Délmagyar logó

2016. 09. 25. vasárnap - Eufrozina, Kende 10°C | 20°C

Annak idején Kubában is Süsü volt a kedvenc

Jó húsz évvel ezelőtt esténként minden gyermek a tévémaci gurgulázására várt. A mackó fogmosásával együtt érkezett ugyanis az esti mese. Ma már nem kell sötétedésig várniuk a lurkóknak, hogy rajzfilmet nézhessenek. Több tematikus csatorna egész nap ontja az animációs történeteket. Más kérdés, hogy ezek a mesék már nem azok a mesék, mint régen.
A Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, Székhelyi József már nem volt kisfiú, amikor először ült le tévékészülék elé. Esténként a társasház apraja-nagyja összegyűlt a gangon. Kis sámlikon, hokedlikon csücsülve várták, hogy a Donát család végre bekapcsolja a házban fellelhető egyetlen készüléket. Az esti közös tévézéseknek igazi közösségformáló ereje volt. A direktor a néhány szál hajával is hódító Gusztávra és egy amerikai klasszikusra, a Frédi és Bénire emlékszik vissza a legszívesebben. A kőkorszaki szakik elsősorban Romhányi József dialógusai miatt lopták be magukat a szívébe.

– Ezek a mesék a felnőtteknek és a gyerekeknek is remek szórakozást nyújtanak, ellentétben jó néhány mai, rakétás, tankelhárítós borzadvánnyal. Annak idején már a Tom és Jerryt is agresszívnek tartottam – árulta el a színigazgató, aki később szinkronszínészként maga is sok rajzfilmmel került kapcsolatba. – Soha nem felejtem, hogy a Vili, a veréb című mesében együtt dolgozhattam Tolnay Klárival, de a Simpson család szinkronizálása is szép emlékként maradt meg számomra. Kár, hogy sokan megfeledkeznek arról, a mese arról szól, hogy a felnőtt társadalom az ölébe veszi a gyermekeket, és mesél nekik – fogalmazta meg a mese lényegét a direktor.

Animációs Oscar

A magyar animációs rövidfilmeket a tengerentúlon is megsüvegelik. 1980-ban Rofusz Ferenc A légy című alkotása zümmögött az Oscar-szobor körül. A rajzfilmet légycsapóval sem lehetett levadászni: meg is nyerte a díjat. Idén M. Tóth Géza rövidfilmje, a Maestro volt versenyben.

A Városi Televízió Szeged műsorvezetője, Szeberényi Klára gyerekkorában inkább a báb-, mintsem a rajzfilmekért rajongott. A Futrinka utca volt a kedvence Cicamicával, Morzsa bátyóval és Buksival, de a Mazsola és Tádé epizódjait sem hagyta ki. – Számomra fontos, hogy a mesékben a karakterek emberközeliek legyenek. Ki nem állhatom a torz figurákat. Ezektől sokszor még a gyerekek is megijednek – mondta el a bemondó. – Emlékszem, egy Tavasz márkájú fekete-fehér tévénk volt. Utáltam a hétfőket, mert akkor sohasem volt adás – tette még hozzá. Azt is elárulta, hogy a kedvenc meséje nem vizuális élmény: az Öreg néne őzikéje volt a favorit a nagymamája felolvasásában.

Hihetetlen, de igaz: jó néhány ezer kilométerre tőlünk gyerkőcök tucatjai nőttek fel Magyarországról származó rajz- és bábfilmeken. A Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának egykori játékosa, a kubai Yunier Noris lelkesen sorolta gyerekkora kedvenceit: – A Kockásfülű nyúl, a Pityke őrmester és a Vízipók is a kedvenceim közé tartozott, mégis legjobban a Süsü, el dragont, azaz a Süsü, a sárkányt szerettem.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A körbetartozás áldozata a szegedi Délépítő

Lapunk értesülése szerint felszámolási eljárást kezdeményeztek a Délépítő ellen, amely kedden… Tovább olvasom