Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Áradó tömeg a szegedi Klauzál téren

Nem lehet mindenki külföldi, de még az ország túlsó végéből sem érkezhet Szegedre mindenki. És költeni sem költ szükségképp itt sokat. Nem baj, a turista akkor is turista! Már tegnap délután megtelt a város a hét végére érkezőkkel.
Csak úgy áradt, hullámzott a tömeg péntek délután Szegeden – dacára a jövő-menő fellegeknek. A Dér család – a Klauzál tér felé igyekezve találkoztunk velük – például Orosházáról érkezett egy kis szegedelésre. Apa, anya, kislány, még kisebb lány. – A pillangót a vadasparkban vettük – mondja Dérné Kiss-Horváth Tünde. A picike, Alexandra Csilla kezében csillogó, színpompás lepke, hurkapálcára erősítve. Miért éppen Szegedre jött a Dér család? Szerettük volna tőlük azt hallani, hogy a Tisza, meg a nyüzsgő, mediterrán város, meg a fogadalmi templom, a szabadtéri vonzotta őket ide – és ezt is hallottuk. Ők a sokat emlegetett „tipikus turisták?"

Nem lehetetlen – viszont az is igaz: Lovász Fruzsina és Kovács Andrea anti-tipikusak. A két tejfehér bőrű lányon fekete csipkés öltözet, medálok, fémékszerek. Egy internetes chatszobában ismerkedtek meg, virtuálisan, a mindkettejüket érdeklő öltözködési és életstílusról, a gótikus stílről – eddigelé csak a képzőművészetből, építészetből ismertük e kifejezést, de mióta velük találkoztunk, többet tudunk – csevegve.

Szegediek Szegeden

Azért szegediek is korzóztak tegnap a szegedi korzón, s üldögéltek például az A Cappella teraszán. Baczkó Andrea keramikus és Véber Noémi festő szakmai témákat vitatnak meg. – Együtt tanítottunk egy művészeti iskolában, s vannak közös kiállításaink is – mondják kávé és narancslé mellett. Amikor megtehetik, hogy kiszakadjanak a hétköznapok szorításából és kiüljenek a cukrászda teraszára, sütemény, narancslé, kávé mellé, úgy érzik magukat, mint egy toszkán városkában – Szeged éppoly életdús, színes, változatos, csillogó. S még elutazni sem kell hozzá!

Jó, ha tudjuk: Budapesten van egy emberünk. Szegedről költözött „fel", eléggé túl nem becsülhető propagandát fejt ki a városért. Ki ő? Zimonyi Katalin tanulni költözött Pestre, s végzés után is ott maradt; Szegedre most szülőlátogatóba érkezett. A Hatos Rétes teraszán leltünk reá, bureket evett.

– Nem vagyok egy Pest-mániás, ha rajtam múlik, biztos nem jövök el Szegedről. Így alakult. Viszont minden pesti ismerősömnek mondom, folyamatosan: aki Szegedet nem látta, nem látott semmit! – beszéli Katalin.

Egy hölgy fotózza az A Cappella teraszát; az asztalkánál ülve két másik hölgy – egy idős és egy fiatalabb – mosolyog a lencsébe. Faur Erzsébet építész Aradról rándult át édesanyjával és húgával. Láthatólag nem tudnak betelni az itteniek számára tán semmi újat nem nyújtható, megszokott – ám számukra csodálatos környezettel. Ők is kötődnek Szegedhez: – Nagymamám szegedi volt; szögedi, ahogy mondta – halljuk Erzsébet asszonytól.

A Kis Virág előtti padsor fagylaltozókkal telt. Sarkadi Lilla Mezőkovácsházáról jött, Gazsi Tibor Battonyáról. Nem tipikus képviselői az idegenforgalomnak – ha csak nem vezetünk be egy új fogalmat: tanulásturizmus –, a lánynak diplomaosztója volt, most végzett az egyetem közgazdász szakán –, a fiúnak még hátra van fél éve.
– Gimnazisták is Szegeden voltunk, a Radnótiba jártunk. Aki ismer minket, mind Szeged-rajongónak ismer – beszélik. Lám, Mezőkovácsházán és Battonyán is van Szegednek egy-egy jó embere! Most ugyan hazautaznak, de ha minden jól megy, vasárnap jönnek vissza, a Macskákra.

Csak eső ne legyen! 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Rejtett szépségek kiállítás legkalandosabb sorsú képe

A Monarchia miniszterelnökének, Andrássy Gyulának a feleségéről a korszak legnevesebb német művésze… Tovább olvasom