Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Álszentség – egykor és most

Modern környezetben, mai jelmezekben játszatja Hargitai Iván Moliére klasszikus vígjátékát, az áthallásos szövegekkel teli Tartuffe-öt a kisszínházban.
Tartuffe és Orgon szerepében Megyeri Zoltán és Székhelyi József Fotó: Veréb Simon
Moliére korát idéző jelmezes bulival indul Hargitai Iván Tartuffe-produkciója, így néhány pillanatig azt hihetnénk: hagyományos kosztümös előadás következik a kisszínházban. Ha Horgas Péter színpadképét kicsit alaposabban szemügyre vesszük, hamar rájöhetünk: a historikus, mediterrán hangulatú, harmonikus tér nagyon is modern. Boltíves árkád, falfülkék, fehér falak, rusztikus bútorok és hatalmas szárnyas kapu – Orgon háza valamelyik trendi lakásmagazin egyik mintaotthona is lehetne. Közben Erik Satie filmekben, reklámokban már elkoptatott zenéje szól, jelezve: itt és most vagyunk.

A jelmezek is maiakra váltanak: betoppan Pernellné asszony, Orgon túlbuzgó, ultrakonzervatív anyja, aki prédikációba kezd, szapulja a fiatalok léha életmódját, és tajtékzik, amikor a többiek képmutató szélhámosnak tartják a befogadott Tartuffe-öt. Pásztor Erzsi tökéletes a szerepben, minden gesztusa, mozdulata hiteles. A veretes verses szöveget is úgy mondja, mintha a legtermészetesebb mai, élő beszédstílus lenne.

Különösen azért tűnik fel ez, mert a nézőtér utolsó harmadában nem mindig lehet érteni a többiek szövegét. Amikor Pernellné valóságos szitokszóként ragasztja a megbélyegző szabadgondolkodó minősítést Cleante-ra, már világos: direkt aktualizálás nélkül is helyben vagyunk. Szilágyi Annamária Orgon anyjának méltó ellenpólusává tudja növeszteni a nagyszájú, realistán szókimondó Dorine-t. Nagy Fruzsina modern szabású ruhái, pazar cipői előnyösek számára, de egyben el is bizonytalanítanak, túl elegánsak. Ki lehet így Dorine?

Székhelyi József parádés modern Orgon, különösen tetszett a „belépője". A ház ura útjáról bőröndökkel megérkezve szeretteiről nem is akar hallani, egyre csak azt kérdi: És Tartuffe? Székhelyi harsogás nélkül, szinte suttogva is érthetően beszél. Képes elhitetni, hogy mindent elhisz, elkábítja Tartuffe álszentsége. Már-már burleszkbe illő, ahogyan nyakába csimpaszkodva vonszoltatja magát. Ami a görcsös kapaszkodás mögött van, pszichiátriai elemzést érne.

A címszerepben bemutatkozó Megyeri Zoltán Tartuffe-je kevésbé ájtatos, mint szokás. Sötét öltönyének hajtókáján arany kereszt a megkülönböztető jel. Később hívei is ezt viselik. Frizurája körben puritánul rövidre nyírt, a fekete nyakkendőn és a fehér rózsafüzéren kívül ábrázata is ünnepélyes pózt ad a nagyra nőtt gyerek hatását keltő figurának. Hatásos, erős a nevezetes jelenet, amikor Orgon az asztal alatt elbújva hallgatja Tartuffe egyre hevesebb ostromát. Megyeri a kifinomult képmutató árnyalt ábrázolásával azonban adós marad.

A további szereplők közül különösen az Orgon fiát, Danist alakító Harsányi Attila karakteres, eleven játéka tetszett. Márkus Judit vonzó Elmira, Pataki Ferenc felkötött karral is izgága, heveskedő Valér, Cseh Zsuzsa kamaszlányos Mariann. A mai akciójeleneteket sugárzó óriásképernyő előtt Janik László okos Cleante-ja mondja a legáthallásosabb mondatokat.

Hargitai Iván ötletes, rokonszenves rendezése több hatásos képet, eredeti hangulatot felvillant. Moliére mondatai napjaink történéseire rímelnek, talán ezért is komorabbnak, sötétebbnek hat a vígjáték, s tanulságai is nyilvánvalóbbak. Valamiért mégsem átütő erejű, inkább csak korrektnek mondható a második részre kissé vontatottá váló produkció.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új ruhát kap a Tiszavirág épülete

Több mint 100 millió forintból újítják fel a Tiszavirág zónázó épületét, a Balassa-házat. A műemléki… Tovább olvasom