Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

Aljas indokból ölt a 15 éves fiú: 6 év börtönre ítélték

Szeged, Kistelek - 41 éves szeretőjét fojtotta meg egy törülközővel az a 15 éves kisteleki fiú, akit az ítélőtábla jogerősen 6 év börtönre ítélt. A fiú anyja megkönnyebbült az ítélet hallatán.
Hat év fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte jogerősen Börcsök Zsoltot a Szegedi Ítélőtábla. A 15 éves kisteleki fiatalembernek aljas indokból elkövetett emberölés és közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt kell rácsok mögé vonulnia.

A fiú tavaly szeptemberben ölte meg 41 éves szeretőjét: V. Lászlóné kapcsolata korábban megromlott élettársával, míg Zsolt az otthoni rossz családi viszonyok miatt menekült el hazulról. V. Lászlóné T. Ilona és élettársa fogadta be a fiút, aki egyre többet aludt náluk. Megírtuk: a nő nem sokkal ezután szexuális kapcsolatot kezdeményezett a vádlottal. Pásztoróráikat mindenki előtt titokban tartották.

Tavaly szeptemberben a fiút a nő egy lakatlan tanyára hívta, ahol szeretkeztek egymással. A nő ezután közölte Zsolttal, hogy terhes – ez nem volt igaz –, és mindent el akar mondani élettársának.

A vádlott szégyellte kapcsolatát az idősebb nővel, és nem akarta a gyereket sem: vita alakult ki köztük, amelynek hevében a fiatalember lökdösni kezdte a nőt, aki többször a falnak zuhant, majd elesett. A vádlott ekkor felkapott egy törülközőt, megcsavarta, majd az asszony nyakára tekerte, és elkezdte szorítani. A nő térdre rogyott, mire a fiú lazított a szorításon, ám a sértett újra azt mondta, hogy úgyis mindenki meg fog tudni mindent, nyugodtan ölje csak meg.

A fiatalember ezt hallva addig szorította a nő nyakát a törülközővel, amíg teste elernyedt. A vádlott ekkor az asszonyt kétszer fejbe rúgta és megtaposta.

Elhatározta, hogy a testet a tanya környékén elrejti: kiment egy ásóért, amivel még kétszer mellen szúrta a nőt, majd a tanyától távolabb egy 50 centi mély gödröt ásott, ide temette a testet. A nyomok eltüntetése érdekében szénát szórt a területre, majd hazament a családjához.

Az eltűnés után bő egy héttel a nő családja találta meg Ilona testét – csak ekkor kezdték el keresni. A fiú ellen már folyamatban volt egy büntetőügy: Zsolt a Kisteleki Általános Iskolában tanórán ököllel esett neki tanárának – erről szintén beszámoltunk.

A tárgyaláson Fülöp Zsolt ügyész az ítélet súlyosbítását kérte. – A vádlott mindent megtett az emberölésért, hiszen cselekedete több mozzanatból épült fel. Rövid szünetet tartott, majd teljes erővel újra fojtogatta a sértettet. Ezután megpróbálta eltüntetni a nyomokat: az emberölést egyenes szándékból és aljas indokból követte el – monda az ügyész.

A védelem elsősorban az erős felindulásból való emberölés megállapítását kérte, másodsorban az aljas indok minősítő tényező mellőzését. Kovács Tímea ügyvéd szakértői véleményre hivatkozott, amely megállapította: a fiúnak zaklatott gyermekkora volt, kötődési problémái mellett rendkívül ingerlékeny volt.

Ítélethozatal előtt erről kérdeztük a tárgyaláson megjelent fiú anyját.
– Igen, hibáztunk abban, hogy idáig jutott a fiam: mindig túlságosan ráhagytam a dolgokat – mesélte szomorúan az anya. Zsolt egyik lánytestvére azt mondta, hogy a fiú kiskorában nem volt ingerült, ha összevesztek egy játékon, inkább elvonult sírni a sarokba. Az első fokon kiszabott 6 év börtönt elfogadható büntetésnek tartották.

– Bárcsak ennyi is maradna! – kulcsolta össze kezeit imára az anya. Óhaja beteljesült: az ítélőtábla helybenhagyta az első fokon kiszabott büntetést.

Olvasóink írták

37 hozzászólás
12
  • 37. tucat 2012. június 29. 19:45
    „35. rózsakert 2012.06.29. 18:04
    Tiszteletet ébreszt bennem az az őszinteség és nyíltság, kedves Rózsakert, ahogyan feltárja az életfilozófiáját és a világhoz való viszonyulását!
    Különösen ez a része tetszik: "...nekem valóban nincs sok időm ezen emberkék megértésére, én csak azt várom el, amit adok és teszek emberként, senkit nem bántva, senkinek nem ártva, inkább segítve létezni". Eszerint ugyanis Ön egyszerű, jóra igyekvő, nemes lelkű, igazságszerető, megbízható, kiszámítható ember lehet. Olyasféle, akikből sokkal több kellene. Egy megjegyzést azonban, kérem, engedjen meg nekem: azt mondja, azt várja el, amit maga is ad, és ez, lássuk be, önmagában hordja a csalódás, netán a megkeseredés és a gyűlölet lehetőségét. Ne ijedjen meg, egyszerű, könnyen megérthető dologról van szó! Tudja, sok olyat képes adni másoknak, amelyet azok, ha megfeszülnek, sem képesek viszonozni ezer okból. Nem feltétlenül a szándékuk hiányzik, bár ez is lehetséges, hanem gyakran az adottságaik és a képességeik hiányosak ahhoz, hogy teljesítsék az elvárásait. Ilyen ez a történet is: ez az elhanyagolt, amúgy is zavarodott és frusztrált, szerencsétlen flótás kölyök felindultában tized annyit sem értett a helyzetből, amennyit Ön most könnyedén képes áttekinteni. Meg az is biztos, hogy ha Ön kerülne mostanában hasonló helyzetbe, nem követne el ekkora baklövést akkor se, ha a pánik kezdene eluralkodni az elméjén a faramuci, ambivalens és torokszorítóan megalázó-megsemmisítő erejű , alantas játszmában. Vagy még egyszerűbb példával: egy hároméves kiskölyöktől hiába várja el, hogy mosson ki, főzze meg az ebédet, takarítsa ki a lakást, amíg Ön dolgozik a napi betevőért. Tudom, meghökkentő példák ezek, különösen az utóbbi, s már hallom is a válaszát: "Hé, tucat! Ne nézz már ennyire hülyének! Egy hároméves gyerek azért más!" De nem, nem más, kedves Rózsakert. A lényeg, még, ha a példa éles és bosszantó is, az, hogy a képességeit meghaladó elvárásoknak senki sem tud eleget tenni. Egy kamasz kölyök agya például hetvenhét, vagy még több okból nem úgy működik, mint egy érett felnőtté (azt is tudjuk, hogy az hogy működik mifelénk, szenvedünk is egymástól-magunktól naponta, nem igaz? ;)), ezért egy-egy helyzetben egészen máshogyan, impulzívan, kiszámíthatatlanul fog viselkedni, hiába is várnánk tőle a felnőttekre (olykor :)) jellemző, de legalábbis "elvárható", körültekintő, higgadt mérlegelésen alapuló aktivitást. A család mulasztásait és hibáit most ne boncolgassuk, mert ehhez túlságosan keveset tudunk, azon kívül, hogy általában mit tekint a társadalom (és Ön is) elvárhatónak tőle - más kérdés, hogy képes-e ennek maradéktalanul eleget tenni. Annyit mondhatunk nagy bizonyossággal, hogy a kölyök életútjában rengeteg feldolgozatlan, frusztráló élmény maradt, taposóaknaként szétszóródva, amelyek szép lassan felrobbannak, és ebben nemcsak a család, hanem a tágabb miliő is nyilvánvalóan ludas. Nem kicsit, nagyon. :) De nem ők öltek, a jog szerint ők nem vonhatók felelősségre a történtekért. Mondom: a jog szerint. De, hogy emészti őket a lelkiismeret, abban biztos vagyok. Mindenről még nem is késtek le, mert most segítséget fognak kapni a srác személyiségének a korrekciójához, aki jó esélyekkel megtérhet a falkához, s ha az nem veti ki, akkor akár élete végéig odaadóan fogja szolgálni szolgálni is azt. Meg kell kapnia ezt az esélyt, én legalábbis nem tudok olyat, ami jobb lehetne neki is, meg a társadalomnak is.

    Nem zavar, hogy naivnak tart, nincs is ezzel egyedül. Pap azonban nem vagyok, még csak istenfélő se. Igaz, a kölykökben, főleg a kamaszokban, gyakran megsejtem, ha nem is az istent, de az univerzum materiális evolúcióját meg a földi ökoszisztéma teljes filogenezisét és titokzatos, csodálatos természetét. Valóban csodálom és tisztelem őket, az sem túlzás talán, hogy rajongok értük, de azt biztosan állíthatom, hogy szeretem őket. Elbűvölnek a küzdelmeik, felvidítanak a sikereik és az örömeik, de bevallom, a kudarcaik és fájdalmaik kötik le a legjobban a figyelmemet, mert manapság, úgy látom, ezekből jut nekik a legtöbb. Persze, másoknak is, csak ezek a lények sokkal védtelenebbek, tapasztalatlanabbak, és az életkori sajátosságaik miatt is sokkal nagyobb veszélyben vannak, kiszolgáltatottabbak, mint a felnőttek. Akkor is, ha ők is annak látszanak. Higgye el, egyáltalán nem azok! de már nem is nyugodt, kezelhető kiskölykök, akiket ripsz-ropsz, meg lehet regulázni, hanem inkább olyanok, mint egy csúcsterheléssel dohogó, kritikus állapotú atomreaktor, amelynek a vezérlőtermében ráadásul nem tapasztalt szakmérnök, hanem egy elsőéves fizikus hallgató ül a műszerek és a monitorok előtt. :) Higgye el, nem is olyan rossz ez a hasonlat! :) Meg az is igaz, hogy éppoly hálásak a nekik megfelelően tálalt támogatásért, segítségért és törődésért (szeretetért - isszák, mint a szivacs, noha igyekeznek, akár durvaságokkal, vagy flegmán álcázva is eltitkolni a felnőttes önérzetük megóvása érdekében :)), amilyen megkönnyebbüléssel venné a fizikus gyerek a vezérlőben az ügyeletes diszpécser megérkezését! Meglehet, rajta jobban meglátszana a hála is. :)

    Ami pedig a csalódásokat illeti, nos, abból nekem is van azért egy gyönyörű szép kollekcióm, elhiheti! :) De jó ideje nem érnek már nagy csapások, mert nincsenek senkivel szemben elvárásaim. Illetve talán mégis, de csak azt várom bárkitől, amire szerintem bizonyosan képes. S ha jól célzok, akkor senki, sem ő, sem én, nem csalódhatunk, ellenkezőleg: mindenkinek sikerélménye lesz, amit azután együtt ünnepelhetünk. :)
    Érti a lényeget, ugye? Nem egészen? Vagy igen, de azért a fenébe is... ;) Jó, bevallom, azért érnek engem is naponta meglepetések, és olykor fel is bőszítenek az emberi önzés, aljasság és közöny keltette események, vagy épp a remélt események hiánya. Maradhatnánk abban, hogy ember vagyok, mint Ön? Ugye igen? Akkor jó. Mert ez itt egy olyan grund, ahol mindenki azonos rangban játszhat, nincs se Boka, se Áts Feri, de Nemecsek se (egy ilyen nevű felhasználó kivételével). Egészen addig, amíg nem rejt követ a homokbombába. ;)

    Legyen derűs az estéje, és mosollyal az arcán térjen nyugovóra! :)”
  • 36. Emberségetavilágnak 2012. június 29. 18:08
    „32. comment 2012.06.29. 15:44
    Nem értettél meg.
    Nem védelmezem, hanem az okokat keresem.
    A család: apa, anya, gyerekek, nagyszülők, unokatestvérek,...
    A társadalom legkisebb komplex sejtje.
    A családban tanul meg a gyerek érezni, szeretni, beszélni, járni, gondolkozni.
    Játszani. Játszva tanulni. A családban tanulja meg a rendet, a fegyelmet, a munkát. A családban tanulja meg a másik embert tisztelni, a családban tanul meg adni, örömet szerezni, mert példák a szülők, nagyszülők, mind a felmenők. A családban formálódik emberré.
    Olyanná ért be, ami viselkedésnormát tapasztalt eddigi élete során.
    Hangsúlyozom: NEM FELMENTEM, HANEM A CSALÁD FELELŐSSÉGÉT FORSZÍROZOM!!!!
    Teszem pedig azért, mert a deviáns családmodell sokkal nagyobb arányban gyarapodik, mint a normális.
    Ezt a problémát se te, se én , se a többi egészségesen gondolkodó, élő, viselkedő nem tudja megoldani.
    Ja, de. De azt nem írom ide, mert kimoderálnának.
    Azt írod: "Valagol igazad van, s meg is értelek, hogy véded az ilyen aljas elkövetőt, hisz őt is anya szülte"
    Ha nem anya szülte, hanem az apja a függönyre kente és a Nap költötte ki, az se lehet felmentő ok.
    Írod még:"De milyen anya ?"
    Meg milyen apa, igen, kikötöttünk a családnál. Ezek szerint értesz engem.
    Azzal, hogy 15 évesen megrépáz(hat)ta az anyjakorút, nem az IQ szintjét fejlesztette, hanem megrugóztatta a hormonháztartását.
    Felelős. Igen. Vele együtt a szülei is.
    Addig, amíg a felelős szülőket is oda nem ültetik a vádlottak padjára, nem történik előrelépés.
    Elítélni, munkatáborba vinni, emberi normák szerint elvárható viselkedésre nevelni őket. Bűnözők, éppen olyan bűnözők, mint amilyet "kitermeltek." Addig sem tudnak ártani a "családjuknak".”
  • 35. rózsakert 2012. június 29. 18:04
    „31.tucat 2012.06.29. 14:20

    Olvasva azon gondolkodtam, vajon mit dolgozhat, mi a hivatása? leginkább a pap - lélekből szociális munkás -vagy nagyon-nagyon-nagyon pozitiv értelemben ISTENSZERETŐ!

    sok mindenben egyetértek , de nekem valóban nincs sok időm ezen emberkék megértésére--én csak azt várom el , amit adok és teszek-EMBERKÉNT--senkit nem bántva-senkinek nem ártva inkább segítve létezni.

    Az ÖN világa szép , de az én mércém szerint -talán a sok rossz tapasztalat miatt--- naívság kategória!!!---sajnos a halk -segíteni akaró emberkét ---akikről beszélünk ---ők potenciális - leigázandó-megtámadandó áldozatnak tekintik-----------volt részem ilyenben és a szép szó nem használt .”
  • 34. Mil 2012. június 29. 17:48
    „SZerintem annyit nyugodtan kaphatott volna, mint a muki.. 15 év”
  • 33. tucat 2012. június 29. 17:02
    „32. comment 2012.06.29. 15:44
    Kedves Comment!
    A bíró és a bíróság nem a közbosszú (vagy éppen vérbosszú) eszköze, hanem a képviseleti demokrácia útján létrejövő közmegegyezésekben (törvények, jogszabályok) megnyilvánuló közakarat érvényesítője. Más szóval a bíró nem a fellobbanó népharagnak, hanem a törvényeknek megfelelően, szigorúan azok keretein belül köteles eljárni. Ez a társadalom jogbiztonságának az egyik, alighanem a legfőbb pillére.
    A rövidesen életbe lépő új Btk-val éppen az az egyik legnagyobb probléma, hogy a bírók mérlegelési jogkörét több kérdésben is jelentősen szűkíti, és mechanikusabbá, rugalmatlanabbá, mondhatni, embertelenebbé teszi a büntetőeljárások várható kimenetelét (ld. pl. a jogos védelem egyes vélelmi helyzeteit, vagy a büntethetőség, részben korhoz, részben a cselekmény büntetőjogi definíciójához, részben pedig a szakértői vélemények tartalmához kötött, zavaros, roppant körülményesen alkalmazható meghatározását). A bíró mindenesetre ezután is a törvény szellemében köteles eljárni, akkor is, ha kilenc-millió-kilencszázkilencvenkilenc-ezer-hatszázötvenegy ember őrjöngve a vádlott halálát kívánja.
    Másrészt pedig, mire az eljáró bíróság a végére ér ennek, a kívülálló számára pofonegyszerűnek látszó ügynek, és készen áll a határozata meghozatalára, addig több ezer oldalnyi terjedelmű adaton (a vádirat, a helyszíni szemle és a tanúvallomások meg a terhelt vallomásainak a jegyzőkönyvei, a bűnjelként lefoglalt tárgyak jegyzéke és leírása, szakértői vélemények, laborvizsgálati jegyzőkönyvek, környezettanulmányok, a védelem által benyújtott iratok, szakértői ellenvélemények, bizonyítékul felhasznált tárgyak és iratok, valamint a tanúként beidézendő személyek jegyzéke, a tárgyalásokon elhangzó szakértői- és tanúvallomások roppant terjedelmű jegyzőkönyvei, a terhelt vallomásai és észrevételei, tb., stb.) fogja keresztül rágni magát, és fontos, az ügy érdemében értékelendő adatok ezreit kell megvizsgálnia, hogy ne csak a törvény szellemében, hanem az igazságot is a lehető legjobban megközelítve, a köz és a terhelt érdekeit összehangolva tudja megítélni a történteket, s benne a terhelt (aki ellen az ügyész vádat emelt) felelősségét is a törvények szerint mérlegre tehesse. Fontos még, hogy a bíróság csak a vádiratban meghatározott cselekmények kapcsán vizsgálhatja a megvádolt személyek, és csakis a megvádolt személyek bűnösségét. Vagyis a vádiratban meg nem nevezettek bűnössége nem képezheti a bírósági eljárás tárgyát, miként a vádban nem szereplő bűncselekmény sem. Képzelje csak, mi lenne, ha a bíróság kénye-kedve szerint csűrné-csavarná az ügyet, maga töltvén be a vádló, vagy esetenként akár a védő, cikcakkban rögtönöző szerepét is! :D Tudja, mint a rémrendőr: Jogsi rendben, forgalmi oké, lámpa jó, index is van, az öv bekapcsolva, a fenébe is..., tartalék izzók, az is rendben..., akkor..., ööö..., elsősegély dobozt! Há-há-há! Lejárt! Be-be-beee! Ez húszezer lesz, bi-bi-bííí! Szóval, ez a bíróságon azért nem így megy (a rendőrségen se, általában, remélem ;). :D Igaz, itt általában a "tét" is sokkal komolyabb. Nemde? :)

    Kívülről, kevés információ birtokában gyakran tűnhet úgy, hogy iszonyúan következetlen az igazságszolgáltatás, de ha az indulatok helyébe a tények sokasága lép, akkor, közelebbről és felelősséggel mérlegelve már komoly, óriási felelősséggel járó, izzasztó munka ez, amelynek a minőségén emberi sorsok múlnak (s ezen keresztül az egész társadalom biztonsága és közérzete is), és érthetővé válik az egyes ügyekben meghozott határozatok (ítéletek) közötti, olykor valóban nem csekély, az indulatos emberek számára nehezen érthető különbség. Biztos vagyok benne, hogy ha Ön is minden fontos részletét megismerné ennek az ügynek, akkor beleizzadna a döntés felelősségébe, és ha nem ártani, bosszút állni akarna, hanem a jog szerinti igazságot tenni, akkor hasonló döntésre jutna. Persze, a vérbosszú vágya nélkül. Mert dühösen törvényes, az igazságot is jól megközelítő határozatot hozni képtelenség. Ezért, ha a bíró érintett lett volna a sértetti (vagy éppen az elkövetői) oldalról, el sem járhatott volna az ügyben...

    Ugye, már nem neheztel annyira a fiú ügyében eljáró bíróságra? Nem? Akkor jó! Ez azt jelenti, hogy már sejti, talán mégsem olyan elhibázott az az ítélet, összességében, végső fokon... Ugye? :)”
  • 32. comment 2012. június 29. 15:44
    „Emberségetavilágnak:
    Valagol igazad van, s meg is értelek, hogy véded az ilyen aljas elkövetőt, hisz őt is anya szülte. De milyen anya ?
    Te a családot okolod az összes büntettért, a kialakuló bűnözésért - eddig megértelek, de itt pont.
    15 évesen, aki felnőttként él (sexuális életet) annak kell lenni annyi felfogó képességnek, hogy belássa tetteinek következménye is lehet.
    A másik a felelősen ítélkező bíróságé, ilyen súlyos bűntettért, ilyen "csekély" büntetést....na neeeeee!!!!
    Ha így ítélkezik, alkalmatlan a tisztsége betöltésére, mondjon le, és olyan kerüljön a helyére, aki legalább a köznép ítélkezésével azonos ítéletet hoz! Nálunk (mo-n) a nagyot elkövetők kicsit, a kisbűntényeket elkövetők nagy büntit kaptak. (pl: örökre nyomorék a stolbuci áldozata, az kis bünti, bolti csokilopáson tettenért az 10 nap elzárást v. több tízezer forintos büntit kap) hol itt az azonos értékű bűntettért, azonos értékű büntetés ????
    Itt az ideje elgondolkodni a bíróknak, s cselekedni normálisan.”
  • 31. tucat 2012. június 29. 14:20
    „30. rózsakert 2012.06.29. 12:05
    Még nem született és valószínűleg nem is fog megszületni olyan, épkézláb, potenciálisan fejlődőképes esélyű emberi lény, kedves Rózsakert, akinek a genetikai programja eleve antiszociális lenne. Ami viszont sajnos rendre megtörténik, az az, hogy az emberben lévő önmegvalósítási program feszítő késztetéseit elnyomja vagy elhanyagolja a miliő, ahelyett, hogy ennek figyelembe vételével támogatná a fejlődő személyiséget, hogy az önérvényesítése, a közösség valódi, helyesen értelmezett érdekrendszerébe illeszkedve, eredményes legyen. Ennek azután védhetetlen és egyenes következménye, hogy az ember elmélyülő konfliktusba kerül hol önmagával, hol az őt szuppresszió alatt tartó közösséggel, majd vagy önmagával, vagy a miliőjével, vagy mindkettővel szembefordul, mindenképpen veszteséget okozva a közösségének, és így, persze, önmagának is. Röviden: a frusztrált ember szembefordulását a közösség stigmával és kizárással bünteti. Mi nagymesterei vagyunk ennek, vagyis annak, hogyan kell magunknak a lehető legnagyobb fájdalmakat és veszteségeket okozni. Még a közgondolkodásunkban is sorjáznak a prejudikációk, amelyekkel célba vesszük egymást (önmagunkat), beleértve a srácainkat is...
    Más szóval, az észrevételére összpontosítva: ha kitartóan próbálkozik a derű és a nyugalom hangján érintkezni egy mégoly frusztrált, elvadult emberrel, akkor csodás élményben lesz része, ezt garantálom. A kitartás alatt nem tíz percet, nem is tíz napot, még csak nem is tíz évet értek, hanem annyi időt, amennyi csak szükséges. Mondjuk egy teljes emberi élettartamot, de legkevesebb az aktuális, akár alkalmi interakció időtartamát...
    Meghökkentő ökörséget beszélek, ugye? :) Sejtettem, hogy ezt gondolja. Nem baj. Azért, ha van egy kis ideje, akkor egy hűvös, csendes helyen próbálja meg elképzelni, hogyan szelídítene meg, mondjuk egy kivert kóbor kutyát, hogy az otthonában élhessen vele barátságban. Meg azt is képzelje el, hogy később, hónapok, évek múltán, amikor már szerelmetes jó pajtások, egyszer, a türelmét vesztve ráförmed szegényre. Mit tapasztal? Ugye, megrettent szegény pára, és máris az ajtó mögé bújt, azt latolgatván, hogy meneküljön, vagy maradjon? Netán, ha nagyon megrettent a haragjától, és az ajtó csukva, akkor...? :S Igen, így megy ez. Az emberállattal is ez történik. Ezért kell a kitartó, kiszámítható, következetes, derűs miliő a mi számunkra is. Egy életen át, a fogantatástól kezdve a sírig, kedves Rózsakert. Mi sajnos nem ilyen miliőt teremtünk magunknak, ezért el is vadulunk. Ezért érzi, hogy sok a kezelhetetlen vadember, akik, ahogyan fogalmaz, nem értenek a szóból. Én inkább azt mondanám, hogy (már) nem hisznek a szónak, de félnek tőle. A sajátjuktól is. Vajh miért, hm? ;)

    :)”
  • 30. rózsakert 2012. június 29. 12:05
    „28.tucat 2012.06.29. 10:55

    MInden tiszteletem mellett

    -van egy nagyon széles réteg-akiket normális és EMBERI hangon nem lehet megszólítani--nevelni-oktatni- terelgetni----ők mást érdemelknek-amiből értenek is---és azt is kell,hogy megkapják....minél előbb-minél határozottabban---hogy az őket eltartók jogai ne csorbulhassanak egy mm-t sem----aki pedig kizárja magát önként a társadalomból-az így tett és viselje következményeit.....nem ultramodern börötnben a helyük....hanem egy olyan helyen-ahol megtanulják értékelni a valós szabad életet.!!!!NAGYON-NAGYON KEMÉNY KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT!!!Lenne rá néhányajánlatom .”
  • 29. rózsakert 2012. június 29. 12:05
    „28.tucat 2012.06.29. 10:55

    MInden tiszteletem mellett

    -van egy nagyon széles réteg-akiket normális és EMBERI hangon nem lehet megszólítani--nevelni-oktatni- terelgetni----ők mást érdemelknek-amiből értenek is---és azt is kell,hogy megkapják....minél előbb-minél határozottabban---hogy az őket eltartók jogai ne csorbulhassanak egy mm-t sem----aki pedig kizárja magát önként a társadalomból-az így tett és viselje következményeit.....nem ultramodern börötnben a helyük....hanem egy olyan helyen-ahol megtanulják értékelni a valós szabad életet.!!!!NAGYON-NAGYON KEMÉNY KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT!!!Lenne rá néhányajánlatom .”
  • 28. tucat 2012. június 29. 10:55
    „Ez a fiú is börtönbe kerül, kedves Czindi, efelől immár nyugodt lehet. Ez a korrekciós-rehabilitációs esély még megilleti őt jog szerint, s mivel ez állítólag jogállam, ettől megfosztani nem lehet. Meg a társadalmat is megilleti az sansz, hogy ne veszteséget okozzon önmagának, hanem próbálja menteni az értékeit. Meg a többi kölyköt is megilleti az a jog, hogy az épkézláb felnőtté válásukhoz megfelelő törődést kapjanak az őket olyannyira áhító közösségtől, s így ne veszedelmes teher, hanem hasznos, megbecsült, urambocsá boldog emberként éljenek mindannyiunk örömére.

    Egyébként pedig már jó ideje hiányolom az ilyen hangú, személyes kívánságokat és kioktató javaslatokat is megfogalmazó hozzászólásokat. Köszönöm, hogy a várakozás idegőrlő feszültségeit segített kioltanom magamban egy kis időre! ;)

    Derűs és eredményes napot kívánok! :)”
  • 27. czindi 2012. június 29. 10:20
    „Kedves tucat! Szeretném, ha sok ilyen "hátrányos helyzetű" között kapnál lakást, és ott élnél közöttük. Ott igazán tolerálhatnád a felmerült gondokat, agresszivitást, szexuális zaklatást, megpróbálhatnád védeni a magántulajdont, esetleg az írásaidhoz hasonló előadásokat tarthatnál nekik. Biztosan nagy sikered lenne. Sok sikert hozzá, meg a hozzád hasonló túl-liberális, fejükkel a homokba-dugottan élőknek! ( Ebből - a mindenhol csak balhét kereső és tevő, agresszív alakból - nagy valószínűséggel már soha nem lesz becsületes, szorgalmasan dolgozó ember, soha nem lesz hasznos tagja a társadalomnak ( pártállástól függetlenül!!!) akár börtönbe kerül, akár nem!”
  • 26. rózsakert 2012. június 29. 07:50
    „és etetjük sok-sok pénzért...ő meg jól érzi bent magát............viccccccccccccccccccccccccccország!”
  • 25. Emberségetavilágnak 2012. június 29. 06:39
    „Ennek a szörnyűségnek van még egy nagyon fontos üzenete.
    Minden társadalom annyira egészséges, amilyen egészségesek a legkisebb sejtjei, a családok.
    A deviancia egyre nagyobb méreteket ölt. Egyre betegebbek a családok. Egyre betegebb a társadalom. Minden szinten.
    Hivalkodás színekbe öltöztetett áldozattal: öncsonkítás.
    Porig alázni rendőrt, orvost, pedagógust: öncsonkítás.
    Porig alázni az egész nemzetet: öncsonkítás.
    Kiszolgáltatni védtelent agresszoroknak: öncsonkítás.
    Pozitív és negatív diszkrimináció: öncsonkítás.
    Vérlázító adóteherrel nyomorgatni a népet: öncsonkítás.
    Gazságszolgáltatás hátszelével elnézni az erőszakot, piedesztálra emelni a vadbarmot: öncsonkítás.
    Szemrebbenés nélkül belehazudni az egész ország pofájába: öncsonkítás.
    Látványberuházások -tudjukhovavisszapénzért- öncsonkítás.
    Pulpitusról szóvirágokkal takargatni a nyomort: öncsonkítás.
    Népbutító moslékkal etetni az országot: öncsonkítás.
    Intézményesíteni az égbekiáltó vagyoni különbségeket: öncsonkítás.
    Ígérgetni, csalogatni, aztán kar-inti-díjjal jóllakatni a lakosságot: öncsonkítás.
    Sorolhatnám a végtelenségig.
    Komolyan kérdezem: Az a hazaáruló, aki vállára veti a vándortarisznyát és világgá megy ebből a zsiványtanyából?
    Azok meg, akik bőszen tömve a zsebüket, törvényesített törvénytelen eszközökkel, de minden esetben a tiszta igazságérzetet sértő módon hizlalták az elmúlt 22 évben a holdudvarukat, azok egyenesen az elárultak?
    Végigolvastam a kommenteket.
    Mint amikor elered az eső, minden egyes csepp gyűrűs hullámokat gerjeszt. Kisebbet, nagyobbat, míg fortyogni nem kezd a tó teljes víztükre.”
  • 24. nanemaaa 2012. június 28. 21:57
    „Helybnehagyta? Már az is csoda, hogy nem mentette fel. 6 év egy ember életért, megspékelve egy kis hivatalos személy elleni erőszakkal kifejezetten méltányos. Ezek szerint Cosma gyilkosság elkövetői is joggal számíthatnak max 2 évre. Gratula! Ez az igazi igazságszolgáltatás!”
  • 23. tucat 2012. június 28. 21:22
    „Jártam egyet, és közben azon gondolkodtam, hogy ezt közzé tegyem-e még. Úgy döntöttem, megteszem, legfeljebb utána magam elé rántom a pajzsot, hogy megvédjem magam a valószínűleg elkerülhetetlen golyózáportól.
    A gyilkossá lett fiú és az áldozata közötti korkülönbség egy szerelmi viszonyban valóban szokatlanul nagy. S ha még figyelembe vesszük az egyik fél életkorát is, amely voltaképpen és általánosságban a személyisége kiforratlanságát, sok szempontból az éretlenségét (és forrongó önkeresését) is jelenti, akkor máris "csuklóból" kész az ítélet. Mindkét fél számára. Pedig a szerelem - már, ha az - vak, mint mondják, és mint sokan tudjuk is tapasztalatból. Másfelől ez a kapcsolat akár hasznos és érlelő is lehetett volna, ha a a két ember között valóban erős érzelmi kapocs alakult volna ki. Ha egy valóban érett, a szerelméről, önmagáról és kettejük dolgairól felelősen gondolkodó asszonyról lett volna szó, akkor ez a súlyosan frusztrált kamasz srác, hogy úgy mondjam, megfogta volna az isten lábát. Igen, még akkor is, ha most sokan csőre töltik a fegyverüket, hogy elhallgattassanak engem. Sok mindent megkaphatott volna ez a fiú egy ilyen szerelmi kapcsolatban az őt jól érzékelő, érett, biztonságot nyújtó, felnőtt társától, amelyekre már korábban is nagy szüksége lett volna, és a történetük vagy ismeretlen lenne a számunkra, vagy... Nem, ne legyen "vagy", mert ebben a társadalmi közegben az lenne a legjobb, ha semmit sem tudnánk a boldog párkapcsolatukról. Persze, lehet meditálni egy ilyen kapcsolat jövőjén, keresztényi erkölcsök, gyereknevelés, mi egyéb alapján, de azt gondolni, hogy a korkülönbség önmagában ludas a fejleményekben, és konzekvensen tragédiához vezet, enyhén szólva is butaság. Itt sem ez okozta a tragédiát; a kapcsolat akár boldog és fejlesztő, sok szempontból személyiség-korrekciós értékű is lehetett volna, ha az áldozatnak nemcsak a teste lett volna az érett nőé..., aki, ha és amikor kell, barátsággal és békével tudja útjára bocsájtani a kapcsolatból kilépni szándékozó ifjút, mondjuk a családtervezés szempontjából neki jobban megfelelő kapcsolat létesítése érdekében, egy korban hozzá illő leányzóhoz, akivel jók az esélyei a közös gyerekek felnevelésére is. Vagy egyszerűen azért, mert menni akar, s ha a kapcsolatuk jól működött, kellően intim és intelligens volt, akkor nyilván azt is elmondja, miért. És netán a barátságuk ezután is megmarad...

    >> Tucat! Maga nem a földön él! Ekkora baromságokat hogy hordhat itt össze! Hallatlan! Felháborító! Ezért tart itt ez az ország! A magafajta, ócska, ...bérenc liberálisok miatt! << ;)

    Pajzs fel! Jó éjszakát! :)”
  • 22. tucat 2012. június 28. 20:29
    „9. Emberségetavilágnak 2012.06.28. 15:21
    Igen, valami ilyesmi.
    Éppen ezért az ítélet szerintem helyes. Annak ellenére is, hogy nem csak és nem is elsősorban a srácnak szól, aki sok más ember helyett is elviszi a balhét, és rácsok mögé vonul. Igaz, az ő keze által távozott valaki az élők sorából, de azok a személyiség-fejlődési, torzulási folyamatok, amelyek tragikus következményei irányították a tette elkövetésekor, az őt elhanyagoló, frusztráló miliőjéből származnak. Erre egyértelműen rávilágított a családtagoktól szerzett, néhány információ:
    - ha kudarc érte, nem küzdött (nyilván megtanulta, hogy nincs esélye se arra, hogy az akaratát elfogadható módon érvényesítse), hanem félrevonult, s így az évek során negatív énkép és az értéktelenség tudata rögzült benne, amelyet a környezete teljesen figyelmen kívül hagyott: elhanyagolta, és az évek során végzetesen frusztrálta;
    - az anyja szerint mindent "ráhagytak", semmibe se szóltak bele, vagyis folyamatosan magára hagyták a gondjaival, nemhogy segítséget nem kapott a problémái megoldásához, hanem - felteszem - elutasításban volt része, amikor a gondjaival a családtagjaihoz fordult, az idő múlásával nyilván egyre ritkábban, a serdülő éveiben pedig már egyáltalán nem...
    Ennyit tehát biztosan tudhatunk, s ez, a nyilván nyomasztó részletek nélkül is eléggé beszédes.
    Egy ilyen, elhanyagoló és az önértékelést nemhogy nem megfelelően fejlesztő, hanem egyenesen porig romboló és torzító, súlyosan negatív énképet eredményező, érzelmileg is végletesen frusztráló közegből egy amúgy is önmagával küzdő kamasz minden erejével igyekszik elmenekülni, és - milyen jól látja Emberségetavilágnak is - olyan közeget igyekszik keresni magának, ahol legalább érzelmileg biz-ton-ság-ban van. A kamaszfiú bármire hajlandó ezért, s az életkorára amúgy is jellemző, intenzív szexuális késztetései is erősítik a vonzalmát az érett, valamelyest az anya nyújtotta biztonságot jelentő nő iránt.
    A kör, amely ezúttal tragikus és a helyzettel súlyosan visszaélő, tudatlan, vagy aljas (ezt nem tudom eldönteni, mert nem ismerem az áldozatot, de annyi biztos, hogy egyéb verzió nem jöhet szóba, legfeljebb az említettek együttese még) áldozat számára halálos csapda volt, ezzel lényegében bezárult. A fiú reagálása az alantas zsarolási játszmára teljesen logikus, még akkor is, ha sokan nem értik, mondván: egy normális tizenöt évesnek tisztában kell lennie a cselekedetei természetével és következményeivel. Valamennyire tisztában is volt, hiszen igyekezett eltüntetni a cselekményére utaló nyomokat, de a helyzet mélylélektani dinamikája más: a számára felfogható, kisebbik rosszat kell választania, nagyjából és lényegében az alábbi lehetőségek közül:
    1. Értéktelen, elutasított, nem szerethető és nem elfogadható vagyok, s ha még ez a kapcsolatom is kiderül, amelybe vigaszért és szeretetért me-ne-kül-tem, azt a szégyent és megaláztatást már nem tudom elviselni, és nincs is hová hátrálnom tovább az önfeladásban.
    2. Azonnal és bármi áron kilépek a kapcsoltból, s ezt a szándékomat félreérthetetlenül a pótanyám (aki szeretőként tart engem!) tudtára adom. Mivel kinevet, megaláz és semmibe vesz, nem tehetek mást, mint...
    De senki se gondolja, hogy a fiú mindezt olyan lelki nyugalommal, a karosszékben hátra dőlve gondolta végig, mint most Önök! Ő ennél egy hangyaszervnyivel zaklatottabb volt - egész életében -, és a számára fontos döntéseket egyedül kellett mindig is meghoznia. Hogy mindez mennyire hatott fejlesztőleg az értelmi képességei, meg egyáltalában a személyisége alakulására..., nos, ezt ki-ki ítélje meg maga. Ami azonban valószínű: a neki (gye-rek-nek) való, normális családi miliőben egészen más minőségű emberke lenne, akár az sem kizárt, hogy a TDK-n, vagy a sportban elért eredményei alapján hallanánk, olvasnánk róla a sajtóban.
    Egy biztos: nem ő döntött így a saját sorsa felől, ő csak a balhét viszi el. Hogy miért vagyok ebben biztos? Például azért is, mert fentebb csak két választható döntést említettem, amelyek a kölyök fejében kavaroghattak a végzetes eseménysor megélése folyamán. De elvben egy harmadik is létezett volna: a helyzetből való végleges és teljes kilépés. Igen, az öngyilkosság. Nem tudom, hogy ez megfordult-e a mindent erodáló érzelmi impulzusaitól összezavart gondolatai között, de nem ezt választotta. Idétlenül hangzik tán, főleg azok számára, akik eddig sem tudtak követni, de ennek azért örülök.
    Még egy apróság, amely sajnálatos szinkront mutat a kölyök anamnézisével: a végzetes estén miért nem rohant el a helyszínről azokhoz, akiktől egy ilyen korú gyerek segítséget remélhet? Mert nem voltak ilyenek. Szerinte nem. A kérdés már csak az, jól gondolta-e. Szerintem igen. Mindenesetre neki tizenöt éves tapasztalatai voltak ennek megítéléséhez, nekem meg csak ez a cikkecske. Mégis úgy gondolom, ebben nem tévedett.
    Ha a nyakába sózott hat esztendő során nemcsak a cselekménye súlyával, hanem végre - mások tragikusan súlyos mulasztásait pótolva - ön-ma-gá-val is sikerül szembesíteni, reális önértékeléssel és önbizalommal felszerelni, akkor még nincs veszve minden. Nemcsak az ő számára nincs, feleim, hanem nekünk se. Mert minden tönkretett ifjú élet a mi művünk (nem vitaindító, a hárító-elutasító bejegyzéseket figyelmen kívül hagyom), de egyben a mi, pótolhatatlan veszteségünk is (ezt az állítást sem tekintem vitathatónak). Akkor hát legalább mentsük, ami még menthető! A vita tárgya reálisan csak az lehet, hogyan. Meg az, hogyan előzzük meg a veszteségeinket, és hogyan tegyük nyereségessé a befektetéseinket... Mert ez is az ám! Az ám! :) A legfontosabb, amely nélkül semminek sincs semmi értelme.
    Örülök, hogy az indulatos hozzászólások között felbukkan a józan elme, az empátia és a szeretet (intelligencia) igyekezete is. Remélem, ezek a fényecskék képesek lesznek az önsorsrontó dühkitörések csillapítására, és egy erősödő hatékonyságú gondolkodási folyamat megindításra is.

    Nyugodt éjszakát!”
  • 21. ossian33 2012. június 28. 20:20
    „Emberölésért 6 év? Nem is értem, az egyik takarékszövetkezeti rablóra miért kért az ügyész életfogytot, a megitélt 9,5 év helyett?”
  • 20. czindi 2012. június 28. 20:07
    „Üdvözlöm Hollósi Zsoltot! Szegény fiú, ilyen sokat...nocsak-nocsak...és a nehéz gyerekkor,, meg minden,,,röhej.”
  • 19. ascendum 2012. június 28. 19:44
    „Szerintem kiegészítésként az anyucit is el lehetett volna küldeni 1-2 évre a hűvösre. "Túlságosan ráhagytam", bocsi.”
  • 18. klj-54 2012. június 28. 19:28
    „Cuslág Jani is csak annyit kapott és még csak embert sem ölt!
    Tehát az emberélet ma már annyit sem ér, mint hetven milla elsikkasztása.
    Szép új világ:(”
37 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újra kezdődik a 2-es villamosvonal kötbérpere

Az ítélőtábla hatályon kívül helyezte a Szegedi Törvényszék határozatát, amely elutasította Szeged maximális összegű, 417 millió forintos kötbérigényét. Tovább olvasom