Délmagyar logó

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 12°C | 24°C

Ápolási díj: 34 500 havonta

Szeged, Csongrád megye - Otthon ápolja teljesen béna fiát Terike, ápolási díja tíz éve alig változott. Most 34 ezer 500 forint havonta. 43 évet dolgozott, elmehetne nyugdíjba, de abba nem számítanak bele az ápolás évei. Az ellátás emelésére idén nincs remény.

Terike tíz éve ápolja szegedi otthonukban a 100 százalékosan rokkant fiát. Zsolt 26 évesen autóbalesetet szenvedett, melltől lefelé megbénult. - Szégyenletesen kevés az ápolási díj. Tíz éve 27 ezer forint volt, most is csak 38 ezer 350 forint, ami nettó 34 ezer 500 forintot jelent. A fiam nyugdíja 67 ezer, a fogyatékossági támogatása 22 ezer 800, ebből élünk - panaszkodik Terike. 

Megalázónak tartja, hogy hiába dolgozott le 43 évet, és mehetne el a szolgálati ideje alapján nyugdíjba, az ápolási díjas évek abba nem számítanak bele! És így még az özvegyi nyugdíj sem jár neki. Az országban 30 ezren, a megyében 3 ezren kapnak ápolási díjat.

Írásunkat keresse a hétfői Délmagyarország/Délvilág hasábjain!

Délmagyarország / Délvilág hírek Fizessen elő a napilapra!

Olvasóink írták

  • 3. ecsje 2013. március 01. 11:52
    „Casablanca kérdésére: mi lenne olcsóbb az államnak.
    Természetesen az otthongondozás, tisztességes javadalmazással.
    De a kérdés nem ennyire egyszerű.
    Az első és legfontosabb eldöntendő kérdéspár:
    Van-e joga a fogyatékos személynek családjában élni? Igen van. A Magyar Köztársaság Alkotmánya elismeri ezt a jogát. És persze az Európai Unió is elismeri, az Egyetemes emberi jogokba is beletartozik ez az alapvető jog.
    A kérdés második fele: A fogyatékos személy családjának van-e joga családon belül gondozni fogyatékos családtagját. Természetesen van.
    Miért kell feltenni ezeket a kérdéseket? Mert sajnos mind a Magyar Népköztársaságban, mind a Magyar Köztársaságban, mind Magyarországban sokan megkérdőjelezik ezeket a jogosultságokat (magánszemélyek, civilek, közszereplők, tisztségviselők, stb.), miközben mind a Népköztársaság, mind a Köztársaság, mind az ország törvényei de jure elismerik ezeket a jogokat.

    Miért dönt mégis a családok egy TÖREDÉKE mégis állami gondozásba adásról?

    Sajnálatos módon sem a Népköztársaság, sem a Köztársaság, sem az ország nem teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy családon belül biztonságban, elégséges szinten elláthatóak legyenek a fogyatékos gyerekek, felnőttek.
    Családok sokasága kénytelen dönteni, a szeretettel nyújtott nem elégséges ellátás, ill. a szeretnélküli kissé többet adó állami ellátás között.
    Sok családban kell megoldani a dilemmát: kit lássanak el, kit támogassanak? Az elesett, fogyatékos gyereket, VAGY az egészséges gyerekeket. Sajnos a kettő együtt az elmúlt 60 évben sosem volt biztosítható.
    Azokban a családokban, ahol egészséges gyermek mellett a fogyatékos gyerek ellátása mellett döntöttek ott mindig KIVÉTEL NÉLKÜL sérültek az egészséges gyerekek ellátása, pszichésen is, anyagilag is, kultúrálisan is, szociálisan is.

    Mi lenne a teendője - államformájától függetlenül - az ÁLLAMNAK?
    Megfelelő (önkéntesen választható szolgáltatások biztosításával, megfelelő anyagi hozzájárulással biztosítani a családoknak, hogy fenti dilemmák nélkül megfelelő ellátást tudjanak biztosítani mind a fogyatékos családtagok, mind az egészségesek részére.
    Ennek egyik eleme pl. a megfelelően kidolgozott rendszerben juttatott ápolási díj, családi pótlék, fogyatékossági támogatás, rokkant járadék, stb.
    Másik eleme a választható minőségű bejárós, vagy bentlakásos ellátási formák biztosítása.
    Fentiek egyike sem biztosított az elmúlt 70 évben.

    A háború utáni második rendszerváltozás (89) után elkezdődött valami normális irány felé fordulás. Az EU-ba lépésünk ezt meggyorsítani látszott. De mostanában újra visszafordulásnak vagyunk az elszenvedői.

    Casablanca kérdésére mi lenne olcsóbb a társadalomnak az a válaszom, hogy nem ez az elsődleges kérdés, hanem az mi lenne jobb a fogyatékos személyeknek és családjaiknak.
    Szerencsére itt a két dolog egybeesik. Jobb és olcsóbb lenne (szinte mindenkinek), ha a családban élés feltételeit teremtené meg az ÁLLAM.

    Miért nem teszi?
    Mert nagyon erős az a lobbi, amelyik abban érdekelt, hogy fennmaradjanak a bentlakásos intézmények. Hisz ezekben az intézményekben rengetegen találnak munkát (vannak falvak ahol az elmeszociális és egyéb szociális intézmények adják szinte az egyetlen munkalehetőséget).
    És sajnálatos módon az sem eltitkolható, hogy ezekben az intézményekben átláthatatlan módon lehet költeni (ELkölteni) fogyatékos személyek támogatására elszámolt költségeket.
    Ezekben az intézményekben ellenőrizhetetlenül lehet lenyúlni fogyatékos személyek jövedelmeit.
    Éveket lobbiztunk azzal, hogy elmagyarázzuk az egyesületünk által képviselt rendszerben (pénzelosztás) szinte mindenki jól, jobban járna. Az általunk kínált megoldások egyetlen vesztese lenne az a kör, amelyik abban érdekelt, hogy elvehessék a fogyatékosokra tekintettel felhasználható forrásokat.
    És sajnos ez a réteg erősebb érdek érvényesítő erővel rendelkezik, mint a fogyatékos személyek és az őket ellátó családok.
    Goldner Ibolya
    Értelmi sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesület, elnök”
  • 2. Casablanca 2013. február 28. 07:25
    „Ez az igazi tragédia...

    Ha Terike lerobban, őt ki fogja ápolni? Majd mindketten bekerülnek egy szociális-egészségügyi intézménybe???

    Az olcsóbb az államnak???

    Nem lenne jobb legalább a minimálbérnek megfelelő díjat megállapítani azoknak, akik szerencsétlen családtagjaikat otthon gondozzák?”
  • 1. ecsje 2013. február 26. 12:28
    „A cikk mondanivalójával egyetértek. Gyalázatos, ahogyan 2003-ban Surján miniszter elbánt a fogyatékosokat otthonaikban ellátó személyekkel. Gyalázatos, hogy azóta szinte semmi sem történt, hogy helyzetük javuljon.
    Emlékeztetőül:
    1989-ben a Németh kormány bevezette az ápolási díjat. Addig semmi sem volt.
    Az ápolási díjról külön törvény rendelkezett. Jól értelmezhető előírások voltak a 3 esetre (18 éven alattiak, 18 feletti tartós betegek és a súlyosan fogyatékosok utáni ellátás). Az ellátást a minimálbérhez igazították.
    Surjánnak hála bedugták a szociális törvénybe - miközben független volt a jogosult jövedelmi helyzetétől. Sikerült egy zagyva szöveget alkossanak, amiből nem mindenkinek derült ki a különbség a fenti 3 esetre vonatkozóan. Ezzel együtt az összeget megfelezték. Ma is ezt kell elviseljük.
    Helyzetünk 2003 óta csak romlik (kis kivétellel).
    Écsje és más (pl. MEOSZ, AOSZ, stb.) civil szervezetek népi kezdeményezéseit figyelmen kívül hagyták (összes parlamenti párt). Mátrai Márta képviselő asszony (Fidesz) napomta megkérdezte mikor lesz minimálbéres az ápolási díj. Mikor a sikeres népi kezdeményezés apropóján szavazni lehetett a kérdésről Ő meg is szavazta, de a Fidesz frakció nem (mellette szavaztak egyes szoci, MDF képviselők és egy SZDSZ-s képviselő. Orbán Viktor nemmel szavazott, majd 2 hét múlva kampányolni kezdett a minimálbéres ápolási díjért.
    Écsje lobbija következtében, Göncz Kinga intézkedése nyomán az ellátók IGEN SZŰK KÖRE részére megállapítható az alap ápolási díjhoz képest 10 % emelés, kiemelt ápolási szükséglet esetén. Azaz nem emelték fel általában az ápolási díj összegét. Ezzel a hazugsággal kampányolt sokáig pl. Kórozs Lajos. Ma meg ezt állítja Soltész Miklós.
    Az ALAP ÁPOLÁSI DÍJ nttó összege 2003-2009 25792, 2010.01- a MAI NAPIG 26550 Ft.
    Volt az alapdíj magasabb is. 2009-ig a tartós betegeket ellátók is kaptak ápolási díjat. Kósa polgármester példáját követve sok önkormányzat megszűntette ezt az ellátást.
    A cikkben téves az a megállapítás, hogy az ápolási díj összege nem számít bele a nyugdíjra jogosító évekbe. Beleszámít. Igaz a jogosító éveken belül el kell érni bizonyos számú munkaviszonyból származó éveket. Ezt az arányt nem tudják elérni azok, akik nagyon korán (pl. születésétől kezdve fogyatékos gyerek esetén) kényszerülnek ápolási díjat igénybe venni.
    Helyzetünk tovább súlyosbodott 1993-ban azzal, hogy a CSALÁDTÓL OGY határozattal elvették a törvénnyel biztosított felemelt családi pótlékot.

    Mostanában egyre gyakrabban találkozok az ápolási segély megnevezéssel. Szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet, hogy elvégzett valódi munkáért JÁRÓ (szégyenteljesen alacsony összegű) DÍJ nem segély!!
    A segélyből nem vonnak járulékokat, a segélyen töltött évek nem jogosítanak semmire, szociális helyzet alapján adják.

    Szokás szerint választások közeledtével MINDIG előveszik az ápolási díjat. 2010-ben Soltész Miklós írt nekem e-mailt, melyben azt ígéri, hogy Fidesz gyózelem esetén minimálbéres lesz az ápolási díj. A közelmúltig senkinek sem válaszoltak erre a felvetésre. Most meg ismét felreptették a kacsát: megoldják ápolási díjasok helyzetét.

    Goldner Ibolya
    Értelmi sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesülete (ÉCSJE), elnök”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szalagavató a megyeházán Móravárosi-módra

Tizennyolc osztály több mint négyszáz végzős diákja kapott szalagot a megyeházán a Móravárosi szakközépiskola bálján. Tovább olvasom