Délmagyar logó

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -7°C | 0°C

Alsónadrágban melegítette az akkumulátort Jurkovics Milán

Szeged - A 27 éves Jurkovics Milán második útifilmjét Izland mozgásban címmel mutatta be a Magyar Televízió. A szegedi fiatalemberrel többek között az északi országok szeretetéről, utazásról, filmezésről és alsónadrágban melegített akkumulátorokról beszélgettünk.
– Azért utazik, hogy filmezzen, vagy azért filmezik, hogy utazhasson? Melyik volt előbb?

– Erre nehéz válaszolni. Ha úgy utazom, hogy nincs velem a kamerám és egy gyönyörű tájat látok, rosszul érzem magam, ha nem filmezhetem le. Míg mások gyönyörködnek a pazar kilátásban, én azon agyalok, melyik objektívvel lenne a legjobb felvenni.

– Mi volt az első filmje?

Névjegy

Jurkovics Milán 1987-ben született Szolnokon. Geográfus, természet- és oktatásifilm-rendező. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszékén végezte. A Csodakút Nemzetközi Természetfilm-fesztiválon 2013-ban egy, a Mozaik Kiadó számára gyártott oktatási filmért különdíjat kapott. Hobbija a kerékpározás, futás, olvasás, utazás, túrázás.
– Geográfushallgatóként számos terepgyakorlaton vettem részt közép-európai országokban. A legtöbb csoporttársam fényképezőgépet hozott, én kamerával kísértem végig az utazást. A felvételeket összevágtam, és minden résztvevő megkapta a filmet. Nagy Gyulával ezeken a terepgyakorlatokon kötöttünk barátságot. Később a közös videózgatások átalakultak eladható minőségű, földrajzi témájú filmekké. Rájöttünk, hogy kiválóan tudunk együtt dolgozni. Ezután kezdtük el szervezni az első, saját természetfilm-forgatásainkat.

– Hogyan választja ki az úti célt?

– Az egyik legfőbb szempont számomra a hideg. Ha hideg van, akkor kevesen laknak ott, így a természet is jobban meg tudja őrizni eredeti szépségét. Utána következnek a racionális szempontok: el lehet-e repülni oda megfizethető áron, látható-e az adott területen értéket képviselő esemény vagy táj. Észak felé haladva hihetetlenül nőnek a távolságok, a változatosság egyhangúságba csap át.

– A jó útifilmek a narráció, a személyes hangvétel miatt jók. A tényeknek bárki utána tud nézni az interneten. A műfajban jó példa Anthony Bourdain és műsora. A szöveget ki írja? Hogyan teszik személyesebbé a filmet?

– Igyekszünk olyan filmeket készíteni, amelyek szubjektív véleményt adnak a tájról vagy az országról. Ha teledobáljuk lexikális adatokkal, akkor semmiben nem különbözünk a sablonos dokumentumfilmektől. A narrációt én írom, de az utastársaim – Nagy Gyula és Mótyán Gergő – is segítenek a forgatókönyv megírásában, a forgatási helyszínek felfűzésében. Második alkalommal kértem fel Pataki Ferenc színészt a szöveg tolmácsolására. Ferivel azért szeretek együtt dolgozni, mert átlátja, mi a film mondanivalója és célja. Kérem tőle, hogy úgy olvassa fel a szöveget, mintha a barátjának mesélne egy sör mellett, laza, baráti stílusban. A hangfelvétel közben néha megállunk, és elkezdünk beszélgetni a látottakról. A szöveget egyes szám első személyben írtam meg, többen azt hitték, hogy ez az én hangom. Jó lenne.

Jurkovics Milán munka közben Izlandon. Fotó: Mótyán Gergő
Jurkovics Milán munka közben Izlandon. Fotó: Mótyán Gergő

– Mi a nehezebb a filmkészítésben: a forgatás vagy a vágás?

– A forgatáson dől el minden. Nem hiszek abban, hogy majd vágással megoldjuk. A forgatás előtt mindent pontosan meg kell tervezni. Az indulás előtt fél évvel utánanéztünk és kiszámoltuk, hogy a repülő felszállásának napján a Nap pontosan mikor nyugszik, milyen irányban fog a gép felszállni a felszállópályán. A cél az volt, hogy Izland szigete fölött madártávlatból a naplementét záróképnek felvehessük. Ezért az is fontos volt, hogy a repülőgép utasterének melyik oldalára veszünk jegyet.

– Korábban azt mondta, két komoly szenvedélye van: az észak-európai országok és a kerékpározás. Kerékpározott már valamelyik észak-európai országban?

– Igen, első filmemet Fjellek és fjordok címmel Norvégiában forgattam, kerékpárral jártam be az országot.



– Mi a következő cél?

– Az izlandi filmünk jó referenciaként szolgálhat további forgatásokra, reméljük, hogy a későbbiekben nagyobb volumenű, támogatók által szponzorált dokumentumfilmeket készíthetünk. Talán szóba kerülhetnek még extrémebb és még hidegebb helyszínek is: Grönland, Észak-Norvégia vagy a Spitzbergák. Egy-egy forgatást közel egyéves szervezés és kutatómunka előz meg.

– Civilben mivel foglalkozik?

– Egy informatikai cégnél dolgozom, ahol rövid oktatási és természetfilmeket rendezek, amelyek egy tankönyvkiadó digitális tananyagába kerülnek be. Az utazásaimat gyakran össze tudom kötni a munkámmal, hiszen az itt készült felvételeket felhasználjuk az oktatási filmekben is.

– Édesapja, Jurkovics János újságíró volt, az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójának egykori vezetője. Családi örökség, hogy filmezik?

– Apám révén már egészen kis koromban kapcsolatba kerültem a profi kamerákkal, amelyek mindig is elvarázsoltak. Folyton azt láttam rajta, ha kitalált valami nagyszerű filmet, akkor azt kemény munkával, bármi áron is, de végigcsinálta. Pedig nemegyszer megvonták tőle a támogatásokat, el akarták gáncsolni. Azonban sosem adta fel. Igyekszem én is a példája szerint élni. Apámnak korábban sokat beszéltem Izlandról, főleg arról, hogy mennyire szeretnék oda eljutni és filmet forgatni. Egy rövid, de súlyos betegséget követően két évvel ezelőtt itt hagyott bennünket. Sajnálom, hogy ezt a filmemet már nem mutathatom meg neki.

Ilyenkor télen a Tisza-part is Izlandra emlékezteti Jurkovics Milánt. Fotó: Schmidt Andrea
Ilyenkor télen a Tisza-part is Izlandra emlékezteti Jurkovics Milánt. Fotó: Schmidt Andrea

– Milyen nehézséget okoz extrém körülmények között filmezni?

– A legnagyobb probléma a memóriakártyákkal adódott. Közel 500 gigabájtnyi memóriakártyát vittünk magunkkal. Még egy hét sem telt el az utazásunkból, amikor kiderült, hogy a kártyák háromnegyede hibás. Lehet, hogy a párát vagy a hideget nem bírták, nem tudni. Én időben észrevettem a meghibásodást, így csak néhány filmfelvételem veszett oda, Gergőnek viszont közel 2 ezer fényképe tűnt el.

– Technikai problémákat nem okozott a hideg?

– A videofelvételek nagy részét két tükörreflexes fényképezőgéppel rögzítettük. Harmadik kamerának egy GoPro extrém kamerát használtunk, amely bírja a szélsőséges körülményeket. Ezt vittük be a vízesések alá. A meleg vizű patakból kivéve gond nélkül működött, de az autó oldalára rögzítve ráfagyott a sarkvidéki nedves levegő. Egyszer a két főkamera az üvegházakból kijövet teljesen bepárásodott és néhány órára használhatatlanná vált. Jobb híján az iPhone-omat fogtam be a kameraállványra. A filmben 4-5 alkalommal tűnik fel mobiltelefonnal készült felvétel, amit még szakemberek se szúrtak ki. A kamera akkumulátorai gyorsan merülnek a hidegben, ezért éjszakára az alsónadrágom és a nadrágom közé tettem azokat. Bárhogy fordultam, mindenhogy szúrtak a műanyag dobozok.

– Legújabb munkáját január elején mutatta be a Magyar Televízió. Eladható egy ilyen film a piacon?

– Nem könnyű. Fiatalok vagyunk, ez a második filmem, amelyet bemutatott az MTVA. A filmet saját költségből forgattuk, támogatók nélkül. A tévés szerződés a töredékét hozta vissza költségeinknek. Tudtuk, hogy így lesz, nem a profitszerzés volt a célunk. Ezt a filmet mindenképp meg akartuk csinálni, az egyik legnagyobb álmunk vált valóra.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegeden ünnepel a KÓTA

Az Agórában rendezi meg január 24-én, szombaton délelőtt 10 óra 50 perctől a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége, valamint a KÓTA a magyar kultúra napjához kapcsolódó országos ünnepi programját. Tovább olvasom