Délmagyar logó

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 13°C | 22°C Még több cikk.

Amikor a gyerek kollégista lesz

Szeged - Szeptemberben diákok ezrei mondtak búcsút családjuknak: középiskolásként, egyetemistaként más városba költöztek, új közösségbe, kollégiumba vagy albérletbe kerültek. Ezt az elválást az anyák élik meg a legnehezebben, de csak egyet tehetnek: mindenben támogatják a gyereket, aki ezzel a lépéssel elindul saját, önálló útján.
Ismerősöm meséli: amikor lánya gimnazistaként másik városba került, két hétig mindennap bejárt az üresen maradt szobába. Leült a lánya ágyára, és pityergett kicsit. Ez az időszak a gyereknek is nehéz volt, de őt rengeteg élmény várta – az anyát pedig az üres szoba, a cserfes gyerek helyett a csend. Elengedni nehéz a gyerekeket, még akkor is, ha csak 30–50 kilométerrel arrébb költöznek, egy másik városba, hogy ott tanuljanak. Rusz Edit klinikai szakpszichológus azt mondja: az a szülő, aki a kamaszkor kezdetén támogatta gyermekét a leválásban, az ebbe a második leválási próbálkozásba már nem hal bele, legalábbis kevesebb fájdalommal éli meg.

– Ha nagyon egészséges a gyerek–szülő kapcsolat, ami manapság sajnos ritka, akkor ebben a helyzetben a szülő képes éreztetni azt, hogy ott van a gyerek közelében, ha szükség van rá, nem akarja feltétlenül ráerőltetni a korábbi szimbiotikus kapcsolatot – mutat rá a szakember.

Az elválás a gyereknek és a szülőnek is nehéz. A gyerek új közösségbe kerül, a megszokottnál sokkal önállóbbnak kell lennie. Be kell osztania a zsebpénzét, ki kell mosnia a ruháit, gondoskodnia kell arról, hogy időben felkeljen – már nem anya ébreszti –, hogy beérjen az iskolába. Nem utolsósorban pedig alkalmazkodnia kell az új osztály-, csoport-, illetve szobatársakhoz, és el kell fogadtatnia magát egy új közösséggel, mindezt pedig úgy, hogy nem találkozik mindennap a szüleivel.

– A szülő legfontosabb feladata, hogy olyan útravalót adjon a gyereknek, amely az új helyzetben előnyére válik – mondja Rusz Edit. – A gyereknek tudnia kell alkalmazkodni, és el kell kerülnie, hogy belecsússzon egy teljesen konformista, alárendelt szerepbe. Barátkozzon: beszélgessen a többiekkel önmagáról, és legyen érdeklődő a társai iránt. Az nem jó, ha túl harsány, de az sem jó, ha túlságosan visszahúzódó. A szülőnek támogatnia kell a gyereket abban, hogy elhiggye: meg tudja magát szerettetni másokkal, képes jó kapcsolatokat kialakítani. Ehhez fontos az odafigyelés, a segítőkészség.

A kollégiumban a diákok magukról  gondoskodnak. Nem pakol el utánuk a mama. Illusztráció: Segesvári Csaba
A kollégiumban a diákok magukról gondoskodnak. Nem pakol el utánuk a mama.
Illusztráció: Segesvári Csaba

A szakember szerint a boldoguláshoz az első időszakban mindenképpen szükséges, hogy a gyerek pozitívan élje meg ezt az időszakot. A szülőnek tudomásul kell vennie azt is: a gyerekének nem könnyű az új élet, hiszen otthon korábban minden úgy történt, ahogy neki jó volt, a kollégium új közösségében azonban már mások érdekei mellett kell a sajátját érvényesíteni.

Gyakori dilemma: felhívjuk? Ne hívjuk? Milyen gyakran? Vagy milyen ritkán? Rusz Edit azt mondja: a gügyögést, amely ebben az életkorban már amúgy sem tesz jót a fiatalnak, felejtsük el. Nem kell mindennap telefonon beszélni vele, írhatunk e-mailt is. – A szülő tudjon a gyerek életének minden fontos történéséről, meséljék el egymásnak, mi történt velük, így mindnyájan továbbra is részesei lesznek egymás életének – tanácsolja a pszichológus. – Érdemes néhányszor meglátogatni, elvinni ebédelni, tenni egy sétát, megnézni a várost, ahol él, és azokat a helyeket, ahová a barátaival járnak. Az erőltetett, függőséget állandósító kapcsolat terhes a gyerek számára, biztosítsunk neki autonómiát úgy, hogy tudja: a szülő mindig készen áll, és ott van, ha szükség van rá.

Hogyan éli meg a szülő?

Ebben az életkorban nincs már az a köldökzsinór-kötelék gyermek és szülő között, mint korábban. El kell engedni a gyerekeket, hagyni kell, hogy új irányt vegyen az életük. Bár a szülőknek ez az időszak nehéz, hagyniuk kell, hogy a gyerek szárnyaljon, hogy „megugorja" a lehetőségeit. A szülő ne próbáljon korlátokkal, szigorral benne maradni a gyerek lelkében, fogadja el, hogy a gyereke számára elérkezett az idő arra, hogy kilépjen a nagyvilágba. Főleg az anyákat viseli meg ez az időszak, ők azok, akik szomorúan veszik tudomásul: a gyerek már nem az ő vállukról rugaszkodik el, hanem a saját életét éli. Még ha nehéz is, a szülő szeresse annyira gyerekét, hogy a saját aggodalmát, szorongását nem érezteti vele, és azt sem, hogy a szülő úgy érzi: a gyerek nélkül a világ kihalt, megszűnt az élet. A szülő ehhez a változáshoz pozitívan álljon hozzá, még akkor is, ha úgy érzi, érzelmi élete – legalábbis átmenetileg – vákuumba került, amit nehezen tud feldolgozni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Katasztrófa a laktanyában

Robbanás történt tegnap délelőtt Szegeden, az Öthalmi úti volt szovjet laktanyában. Az épület egy része összeomlott, néhányan a romok között rekedtek. Tovább olvasom