Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Apukákról - szeretettel

Szeged - Számos történetet, személyes vallomást kaptunk olvasóinktól az apák napi játékunkhoz kapcsolódóan. Ezekből közlünk most egy csokorral.
Játékunk ideje alatt, amelyben Csongrád megye legjobb apukáját kerestük, Ranschburg Jenő is nyilatkozott lapunknak. Azt mondta: napjainkban felértékelődött az apukák szerepe, és ők azok, akik a küszöbön túli életre készítik fel a gyerekeket. De nem csak ezt teszik. A most közölt levelekből – amelyeket nem teljes terjedelmükben jelentetünk meg – kiderül, mi mindent tesznek családjukért – főleg gyermekeikért.

Papp Antal, aki gulyást főz

Papp Antalné férjét nevezte be kisfiukkal, a 6 éves Dáviddal együtt: „Szerintünk azért ő a megye legjobb apukája, mert amikor a fiunkat megszültem, én 19 éves voltam, ő pedig 21. Fiatal szülő létére nagy felelőséggel nevelte a kisfiunkat. Éjszaka felkelt velem együtt megetetni, pelenkázott, együtt éjszakáztunk, ha a fiunk beteg volt... és még a fürdetést is bevállalta. Gyermeknapon a szatymazi óvodában a csoportunknak főzött 40 liter gulyás levest, mert felkérték az óvó nénik. A gyerekek nagyon örültek neki, hatalmas sikert aratott. Sokat segít a gyermeknevelésben és a háztartás vezetésében a mai napig. A kisfiunk azt szokta mondani neki, te vagy a legjobb apuka a világon. Az biztos, hogy sok anya megirigyelhetné a gyermekek iránti szeretetét és törődését. Októberre várjuk a második babát."

Fiúk egymás közt: Dávid és édesapja, Antal. Fotó: Frank Yvette
Fiúk egymás közt: Dávid és édesapja, Antal.
Fotó: Frank Yvette

Anya, jó apát választottál

Boldog vagyok, hogy megoszthatom önökkel, és elmondhatom, hogy férjem milyen tisztességes és becsületes ember.

Ezt nemcsak én mondom, a családomnak, és a munkatársainak is ez a véleménye Jancsiról. Két lányom van, Évi 44, Zsuzsi 42 éves. Mikor ők kicsik voltak, Jancsi mesélt nekik, ha beteg volt valamelyik gyermek, akkor ő segített nekem, és éreztem, hogy mellettem van, számíthatok rá. És ez nagyon jó érzés, biztonságot ad. Sohasem mondott nagy szavakat, hanem a tettei voltak, amiért nagyon szerettem és tiszteltem.
A lányok még kicsik voltak, amikor azt mondták nekem, hogy anya, jó apát választottál. Én úgy gondolom, hogy egy gyermek ennél szebbet nem is mondhatott volna az édesapjáról. Évinek van két jóképű fia, Levente 23 éves, jó vízipólós, Árpád 20 éves, és tanul. Zsuzsinak van két nagylánya, Glória, ő divattervező szeretne lenni, és Valentina, ő középiskolás. Nagyon helyes mindkét kislány.
Férjem mind a négy unokát nagyon szereti, ha kell, igyekszik segíteni nekik. De van még egy unokánk, Zsombornak hívják, őt is nagyon szeretjük.

Én úgy gondolom, a szeretet az, ami az életben a legfontosabb."

Hopka Jánosné, Szeged

Domonkos Gábor László, a hős apa

 „Tisztelt Szerkesztőség!

Igazán csak a legjobbat és a legszebbet tudom írni. Odaadó, gondoskodó édesapa. Mindent megtesz a családért, és sokat foglalkozik 19 hónapos kisfiával, aki ezt igényli is. Minden szabadidejét (tűzoltóként dolgozik) a kicsivel tölti, de kiveszi a részét a gyerek körüli munkából és az otthoniból is.

Hűséges olvasójuk, Margit néni"

Domonkos Gábor László, a hős apa. Fotó: DM/DV
Domonkos Gábor László, a hős apa.
Fotó: DM/DV

Bereczéknél a   legjobb apukák

Berecz Árpádné férjét és fiát is benevezte játékunkra, így nagypapa és apa kategóriában is jelöltet állított. Levelében mindkét apukáról beszélt.
„A legjobb nagypapa lehetne a 72 éves dr. Berecz Árpád, aki 3 gyermek édesapja és 11 kisgyermek nagyapja, akik közül a legkisebb 1 hónapos, a legidősebb pedig 14 éves. Mesél nekik mesekönyvekből, sakkozni tanítja őket, s ha fáj is a dereka, szívesen pingpongozik vagy turulozik velük. Soha nem kiabál a gyermekekkel, hanem szép szóval, türelmesen tanítja őket. Soha meg nem ütötte őket, mégis meg tudja fékezni, ha túl mozgékonyak. Kirándulásokra viszi őket és uszodába, a nagyobbakat pedig múzeumokba, képtárakba kíséri.

A legjobb apa pedig Berecz Zoltán lehetne, aki 5 kisgyermek, a 7 éves négyes ikrek: Zolika, Botond, Rita és Andris, valamint a 4 éves Lacika apukája. Gépészmérnökként dolgozott, és számos találmányt készített. Amikor gyermekei gondozását jobban át tudta venni feleségétől, ő ment gyesre. Nemrég Zoltán azt kérte tőlünk, szülőktől, hogy keressünk nekik a nagyszülőkről, ősökről dokumentumokat, hogy gyermekeinek mesélhessen róluk, hiszen az ősök között sok kiváló és példaként is állítható ember volt."

Gyeviki István és a tripla hajfonás

„Hárman vagyunk testvérek: Gyeviki Henrietta (25), Dóra (22) és Fanni (21). Szüleink elváltak, amikor még kislányok voltunk, az általános iskola alsó tagozatába jártunk. A sors úgy hozta, hogy mi Apával maradtunk itthon, a szülői házban. Attól kezdve Apa nevelt bennünket, kísért az iskolába, fonta a hajunkat, készítette a reggelit. Este mindig átnézte a leckénket, ő adott jó éjt puszit, és ő takargatott be bennünket. Ma már mindhárman egyetemre járunk, és nagyon hálásak vagyunk neki, hogy nagy szeretettel felnevelt bennünket. Anyukánk is nagyon szeret minket, és állandó kapcsolatban vagyunk vele. Törődik velünk, és a távolból is ellát minket jó tanácsokkal. A legnagyobb felelősség és gond velünk kapcsolatban mégis Apukánkra hárult, ezért nagy hálával tartozunk Neki!"

Gyeviki Henrietta, Szeged

Gyeviki István lányaival. Fotó: DM/DV
Gyeviki István lányaival.
Fotó: DM/DV

Büszke az apjára

Az 58 éves édesapa, Antal Mihály Szegeden dolgozik postai kézbesítőként. Játékunkba gyermekei nevezték be, történetéről pedig fia, Péter vallott levelében.

„Édesapánk gyermekbénulásból visszamaradt betegségéből adódóan munkája fizikai részét nagy nehézségek árán végzi, de nagyon ösztönző számára, hogy ezt a munkát emberek között végezheti, így számára minden nap egy új, érdekes, megélendő nap. Külön kiemelem, hogy milyen büszke vagyok rá amiatt, hogy két testvéremért és miattam vállalt ilyen munkát, hogy tisztességgel fel tudott minket nevelni. Gyerekként sokáig azt hittem, ő a legokosabb, ő mindent tud, abból, ahogy a leckét kikérdezte, illetve minden keresztrejtvényt megfejtett, ami elékerült. Ügyesen titkolta, hogy ő sem mindent tudó. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy iskoláinkat mindhárman jó eredménnyel végeztük el. Sokat játszott velünk. Két gyerekemet, unokáit nagyon szereti. Tanulmányait zeneművészeti szakközépiskolában végezte, így az énekórán tanított dalokat klarinéton játszotta el nekünk. Régi Trabantját, motorját mindig javíttatni kellett, amiben én is segítettem. Nem véletlen, hogy autószerelő lettem. Már 10 évesen vezetgettem a Trabantot földutakon, és mindig én álltam be és ki a garázsba, amit nagyon élveztem. Az akkori konzumboltokban vett nekem matchboxokat, aminek nagyon örültem. Később is folyamatosan támogattak minket édesanyámmal, szeretetükkel és anyagiakban egyaránt, hogy érvényesülhessünk a nagyvilágban. Sokat olvas, a földrajz, a várak, kastélyok, Magyarország tájai, az utazás és a misztikumok érdeklik leginkább, szeret a napi eseményekben mindig képben lenni. Érdeklődik a nyelvek iránt (német, orosz, szerb, olasz), még törökül is tanult egy időben. Sok kvízjátékban szerepelt, ezek közül a legbüszkébb a 2005. decemberi, a régi formában még 200 fővel induló, és tudásalapú Áll az alku című játékra, amelyet megnyert. Ha bármilyen problémánk van, hozzá és édesanyámhoz bármikor fordulhatunk, szeretetükkel, támogatásukkal mindig mellettünk állnak. Büszke vagyok arra, hogy ő az én apám!"

Antal Mihály és fia, Péter: ezek a kezek soha nem engedik el egymást. Fotó: Schmidt Andrea
Antal Mihály és fia, Péter: ezek a kezek soha nem engedik el egymást.
Fotó: Schmidt Andrea

Ambrus Sándor, a boszorkányos nagypapa

Játékunk első történetét Nagy Dorina Bernadettől kaptuk. Nagypapáját, Ambrus Sándort nevezte be, aki 3 éves koráig vigyázott rá és gondoskodott róla.

„Játszótérről hazamenet a kerítésnél mindig hülyéskedtem, és húzgáltam a kezem a léceken. Mire ő: ne húzgáld a kezed, kislányom, kijön a boszorkány. Tudni kell, hogy nagyon féltem a boszorkányoktól kislányként. És mit adott isten egy csúnya, púpos öreg néni kijött a házból. Mire én: tata, tata, vegyél fel! Persze ő felvett a nyakába, és hazáig nevetett. Én pedig meg voltam rémülve. Röviden ennyi a sok történet közül. Most is szuper tati, 73 éves, és örök fiatal. Bevásárol, dolgozik, és még sok mást csinál. Én már felnőttem, 23 éves vagyok."

Olvasóink írták

  • 4. AN 2010. június 21. 19:32
    „Bárcsak többen lennének!”
  • 3. muci 2010. június 20. 11:44
    „Sajna nekem se...örülök, hogy helyt kaptak a DM-ben, legalább maradt némi illúzióm, hogy vannak még normális, családszerető férfiak.”
  • 2. Titanilla 2010. június 19. 16:33
    „Jó, hogy vannak ilyen édesapák! Sajnos nekem nem ilyen jutott.”
  • 1. deszkás 2010. június 19. 10:16
    „Gratulálok nekik.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Már csak egy hétig lehet nevezni a pusztaszeri természetfilm-fesztiválra

Alig több mint egy hétig lehet még nevezni az idei Pusztaszeri Országos Természetfilm-fesztiválra;… Tovább olvasom