Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Anya és leánya – szegedi múzsák

Szeged - Anya és leánya, Sas Katalin és Teszáry Sára adott ihletet modellként Lapis András két népszerű köztéri szobrához, a Tisza-parti Kalap alatthoz, valamint a Glattfelder Gyula téren álló Szeged múzsájához. A művész több kisplasztikát is mintázott róluk.
Lapis András szobrászművész köztéri szobrai a legnépszerűbbek közé tartoznak Szegeden. A Tisza-parti sétányon felállított Kalap alatthoz sokan elviszik lefényképezni a városba érkező vendégeiket.

Teszáry Sára volt a modell a Szeged múzsájához, a Fiatal anyát pedig Sas Katalinról mintázta Lapis András Fotók: Karnok Csaba

– Sas Katalin édesanyjának munkatársa voltam egy tervezőirodában, hamar összebarátkoztunk, amikor kiderült: mindketten gyulai gyökerekkel rendelkezünk. Katalinnal is megismerkedtem, láttam, hogy egyre szebb, 21 éves volt, amikor egy baráti társaságban megláttam ebben pózban. Rögtön megkérdeztem: megmintázhatnám-e – emlékszik a nevezetes Kalap alatt születésére Lapis András.

– A Tábor utcai műteremben 1975 nyarán felhőtlen boldogságban több héten át dolgoztunk együtt Andrással. Veszélyeztetett terhesként akkor már Sára lányomat vártam, így volt időm modellt ülni, szívesen vállaltam. Harminc évvel ezelőtt ez volt a természetes gondolkozó pózom, a kalap is az enyém volt, piké anyagból anyukám varrta, talán még ma is megvan valahol. Nagyon boldog voltam, amikor tizenhét évnyi várakozást követően, a rendszerváltás után, 1992-ben végre felállították a szobrot – meséli Sas Katalin, aki arra is felhívja a figyelmet: sokan tévesen Kalapos hölgyként ismerik Lapis András alkotását, holott sokkal költőibb az igazi címe.

A múzsa együtt örült a művésszel az egyetlen másolat párizsi sikerének is, amely 6-7 évvel ezelőtt, Csernus Sándor igazgatósága idején került a Párizsi Magyar Intézetbe, ahol először a belső térben állt, tavaly azonban kihelyezték az épület elé. Azóta naponta százak állnak meg előtte, hogy lefotózzák. Egy csapásra meghódította párizsiak és a turisták szívét, általa az intézet is ismertebbé vált.

Lapis András több kisplasztikát is készített Katalinról: jól sikerült a Terhes torzó, valamint a szülés előtt egy hónappal mintázott Várakozás című munka is, amely 1976-ban megkapta a Nyári Tárlat nagydíját, és az alkotó a Derkovits-ösztöndíjat is elnyerte vele. A közönségnek is tetszett: 1995-ben valaki ellopta egy szombathelyi kiállításról. Megvan viszont a Fiatal anya című kisplasztika, amely farmernadrágban ábrázolja a kislányát tartó Katalint. Ő volt a modell akkor is, amikor 1989-ben a Szegedért Alapítvány fődíját mintázta a mester.

Tavaly Teszáry Sára is édesanyja nyomdokaiba lépett, ugyanis a fődíjból Szeged múzsája címmel köztéri szobrot rendelt a város, és Lapis András róla mintázta meg. – Büszke voltam, amikor megtudtam, hogy édesanyámat ábrázolja a Kalap alatt. Dicsekedtem is vele a barátaimnak, hogy én is a hasában voltam már. Amikor későbbi férjemmel, Szikora Jánossal megismerkedtem, neki is megmutattam, és a fiunkat is sokszor elhozom ide, hogy lássa, milyen volt a nagymamája. Ez egy olyan szobor, ami a város jelképévé válhat. Noha tudom, én csak egy eszköz voltam az alkotó számára, mégis nagyon jó érzés volt, amikor tavaly márciusban a Glattfelder Gyula téren felavatták a Szeged múzsáját. Édesanyám is szerepel rajta: arcmását véste András a nőalak nyakában függő medalionra.

– Nagyon sok modellem volt, de a múzsa és a modell között van egy lényeges különbség: múzsává akkor válik valaki, ha lelki-szellemi azonosulás jön létre az alkotóval – összegez Lapis András. – Ezek a szobrok azért sikerültek ilyen jól, mert az azonosulás létrejött.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tettes nincs, csak bejelentés

Elmeszakértővel is megvizsgáltatta magát egy idős szegedi asszony, amivel azt akarta elérni, hogy a… Tovább olvasom