Szeged - delmagyar.hu

– Négyet vegyél fel, óvó bácsi! – ez a mondat Szeged csupán egyetlen önkormányzati óvodájában, a gedóiban hangozhat el. Itt dolgozik ugyanis a Tisza-parti város jelenlegi egyetlen férfi óvodapedagógusa, a 36 éves Aradi József. Az ominózus javaslatot kártyázás közben vetik fel a gyerekek, József ugyanis ottjártunkkor egy kisasztalnál éppen – ahogyan ő fogalmaz – „kaszinózik" velük.

– Társasjátékozni, sakkozni is szoktunk. Monopolyban a gyerekek a jobbak, sosem tudom megverni őket – vallja be a gyerekzsivajban. – Jobban viselkedtek, ha az óvó bácsi van veletek? – kérdezzük. – Nem – hangzik a pajkos válasz. – Mélyebb a hangom, könnyebben kiabálom át a termet, ha kell – árnyalja a képet Aradi József.

Aradi József a gedói óvoda játékbarlangjában. Fotó: Segesvári Csaba

Felvetjük neki: a közvélekedés szerint meglehetősen nőies foglalkozást választott. – Egyre több nő vezet trolit, miért ne dolgozhatna több férfi az óvodákban is? Én mindig gyerekekkel akartam foglalkozni. Ám mivel Pakson, az atomerőmű városában nőttem fel, a szüleim vegyipari gépészeti technikumba írattak be. De ez csak kitérő volt: először a gyermekpszichológia érdekelt, és amikor bementem a régi óvodámba anyagot kérni a felvételihez, megtetszett ez a foglalkozás. Elvégeztem a főiskolát, 1994-ben kezdtem óvó bácsiként, immár Szegeden – meséli Aradi József.

Az óvó bácsi a sztár A gedói óvodába már sok szülő úgy érkezik: az óvó bácsi csoportjába kerüljön a gyerek! – Más a viszonya a kicsikkel, olyan, mintha az apjuk lenne – vélekedik a Ricsi fiáért érkező Csíki Istvánné Ildikó, hozzátéve: a gyerekek között „az óvó bácsi igazi sztár".

Nincs könnyű helyzetben, hiszen ez a szakma nem áll készen a férfiak fogadására. Nincs például „munkaruhája", a hölgyek jellemző darabját, a fehér köpenyt nem hordja. Apropó, öltözködés. A nevelői helyiség felett „óvónői szoba" felirat olvasható. – Bemehet-e ide? – tudakoljuk. – Igen, bár átöltözni egy külön szobában szoktam – feleli nevetve.

Nem csak ebben más a helyzete. – Figyelem a rajzfilmeket, néha rákattintok a MiniMaxra, hiszen képben kell lennem, mit néznek a gyerekek. Ha például robotos mesét, beszélhetünk az anyagokról, a fémekről. Egy kolléganő ebbe a témába valószínűleg nem megy bele. Nem áll be közéjük focizni, nem szaladgál velük az udvaron. Pedig a kicsik élvezik, ha nekem rúghatnak gólt. Ez inkább olyan apás. Ha tetszik, 25 gyerek apukája vagyok erre a néhány órára – fogalmaz Aradi József.

Hátrányokat is említ: „a kolléganők kreatívabbak, nem vagyok egy művészlélek. Én is rajzolok velük hóvirágot, énekelek velük tavaszi dalokat. A hölgyek énekhangja viszont gyaníthatóan szebb, magasabb, hasonlóbb a gyerekekéhez".

– Amíg a pénztárcám, a fizetésem engedi, maradok. Sajnos nem fizetnek meg bennünket, ez egy férfinál azért nagyobb probléma, mert szeretném majd eltartani a családomat – mondja Aradi József, aki párjával éppen most fejezte be a lakásfelújítást. Kiemeli: „lassan saját gyermeket is szeretnék, nekem is ketyeg a biológiai órám. Bár mivel nap mint nap 25 gyerekkel vagyok, ez kissé lelassult..."