Délmagyar logó

2017. 05. 22. hétfő - Júlia, Rita 15°C | 26°C Még több cikk.

˝Állandóan saláta volt a menzán, mert az ingyen volt˝

Szeged - Önnek milyen emlékei vannak az 1986-os csernobili atomkatasztrófa kapcsán? Olvassa el olvasóink emlékeit.
Az 1986-os áprilisában bekövetkezett csernobili atomkatasztrófa kapcsán szerkesztőségünk tagjai felidézték, hogy a szülők megtiltották az akácvirág rágcsálását, és volt aki bár életében először vetett salátát, aztán hiába nézte nap mint nap, hogy növekszik, nem ehetett belőle. Mások annál inkább, több kolléga is arra emlékezett, hogy folyton salátát kapott az iskolai menzán, mert azt ingyen adták...

Kovács András és Tóth Szergej 1991 szeptemberében járt Pripjatyban és Csernobilban – e két város melletti atomerőmű robbant fel. A Délmagyarország mellékleteként megjelent Ukrán Tényképben többek között ez olvasható: Pripjatyban „a bejáratot szigorúan őrzik, engedélyeket kérnek, majd felnyílik a sorompó. Mindent felver a gaz, a főtér pontosan akkora, mint a többi száz szocialista városban...Legnagyobb meglepetésünkre a hangszóróból egyszercsak megszólal a zene. Azt mondják, a városban működő kutatólaboratóriumok dolgozóinak, az utakat használó teherautók vezetőinek zene nélkül túlságosan nyomasztó lenne...Kísérőnk figyelmeztet, talán nem kellene annyira iparkodni, mert az egész radioaktív micsodában a por a legveszélyesebb. Állandóan a dózismérőt nézi, mikor kell visszafordítani bennünket. A lakásokban nagyobb bútorok, komplett, hibátlan szekrénysorok, zongora. A hangszer meg is szólal. Apróbb tárgyakat nem nagyon találunk, s mint megtudjuk, a kitelepítés után még sokan visszaszökdöstek holmijaikért."

Olvasóink elmékei

"Erős keserűmandula illatot éreztem az utólag megtudott időpont utáni 3-4 nap." - írta Tóth József olvasónk.

"Abban az időben, mint Volán-taxis, sokat jártam Paksra. Teljes biztonságban éreztük magunkat. 100 százalékban megbíztunk a hazai szakemberek véleményében, szakmai tudásában. 1986. május 12-én elhittem dr. Czeizel Endrének, hogy Csernobil körzetében már a terhes nők sincsenek veszélyben. Elhittem prof. dr. Sztanyik B. Lászlónak 1986. május 12-én, hogy csoda történt, és a csernobili robbanás megváltoztatta a korábbi természeti törvényszerűségeket, és a 30 éves felezési idővel rendelkező cézium 137-es radioaktív izotóp sugárzási intenzítása 16 nap alatt a felére csökkent. Nem vagyok atomerőmű ellenes. Tudomásul veszem, hogy még hosszú évekig szükségünk van az atomerőművekre. Mindössze csak azokat tartom az atomerőművek és a nukleáris energia legnagyobb ellenségének, akik kötelességérzetből, szorgalomból hazugságaikkal megrendítik az állampolgárok bizalmát az atomerőművekben." - írta Köves István olvasónk.

"Mindenki meg volt ijedve, találgattak, hogy milyen hatása lesz!" - írta a delmagyar.hu facebook oldalán Farkasné Mária.

"1986 májusában barátnőm kislánya kb. kétéves volt. Gyakran jártak a Tisza-parton és leültek egy pokrócra a fűbe is. Akkor hallottuk, hogy a víz vezeti a sugárzást és a fű is szennyezett lehet, valamint salátát nem szabad enni. Hittük is, meg nem is, hiszen tavasz volt, valamit enni kellett, nem igazán gondoltuk, hogy nagyon mérgező lenne. Különösen azért, mert sokáig nem ismerték el a robbanást - majd elbagatelizálták. 1988-ban aztán meghalt a barátnőm kislánya rákban, kb. fél éves szenvedés után. A bal karján keletkezett elöször egy dudor, ezt követően mondták, hogy rák. Nem tudom, Csernobil volt-e az oka, vagy enélkül is ide jutott volna, de szerintem elősegítette, az biztos. Azóta vagyok óvatos, de nem tudjuk igazán kivédeni egy ilyen nagyszabású katasztrófa következményeit." - írja Törökné Hajdú Aranka.

"Én dolgoztam, és amennyire lehetett vigyáztam az étkezésre és ennek ellenére mindkét mellemet elveszítettem, bizonyíthatóan a csernobil miatt és így a mai napi is átkozom az oroszokat." - írja Lőrinczy Lászlóné olvasónk.

"Édesanyám emlékére.... a csernobili katasztrófa idején ereje teljében, 54 éves volt. Mindenki szerette és megbecsülte. Aztán hirtelen drasztikusan lefogyott, jött a vérvétel majd a 100000-es fehérvérsejt szám hidegzuhanya. Innentől, 5 évig tartott a bizonytalanság rémálma és a napok visszaszámlálása. Aki még nem tapasztalta meg ezt az érzést, az semmit sem tud. 1991. október 28-án, 59 évesen hunyt el. Valahol, tudat alatt akkor fogadtam meg, hogy soha nem fogok fogyókúrázni. Ha jön egy betegség az majd egyből karcsúvá tesz..." - írja Csamangó Éva olvasónk.

"Emlékeim szerint 1986. május elseje hosszú hétvégére esett. A szüleim a barátaikkal együtt mentek horgászni - kempingezni. Édesapám elmondása szerint nagyon meleg volt és rengeteg halat fogtak a Kurca mellett, viszont hiába hagyták őket az élővízben, hamar megdöglött mind.
Ezután egy évvel édesanyám barátnőjénél rosszindulatú melldaganatot diagnosztizáltak, műtötték. Néhány hónapra rá édesapámnál inoperábilis agydaganatot diagnosztizáltak. Láttam őt elfogyni... Alig egy héttel a halála után a legjobb barátja, akivel horgásztak tüdőrákos lett, elhunyt. Édesanyámnál pedig rosszindulatú vesedaganatot állapítottak meg, elhunyt. Összefüggést véltem felfedezni az akkori szabad ég alatt tartózkodás (atomerőműves katasztrófa) és a betegségek között. Az is igaz, hogy bennünket gyerekeket óvva intettek a salátától, és a korai gyümölcsöktől. Végtelenül sajnálom mindazokat, akik ezen katasztrófa miatt lettek betegek, esetleg már eltávoztak körünkből" - írja Marton Zsuzsanna olvasónk.

Írja meg Ön is!

Olvasóink írták

28 hozzászólás
12
  • 28. jozko 2011. április 14. 11:48
    „27. mazsolaszőlő:

    Nem rád céloztam a 13. hsz-ben -sőt egyáltalán nem is akartam célozgatni-
    inkább csak elvenni az élét az én laza, feszültségoldó beszámolóimnak-azok iránti tapintatból, akik ,
    sajnos megtapasztalták a sugárfertőzés borzalmát , vagy -joggal- félnek tőle!

    Én már civilként éltem meg a csernobili katasztrófát-csernobiltól távolabb, mint Szeged...
    Korábban katonatisztként-rakétamérnökként, majd más beosztásban-jártam már a halál árnyékában.
    Valójában már túl voltam egy ujjászületésen.

    Sok embert láttam én meghalni ahhoz, hogy ne játsszak az élet és halál gondolatával!
    Viszont indokolatlanul pánikot sem szeretek kelteni-mert annak súlyosabbak lehetnek a következményei,
    mint a kiváltó oknak!

    Az alkalmas helyeken megépített, korszerű atomerőművek nem jelentenek nagyobb biztonsági kockázatot, mint a technika egyéb veszedelmes csodái!
    A velük termelt energia nélkülözhetetlen a mai energiaigényes világban!

    A biztonságot össztársadalmi, sőt globális összefogással érdemes garantálni, úgymint terrorelhárítás, szabotázs
    elleni védelem, trmészeti katasztrófák előrejelzése.
    Megbízható előrelépések vannak ezen a területen.

    Az emberi kapzsiság, rosszindulat ellen sajnos nincs kitalálva igazi megelőzés!
    Vannak , akik egy kanál vízben képesek lennének megfojtani a másikat!
    És vannak, akik egy kanál vízbe kevert méreggel egy város lakosságát képesek lennének megölni.

    Minden ellen nem lehet védekezni-és félni sem kell mindentől.
    Akinek a biztonság garantálása a feladata, az meg általában teszi a dolgát!
    Csak bizalommal lehet és érdemes élni!”
  • 27. mazsolaszolo 2011. április 14. 08:38
    „13: Ha rám gondolsz, akkor köszönöm.
    Én nem gondolom, hogy feltétlenül a radioktatív sugárzástól betegedett volna meg, mert a kishúga egy évvel volt fiatalabb, aki ma is él és virul. De könnyebb ezt hinni, mint azt tudni, hogy olyan átkozottul és kíméletlenül önző, szemét anyja volt, aki (valószínűleg) a halálba taposta az irigyelt és gyűlölt gyerekét és a halálos betegség már csak "az álruhás halál" volt a gyerek számára - Thomas Mann-nal szólva. Miután ezt bizonytani a nehezebb, én maradok a csernobili verziónál - neki szegénynek, már úgyis tökmindegy. Azt mondták ugyanis az okosok, ahogy a csernobili katasztrófa idején 4-5 éves gyerekek voltak a legveszélyeztetebb korosztály.

    Én nem ettem salátát, már 1986 tavaszán sem. Olyan szépen belénk vették a témát, hogy én itt ettem először salátát a németeknél, pár évvel ezelőtt. Eleinte folyton-folyvást csak ijesztgettek minket vele, aztán egyszerűen leszoktam róla.”
  • 26. deszkás 2011. április 14. 07:43
    „ACHILLEUS! A SZER nem hazudott? Ebben lehet de azóta már ők is elismerték hogy sok mindenben igen mert az volt a cél hogy a kommunizmus megbukjon (Ekecs László) ami sikerült is gazdaságilag viszont bukott a jelen is (!) azért ülünk a lekvárba most is. Vagy most heuréka van?”
  • 25. geysa1 2011. április 14. 07:09
    „Ezt nézd meg!

    http://www.irsn.fr/FR/popup/Pages/tchernobyl_video_nuage.aspx”
  • 24. jozko 2011. április 13. 23:17
    „Ami azt illeti, akkor is volt egy kiadós háttérsugárzás emelkedés, amikor a szerb háború idején
    az amcsik uránmagvas lőszerekkel lövöldöztek....

    Nagy visszhangja nem volt, az a kevés is gyorsan elcsitult.”
  • 23. lisa01 2011. április 13. 21:56
    „Nemtudom, valaki emlékszik-e az albán import füge-dzsemre. Vagy csak én voltam fügefüggő. Azt zabáltam éjjel-nappal.
    Biztos tőlünk nyugatabbra szerették volna exportálni, de ott már nem kellett, nekem meg jó volt.”
  • 22. la-za 2011. április 13. 21:34
    „Én egyáltalán nem emlékszem ´86-ra ebből a szempontból. Viszont az érdekes volt, hogy 1994-ben a nálunk vendégeskedő portugál fiatalok nem voltak hajlandóak se paradicsomot, se paprikát enni. Pár nap után nagynehezen kihúztam belőlük, hogy otthon a lelkükre kötötték, hogy ne egyenek itt zöldségeket, mert radioaktívak, főleg a paprika és a paradicsom...furcsálták is, hogy mi megesszük...”
  • 21. maz 2011. április 13. 19:18
    „Szegény Gusztit megbüntette a Sanyi mert kiadta a salátát a Nagy Áruház menzáján
    sajna Guszti már nincs, Sanyi meg nem változott”
  • 20. achilleus 2011. április 13. 19:07
    „A Szabad Európa nem hazudott (hallgattam).
    Mások viszont igen. Így tájékoztatta a "dolgozó népet" a pártállam sajtószolgálata, Sajtó- és sajtószabadság a Kádár-rendszer utolsó éveiben:http://www.publikon.hu/application/essay/213_1.pdf
    "(...) A radioaktív felhő május 4-én ideiglenesen elhagyta Magyarországot, de egy kelet felől érkező légköri
    áramlatnak köszönhetően május 6-án délután újra hazánk felé sodródott. Ennek következtében a
    keleti-, déli határvidékeken, különösen Szeged és Nyíregyháza körzetében a cézium koncentráció 10
    és 100 Bq/m3 volt, amely akkora, mint a Svédországban a baleset másnapján mért adatok.(...)"
    "(...) A mai napig nem tudjuk, milyen hatásai voltak ránk nézve az immáron húsz éve történt nukleáris
    katasztrófának,a tájékoztatás hiányából fakadó bizalmatlanság a sajtóval szemben azonban
    napjainkban is érezteti hatását. Az emberek csak találgatnak, mások tréfálkoznak az emberiség egyik
    legnagyobb nukleáris katasztrófáján, mindeközben a még mindig nem tudjuk pontosan, hogy milyen
    hatásokat eredményezett a környezetben és a lakosság egészségügyi helyzetében a baleset. A magyar
    sajtó és a kormányzat azokban a napokban többször is - a vezetés jó fényben való feltüntetése
    érdekében - felelőtlenül veszélynek tette ki a lakosságot. 1986. május elsején több százezren mentek
    boldogan az utcákra a munka ünnepén, holott fogalmuk sem volt róla, hogy radioaktív felhő szennyezi
    az országot. A kádári kommunikáció a sajtótörvény direktíváit sem tartotta be, ....
    - a 20 éves évfordulóra összeállított írás”
  • 19. lepkehalo 2011. április 13. 18:20
    „Kíváncsi lennék, ki NEM evett salátát pont azon a tavaszon? Én biztosan ettem, ennek ellenére élek és virulok. (Na jó, utóbbi túlzás.)”
  • 18. Mike3 2011. április 13. 18:14
    „Már gimis koromban kezdtem el járni matek különtanárhoz. Gyorsan kiderült, hogy az édesapja mérnök volt Pakson azokban az időkben. Ők voltak az elsők, akik kiszúrták a bajt, ugyanis a detektorkapu nem engedte át őket, amikor munkába mentek. Ha jól tudom, meg is SCRAM-elték az összes blokkot”
  • 17. Mike3 2011. április 13. 18:10
    „A salátára nagyon emléxem! Még a tökfőzelékhez is azt adtak. Rohadékok. Apám kutató lévén gyorsan elmondta a tényeket és a lelkünkre kötötte, hogy semmi szín alatt ne együnk a menzán, még ha be akarnak minket rángatni, akkor se.
    Elolvastam a fenti emberi tragédiákat. Az én ismeretségi körömben senki nem halt meg pár éven belül Csernobil miatt, sőt amennyire vissza tudok emlékezni, összesen talán 2 ismerősöm halt meg rákban a több _ezerből_
    Akárhogy is, a mai napig kb 10 ilyen blokk üzemel Oroszország területén. Az RBMK magában hordozza a katasztrófát, bár nagyon sokat tettek a kockázat csökkentéséért.
    Arra emléxem még Csernobilból, hogy nagyon jó idő volt és hogy folyamatosan gyilkolktam a felnőtteket információként. Takony kölyökként nagyon izgatott a már nevében is roppant izgalmas "atomerőmű" kérdés. Ma sincs másképp, így nem elfogulatlanul, de ezt mondom: igenis szükség van atomerőművekre”
  • 16. IVY 2011. április 13. 16:44
    „Jha, valami rémlik.... Leginkább az, amikor a kerti csapnál mostam a vasárnapi ebédhez csatolt fejes salátát.....
    Kérdeztem anyut, - "ezt most feltétlen meg kell ennünk.....?"”
  • 15. nelek 2011. április 13. 15:25
    „13. jozko,
    a tolmácsnővel aludni sem veszélytelen, még atomkatasztrófa nélkül is a háttérsugárzásnál nagyobb terhelést jelent. De bátornak kell lenni és vállalni a kockázatot.
    irodalom:
    http://epa.oszk.hu/00700/00775/00001/1999_01_04.html
    keressetek rá erre a részre: "De van önként vállalt kockázat"”
  • 14. macs 2011. április 13. 14:59
    „Mi május első napjaiban többször voltunk az algyői vasúti hídnál, azért ott mert magas volt a Tisza. A társaságban volt egy vásárhelyi férfi, aki hozott egy Geiger-Müler számlálót. A víz szélén, a fűhöz közel tartott műszer örülten ketyeget - a hangjára nem tudok jobb szót- na akkor megijedtem.”
  • 13. jozko 2011. április 13. 14:02
    „Részvétem annak, aki Csernobil kapcsán betegedett meg-vagy úgy véli, a lényeg majdnem ugyanaz.

    Nekem szerencsém volt!
    Aznap este -mint a korábbi hsz-ben említettem, Moszkvában-hosszúra nyúlt az üzleti tárgyalás a tovarisokkal
    /és nem tudtuk, másnaptól mi és hogyan lesz.../ -és későn kerültünk ágyba.
    Reggel-hogy felfrissüljek - befeküdtem egy kád hűs vízbe.
    Csakhogy elaludtam - és nyitva felejtettem a csapot....

    Egy elegáns nagyvárosi szállodában természetesen nem a vendéget hibáztatják-
    angolul exkuzáltam magamat a személyzet előtt-
    de perfekt voltam oroszul-és pontosan értettem a véleményüket , amit oroszul mondtak el egymás között...

    Csernobil másnapján kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint egy eláztatott szállodai fürdőszoba!
    Én megfogadtam, hogy atomkatasztrófa estéjén nem iszom sem -sok- pezsgőt, sem vodkát!
    Lehet, jobban jártam volna, ha a Konzuex tolmácső szobájában alszom?
    Sugárfertőzést biztosan nem kaptam volna...”
  • 12. nelek 2011. április 13. 13:51
    „Mi rádiókémia tanszéknek hívtuk az ezzel foglalkozó intézetet.
    Amúgy éppen akkor katonák voltunk és adtak salátát dögivel, nyilván más nem vette. De már a hivatalos hazugságok előtt tudtunk valamit, mert a nyúltank műszere jelzett.”
  • 11. mazsolaszolo 2011. április 13. 13:38
    „Van egy halott unokahúgom. 1981-ben született, 5 éves volt Csernobil alatt, aztán 17, amikor leukémiát diagnosztizáltak nála, ami 18 éves korára elvitte. Bájos, tündéri, kedves, okos kislány volt - amikor a többiek a szalagavatóra válogatták a ruháikat, ő haldoklott. :(

    Szóval, nincs túl sok jó emlékem róla. Különönsen úgy nem, hogy imádott nagyapám Hirosíma évfordulóján lett rosszul és Nagaszakién halt meg. Igaz, hogy ennek konkrétan semmi köze az atomhoz, mert vén volt szegénykém már, mint az országút, és már maga is nagyon menni akart, de azért a fene egye meg...az emberben néha különösen kapcsolódnak össze a dolgok. :(”
  • 10. geza 2011. április 13. 13:06
    „# 5 A rádió amit hallgatsz, ez radioaktív sugárzás.
    (Nem kötözködés végett)

    Amúgy minket is zabáltattak a salátával, tejjel (főzelékek)”
  • 9. deszkás 2011. április 13. 12:48
    „Én Csernobilt emlitettem elsők között de volt aki nem nekem cimezve de bagatellizálta amibe persze én is reménykedtem hátha a Japánok okosabbak.”
28 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Májusban nyithat a parkolóház - percalapú lesz a várakozás

A parkolóhelyek megszűnése gondot okoz a belvárosban. A hamarosan megnyíló parkolóház részben orvosolja a problémát. Minden, a parkolóházról. Tovább olvasom