.

Ősztől a Vígszínház játssza majd Alföldi utolsó nemzetis rendezését, a Mephistót. Fotó: DM/DV
Ősztől a Vígszínház játssza majd Alföldi utolsó nemzetis rendezését, a Mephistót.
Fotó: DM/DV

– Nyílt titok a terv: jövőre A varázsfuvolát rendezné a szegedi szabadtérin, és a produkciót a nagyszínház játszaná majd tovább. Hol tart ez a projekt?

– A szabadtéri új vezetője, Herczeg Tamás akceptálható módon elmondta, mik az elvárásai, mi legyen A varázsfuvola végkicsengése. Alkotóként tőlem nagyon távol áll, hogy ezt megmondják, mint ahogyan vezetőként sem határoztam meg soha, hogy egy független alkotó mit csináljon az általa rendezett előadással, mert felelősen el tudom dönteni, hogy kit hívok meg. Mivel nem először dolgoztam volna Szegeden, lehet tudni, hogy a szabadtéri hatalmas színpadán nem olyan előadásokat szoktam csinálni, mint egy kis stúdiószínpadon. Ezért inkább lemondtam ezt a munkát. Tamás erre azt mondta, felejtsük el, amit kért, de én már elkezdtem szorongani ettől. Úgy érzem, ez egy olyan helyzet, amelyben nem tudnék szabadon és jól működni. Azt szoktam mondani: külföldön elveszítheted a bizalmat, itthon meg kell szerezni a bizalmat. Ha eleve van egy kérés, hogy mit szeretnének, az nem egy szabad alkotói helyzet számomra. Amíg meg tudom engedni magamnak, addig ilyen helyzetekbe nem szeretnék belemenni, mert tudom, hogy nem működöm benne. Szorongva nem lehet dolgozni.

Mephisto a Vígszínházban

Ősztől a Vígszínház játssza majd Alföldi utolsó nemzetis rendezését, a Mephistót. – A szerepeket az ottani társulat tagjaira is kiosztottuk, így előfordulhat, hogy nem megy kétszer teljesen egyforma szereposztással a produkció. A kulcsfigurák – köztük a címszerepet alakító Stohl András és a Tábornagyot játszó László Zsolt – maradnak. Jólesett, hogy Eszenyi Enikő öt perccel azután felhívott telefonon, hogy kihirdették a Nemzeti igazgatói pályázatának eredményét. Megállapodtunk: Stolh Andrással a címszerepben én rendezem a Víg évadnyitó bemutatóját, a Danton halálát. Mondtam Encinek, gondolja át az egyébként professzionális szakmai döntést, hiszen újabb ciklusra pályázik igazgatónak, de azt válaszolta: színházon kívüli szempontok nem érdeklik. Nekem is az a tapasztalatom, ha bárki azon kezd agyalni, hogy a hatalomnak hogyan felelhetne meg jobban, bénákat lép. Másrészt a hatalom kiszámíthatatlan. Abszurdum 2013-ban egy demokratikus országban arról még csak beszélgetni is, hogy Eszenyi Enikőnek – aki megkérdőjelezhetetlen művésze az országnak és jól vezeti a színházát – lesz-e abból baja, ha engem meghív rendezni – hangsúlyozza Alföldi Róbert, aki legközelebb Újvidéken Hauptmann Patkányokját viszi színre. Az Átriumban az Igenis, miniszterelnök úr! című BBC-tévésorozat alapján készült darabban a kormányfő titkárát játssza majd, aki mindent jobban tud a főnökénél. Sankt Pöltenben Bartish Attila Nyugalom című darabját állítja színpadra, amelynek a főszereplője a németek egyik legnagyobb színésznője, Angela Winkler lesz, akit a Katharina Blum elveszett tisztessége című film címszereplőjeként ismerhet a magyar közönség. München mellett egy fontos új színházban A sirályt, a Radnótiban a Platonovot, az Operaházban pedig az Iphigenia a tauruszok földjént rendezi.

Olvasóink írták

47 hozzászólás
  • 47. ditta79 2013. augusztus 20. 21:17
    „Az senkinél nem veri ki a biztosítékot, hogy a jövő évre tervezett darabban meg akarták mondani, milyen kicsengése legyen a darabnak?
    Azért mert azt mondják ne szeressük Alföldit, én bírom! :)
    Intelligensen és nem sértegetve beszél...gondolkodjunk, Béláim!”
  • 46. ditta79 2013. augusztus 20. 21:09
    „A szöveg a zene maradt változatlanul!!! Nem az a lényeg? Csak a külsőségek?
    Rómeó és Júliát vagy más darabokat is színpadra visznek úgy hogy a szöveghez hűek.Nem értem min problémáznak...illetve értem, de szomorú...ezek szerint nem tanulunk semmiből, nem fejlődünk.”
  • 45. 47nyugger 2013. augusztus 20. 17:04
    „44 38 : van saját véleménye is vagy csak abban éli ki magát, hogy mások bejegyzéseire reagál. Tanulni kéne már valamit magának is, leginkább és elsősorban jó modort”
  • 44. lidi 2013. augusztus 19. 17:34
    „42: semmit nem írt át senki, a szöveg és a zene is ugyanaz, mint anno! Más tészta, hogy nem fehér tornadorcós néptáncosok ropták.
    de ennyi erővel akkor Shakespeare darabot se nézz, annak még a szövege se az, ami (hiszen fordítás, akkor is, ha nem új, hanem pl. Arany Jánosé), és biztos, hogy a színpadra állítás sem olyan, mint akkor, mert akkor pl. férfiak játszanák a női szerepeket is....”
  • 43. jozkó 2013. augusztus 19. 12:10
    „Mondhatná azt is, Jancsó Miklós is sikeres, világhírű rendező, bár művészfilmjeit nem mindenki értette/érti.
    És Jancsó Miklóst sem az "Engedd szabadon a kendert" rendezvény támogatásáról ismeri a közvélemény.
    Ami azt illeti, Alföldi Róbert is tényleg rendkívüli és megosztó tehetség .

    A történelem során a rendkívüli személyiségeknek rendkívüli dolgai váltak ismertté.
    A tehetségükön múlt, hogy nem "azok" maradt meg az emberekben.
    Nos, a tehetség adott...lehet okosan használni!”
  • 42. 47nyugger 2013. augusztus 19. 11:34
    „Kedves hozzászólók!
    Miért fröcsköltök egymásra?
    Nekem sem tetszett, egy szinte kultikusnak számító, szerethető zenéjű, a saját korában fergeteges és nagy mondanivalójú (1983-84 ) darabot miért is kell a jelenre értelmezve átírni? Ez úgy szokás, hogy íratunk egy új darabot szereztetünk hozzá új zenét és azzal " ékeskedünk " ! De egy ilyen foszlányos véleményt keretek nélkül bűn összehozni, remélem elfelejtjük ( még akkor is ha a mondanivaló részletei igazak, de miért az Istvánt kellett átértelmezni? )
    Arról már nem is beszélek, hogy szereplőket válogatni nem a darabhoz kellene, vagy hang nélkül a jövőben prózai színészek énekelnek? Legközelebb, jó lenne előre tudni mire költöm a nyugdíjamat! Ha modernet és mait akarok másra és máshová veszek jegyet!”
  • 41. lidi 2013. augusztus 19. 01:01
    „36 és 38: javaslom olvasásra ezt az írást: http://kulturgengszterek.blogspot.hu/2013/08/megerteni-az-istvan-kiralyt-jubileumi.html?showComment=1376836552421”
  • 40. Laura82 2013. augusztus 19. 00:28
    „Nekem tetszett a darab, nem volt polgárpukkasztó, ugyanakkor elgondolkodtat, mivé is lett ez a "szép Magyarország"?!?”
  • 39. Heket 2013. augusztus 18. 23:21
    „35:
    Ajándék színházjegynek ne nézd a szereposztását! Pofavizit.
    De örülök, hogy így ismeretlenül ennyire majomnak nézel :D”
  • 38. jozko 2013. augusztus 18. 21:29
    „A darabot 20-án este az RTL klub TV közveítésén nézem meg .
    Tudom, hogy a TV nem adja vissza a színpad varázsát - viszont remélem, a mai profi technika és a jó operatőrök azért érzékeltetni fogják a lényeget.
    Így aztán a rock opera feldolgozott változatáról később alakítom ki a saját véleményemet, nem az addig megjelenő kritikákra támaszkodva.

    Alföldi Róbert / kivételes/ tehetségét már többször méltattam a vele foglalkozó DM cikkekhez írt kommentjeimben.
    Ezt a véleményemet továbbra is fenntartva de - ezt a riportot olvasva- az a benyomásom, hogy most eufóriába esett, jobb lett volna egy sokkal szerényebb hangvételű interjút adni!
    A kijelentése, hogy nem aktuálpolitizál - lehetne akár igaz is, ha nem lenne szemen szedett hazugság!
    Alföldi Úr ezen a téren bizony nagyon is apró pénzre váltja a tehetségét!

    Az én /kritikus/ véleményem valahol találkozik Honoré de Balsac /talán sokak által ismert/ véleményével, amely úgy valahogy hangzik, hogy egy /igazi/ művész célja legyen erkölcsileg megjavítani a saját maga korát, mert egyébként csak hiú mulattatója az emberiségnek.
    Alföldi Róbert "feldolgozásaira" több esetben inkább a mondat utolsó része látszik igaznak.
    Nem állítottam, hogy udvari bolond, azt sem hogy ripacs, de a közönség "meghökkentése", akár elgondolkodtatása messze van még az "erkölcsi megjavítás" szándékától.
    Sőt - nagyon messze!
    Sőt, talán az irány sem oda tart.”
  • 37. joy 2013. augusztus 18. 20:46
    „Majmöglássuk hónapután estve.”
  • 36. achilleus 2013. augusztus 18. 19:50
    „25. csakegykommenterejére 2013.08.18. 13:05
    "Tegnap este Alföldi Róbert megölt bennem valamit."
    - ha így érzed, nagyon érdemes elolvasnod 33. iron 2013.08.18. 17:22 hosszú linkje alatti írást. Kiragadva belőle a leginkább ide illő pár mondatot: "Egyszóval: az évfordulós komponista lerombolhatja darabja kultuszát, csak hát ez esetben terhelő vallomást tesz saját pörénél, folytatólagosan és visszaesőként elkövetett tisztességtelen haszonszerzés ügykörében. Alföldi pedig ezalatt nagy parádésan szilánkokra töri egy mozsárban Szörényiék Stephanus Rex-vésetű családi zsebóráját. Aztán kiborítja a törmeléket, és a képünkbe mosolyog: aranypor. Szörényiék tapsolnak. Lelkük rajta. Csak hát abban az aranyórában egy nemzet szíve dobogott."”
  • 35. lidi 2013. augusztus 18. 19:10
    „24: ha tudod magadról, hogy nem állod Stohlt a színpadon, akkor áruld már el, miért veszel méregdrágán jegyet egy előadásra, amiben ő az egyik főszereplő? hogy aztán elmondhasd-leírhasd, h te nem tapsolsz meg egy visszaeső drogost? Ez aztán a forradalmi tett, gratulálok!

    27: nem ismerlek csak a hozzászólásod alapján tudlak megítélni, de szerintem te vagy a pszichiátriai eset.
    gondolom, ezt így elfogadod tőlem, hiszen te épp ugyanezt írtad valakiről, akit nem ismersz.
    ja, és még egy: remélem, a jókívánságaid visszaszállnak rád, hogy örüljél.

    26: "Fekete, fehér. Ég és föld. És már kész is a megosztás." - és az előadás erről szól. hogy az esztelenül (értsd: a nélkül, hogy a saját fejével gondolkodna) lelkesedő, tapsoló vagy öklöt rázó istenadta népet milyen könnyű megvezetni - már ha hagyja magát, és arra is lusta, hogy túllásson a fekete-fehéren.....”
  • 34. Líra 2013. augusztus 18. 19:08
    „http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/216983”
  • 33. iron 2013. augusztus 18. 17:22
    „http://www.szegedilap.hu/cikkek/szinhaz-tortenes/marton-arpad--giccs-man-a-kiraly-----avagy-alfoldi-szado-mazoja-erkellel.html?fb_action_ids=415574591884880&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map={%22415574591884880%22%3A1404084119814566}&action_type_map={%22415574591884880%22%3A%22og.likes%22}&action_ref_map=[]”
  • 32. zehn 2013. augusztus 18. 16:31
    „Más lapokon a neten már olvasható kritika, itt régi-bevett-rossz- szokáshoz híven napok kellenek a megszüléséhez.”
  • 31. macs 2013. augusztus 18. 15:30
    „Nem tudom, de én anno láttam pl. Latinovitscsal a Mário és a varázslót, de biztos, hogy minden későbbi előadást ezzel kell összevetni?”
  • 30. iron 2013. augusztus 18. 15:06
    „Hollósi mit ír majd? Ez nem kérdés annak, aki ismeri a cikkeit. Az egekig fogja magasztalni az Alföldit, ezt a rendezését, meg az összes szereplőt. Én kíváncsian várom a tv-n, de félek, nagy csalódás lesz. 84-ben láttam a Szabadtérin, az fantasztikus volt. Ha csak megközelítené, az is jó lenne...”
  • 29. 140 2013. augusztus 18. 14:38
    „Nekem tetszett. Igaz, már előre gondoltam (tudni lehetett), hogy ez nem az a ´84-es István lesz - hát tényleg köszönő viszonyban sincs vele.
    De jó volt, akármit mondotok is!”
  • 28. szegedifiú 2013. augusztus 18. 14:26
    „Lassan eltelik 1 nap a bemutató után. Hol a DM kritikája a darabról? Hollósi Zsolt még nincs kész az anyaggal? Kíváncsian várom, a sok hozzászóló közül (többségben a csalódottak) melyik táborába áll?”
47 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szegedi a legfiatalabb és a legnagyobb vadaspark Magyarországon

Csongrád megye - Jövőre ünnepli fennállásának 25. évfordulóját Magyarország legfiatalabb és… Tovább olvasom