Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Almavivától Otellóig

A szegedi operatársulat népszerű tenoristája volt negyedszázadon át Juhász József érdemes művész. A színház örökös tagját 75. születésnapja alkalmából az operabarátok egyesülete, a teátrum és az önkormányzat köszöntötte.
Juhász József az emlékéremmel. DM/DV-fotó
Hatvanhat évesen döntött úgy Juhász József, hogy elég a hősszerelmesekből, nem ölti többé magára Manrico, Radames vagy Cavaradossi jelmezét. Bár hanggal győzte volna még, visszavonult, mert mindig nevetett a magukat örökifjúnak képzelő veteránokon. Elköszönésével megüresedett szerepköre a Szegedi Nemzeti Színházban, amelynek azóta sincs üzembiztosan éneklő, megbízható, terhelhető hőstenorja. Talán ezért emlegetik sokan még ma is: „bezzeg, amíg volt egy Juhász Jóskánk". Van a sóhajtásban valami, mert addig nyugodtan a repertoáron lehetett tartani az Aidát, a Toscát, a Bánk bánt, a Bajazzókat vagy a Trubadúrt.

A kiváló tenorista 1931-ben Somogyhárshegyen született, Pécsett és Budapesten tanult zenét, évekig Lendvai Andor magánnövendéke volt. 1956-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház tagjaként kezdte pályáját. Mint meséli, élete legnagyobb sikerét akkor aratta, amikor a forradalom után a János vitézben hatalmas magyar zászlót lengetve kellett színpadra lépnie. Olyan sokáig zúgott a taps, hogy leállt az előadás. A szegedi operabarátok hétfői estjén a Bartók dísztermében azt is elmesélte: 1967-ben Vaszy Viktor szerződtette a szegedi operatársulathoz. Először csak a kórusban tudott számára státust szorítani, de a következő évben már magánénekes lehetett. Kisebb szerepekben sajátította el az operistaszakma fortélyait, de az operettekben rögtön főszerepeket kapott, hiszen a bonvivánságot már Kaposvárott kitanulta.

Szigorú önfegyelem

Hétfőn este 75. születésnapja alkalmából Gyémánt Csilla, az operabarátok elnök asszonya és Molnár László zeneigazgató köszöntötte Juhász Józsefet. Botka László polgármester nevében Kerek Attila, az önkormányzat Szeged-emlékérmét adta át. A tenorista bevallotta: meglepetésként szeretett volna újra énekelni valamit, de amikor skálázni kezdett, úgy találta, az évtizedes pihentetés után nem jönnek már olyan könnyedén a magasságok, mint régen. Ezért szigorú önfegyelemmel inkább úgy döntött: marad kedves sztorik felelevenítésénél. 

Szegeden először Szu-Csongot játszotta A mosoly országában. Sokoldalú művészként hamar szívébe zárta a közönség. Bár könnyebb lírai tenorszerepeket is énekelt – A sevillai borbély Almaviva grófja felért számára egy zeneakadémiai kurzussal –, legnagyobb sikereit hőstenorként aratta. Az Aida Radamesétől a Bánk bánon át az Otellóig közel negyven főszerep sorakozott a repertoárján. Külföldön is többször énekelt, fél Európát bejárta. Az Operaház is gyakran hívta, különösen, ha meg kellett menteni egy előadást. Egyik alkalommal például José Carreras lemondta operaházi fellépését, és egyik pesti énekes sem vállalta, hogy a csalódott közönség előtt színpadra lépjen Manrico szerepében. Végül Juhász József mentette meg az előadást.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Módszertani központ a művészmoziban

Az országban elsőként a szegedi művészmoziban hoznak létre módszertani központot a mozgókép és… Tovább olvasom