Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Arcon ütötte tanárát egy 14 éves fiú

Kistelek - Arcon ütötte tanárát egy 14 éves kisteleki diák kedd délelőtt. A nyolcadik oszályos fiú zavarta a magyar órát, ezért nevelője a terem elhagyására szólította fel.
A diák erre nem volt hajlandó: hadonászni kezdett, majd az őt csitítani próbáló pedagógus arcába ütött. Az iskola igazgatója feljelentést tett a rendőrségen: a fiú ellen közfeladatot ellátó személy elleni erőszak gyanúja miatt indult büntetőeljárás.

Délmagyarország / Délvilág hírek Keresse a témát a csütörtöki Délmagyarországban és Délvilágban! Fizessen elő a napilapra!

Olvasóink írták

29 hozzászólás
12
  • 29. novaklaszlo56 2010. december 05. 01:46
    „...Nem vállalhatom, hogy ezer oldalnyi terjedelemben ismertessem a kamaszlét viszontagságait, a kisiklások veszélyeit, nem is teszem, mert a kérdéskör irodalma mindenki számára hozzáférhető, bár autodidakta módon nem biztos, hogy igazán jó eredményekkel tanulmányozható... Inkább még röviden megpróbálok egy képzeletbeli verziót felvázolni a szóban forgó, megtörtént iskolai eseményről, amely nyomokban tartalmazott is olyan elemeket, amelyekből a kívánatos fejlemények kibonthatók lettek volna, és talán a mélységi szándék valami ilyesmi is lett volna a pedagógus, meg az intézményvezető részéről (ezt arra, az emberséges hangú nyilatkozatra alapozva gondolom, amelyet az egyik kereskedelmi tévében hallottam az iskola igazgatójától, akinek sajnos a - szerintem súlyosan elhibázott - törvény megköti a kezét, és kénytelen, akár a z 1997. évi XXXI. törvényben - GYVT - rögzített", a gyermek mindenek felett álló érdekei" ellenében is cselekedni), mert úgy érzem, nem szívesen választották a törvényben kötelezően és megkerülhetetlenül előirányzott, a kölyöknek hosszú és rövid távon is bizonyosan előnytelen megoldást. Lássuk akkor az elképzelést!
    Az igazgató azt mondta, hogy a gyerek már a cselekménye közben megbánhatta a kitörését (én ezt segélykiáltásnak tekintem, s ebben nem is vagyok hajlandó vitát nyitni senkivel), mert - s ezt tartalmilag idézem - ernyedten rogyott a pedagógus karjaiba, azaz összeomlott, és ezután már teljesen passzívan tűrte a fejleményeket. Tudom, nehéz a jelenlegi köztudat számára annak az elképzelése, hogy az események itt óriási "ziccerhelyzetet" kínálnak: a pedagógus határozottan, de gyengéden pontosan azt a segítséget nyújtja a kölyöknek, amelyre éppen nagy szüksége van, azaz magához öleli, simogatja, megnyugtatja, s ezzel nemcsak a megértéséről biztosítja őt, hanem azt is tudatja vele: NEM HAGYLAK EL! NEM VAGY EGYEDÜL A BAJBAN! SZÁMÍTHATSZ RÁM! NE FÉLJ! SEGÍTEK! SZE-RET-LEK TÉGED!
    Juj! Már hallom is lelki füleimmel: "rohadt pedofil állat! Mit szorongatja azt a kölyköt?! Mit akar tőle?" Pedig nem tőle, hanem neki... Vagy: "Ezt azért már mégse várhatják el a pedagógustól! Az ilyesmi a család dolga!" - és ezzel meg is kezdődött a hárítás: iskola - család - egyéb társadalmi platformok, stb. De a lényeg: ki szeresse akkor a kölyköt, kölyköket? Tényleg: ki szereti őket? Bárki is az, azt ők azonnal érzik, miként ennek az ellenkezőjét is, és a reakciójukból értesülünk is a felismeréseikről...

    Tudnék még pár napig egyfolytában értekezni ezekről a dolgokról, de hitem szerint te, kedves Babakocsis, anélkül is érted ennek a lényegét, meg azt is, hogy miért nem megy ez nekünk ebben a csodaklassz társadalomban, és azt is, hogy nem is nagyon fog menni: mert nem akarjuk, inkább hárítgatunk. De mit is? Hát a saját "szebb jövőnket"! Igen. Aki pedig nem ért ebből semmit, annak meg felesleges időpocsékolás a további magyarázkodás, hiszen ő azért nem érti (dehogynem!), mert nem akarja érteni. Érzésem szerint sok szülő és pedagógus viszont igen, miként a kistelekiek is - amint mondtam, ezt éreztem a diri nyilatkozatából.
    Mindenesetre a fentiek alapján én már többszörösen kiérdemelném a rigorózus társadalomtól a "tiszteletbeli elsőrendű pedofil" kitüntető címet. :)
    Sose higgy a távolságtartó kamasznak! Ez a felnőtté válás szükségszerű és felemás színjátékának a nélkülözhetetlen kelléke. Valójában elképesztető szeretetéhség tombol odabent, természetesen az említett ellentmondásossággal, és a következetes, de szelíd (!) kontrollra is nagy szükségük van, meg arra is, hogy egyre inkább egyenrangú partnernek tekintsd őket, és hagyd, hogy önállóan próbálkozzon az élete megszervezésével, miközben tudja, hogy te ott állsz mögötte, s ha szükséges, azonnal segítesz, méghozzá szeretettel, megértően, türelmesen... Szóval nem könnyű úgy szeretni a kamasz csibészeket úgy, hogy ők azt jól el is fogadják, pedig ha valaki iszonyúan vágyik erre, hát akkor ők azok! Preferenciaváltozások ide, vagy oda. :)
    Csodálatos lények ők, hidd el! Számomra nincs nagyobb, szeretetre és tiszteletre méltóbb csoda náluk!”
  • 28. novaklaszlo56 2010. december 05. 01:07
    „Természetesen nagyon jó, és nem mellesleg egyszerű is lenne, kedves Babakocsis, ha a gyerek, pusztán, mert ezt kívánjuk tőle, tisztelné, netán szeretné az "őt tudással kiszolgáló tanárát", de ez egy sor oknál fogva mégsem ilyen egyszerű. Többek között azért sem, mert a gyerek nem parancsot végrehajtó, fegyelmezett katona, aki a bokáját összevágva: "Parancs! Értettem!" felkiáltással rohan farkafelvágva, hoyg végrehajtsa az utasításainkat. A gyerek önálló programmal, és ennek megfelelő önálló akarattal rendelkező, és cseoppet sem akaratgyenge, legfeljebb fogalma sincs az őt körülvevő - mellesleg a felnőtteket is elbizonytalanító, félelmekkel telítő és súlyosan demoralizáló környezetben arról, hogy ki is ő valójában, mit akarhat egyáltalán, és összezavarodva lassan elveszíti még a vele születetten előprogramozott identitását is. A felnőttekkel is rendre ez történik, s ezt számos tragikus esemény igazolja nap, mint nap.
    Persze, ahány kölyök, ahány eset, annyiféleképpen, árnyaltan kellene megközelíteni, s ezt - ebben részben egyetértek veled - nemigen lehet elvárni olyan pedagógusoktól, akik maguk is ugyanannak az agyongyötört, széthulló, demoralizált társadalomnak a közszolgáiként szenvedve próbálnak lépést tartani a messze nem a leggyengébben teljesítő kölykökre méretezett előírásokkal (tantervi haladás és követelmények, kompetencia, stb.), de meg kell próbálniuk tudomásul venni a szigorú tényeket: a srácok ma ilyenek, és ahhoz, hogy eredményesen lehessen nevelni, tanítani őket, ezt kell kiindulási alapnak tekinteni, ha tetszik, ha nem. Nem tetszik, tudom, és értem is, de hát mégis csak ők a szakemberek, nem a gyerek és nem is a szülők többsége.
    Mellesleg egy valamiben mégis hasonlatosak ezek a kis fickók: a miliőjük, amelyben szocializálódnak (vagy inkább torzulnak és sérülnek mostanában) hasonló, és mind keresztülmegy a fejlődéslélektanból jól ismert stációkon, pl. végigküzdi a pubertást, amely bizony még ideálisnak mondható körülmények között is óriási próbatétel az embergyereknek: még él benne a gyermek, de a hormonjai őrült erővel kényszerítik ki belőle a felnőttet, s ezt mind testileg, mind lelkileg szerfelett gyötrelmes dolog végigcsinálni. Érzékeny, s a gyermek/felnőtt kettősség miatt szinte szkizoid állapotban van, egyszerre elutasító (önállósodik, hisz felnőtt kezd lenni, akinek "égő" a gyermeknek kijáró babusgatás), meg szeretetéhes (fél elveszíteni a gyermekként megszokott érzelmi biztonságot), ébred az öntudata, önérzetes, erősen kritikus lesz, az igazságérzete a csúcson van, ezért élesen és szélsőségesen reagál a környezete ingereire, kritikus, sőt elviselhetetlenül intrikus, kegyetlen harcot vív a megváltozott preferencia-csoportjában az elfoglalható, őt szerinte megillető helyért... Hadd ne is mondjam, mit jelent kamasznak lenni, felnőni... És mit jelent mindez egy ilyen, cseppet sem gyermekbarát, ellenkezőleg: álszent társadalmi miliőben, ahol az igazság még átutazóban sem jár, és ahol reménytelenül elmélyülnek a méltánytalan helyzetek..., s mindezt egy kamasz ember egyedül, segítség nélkül cipeli önmagában!
    Itt most egy percre megállok, hogy ezt beillesszem, mielőtt elvész, de folytatom rövidesen - szándékom legalábbis ez”
  • 27. babakocsis 2010. december 05. 00:03
    „Megértem a te oldaladat is,de képzelj el egy olyan esetet, amikor a tanár egy évig küzd a gyerekért, talán sínen van, de következő év elején kezdi elölről az egészet. És azt az egy évnyi időt mással is tölthette volna a tanár, mondjuk a saját gyerekével, mondjuk a hobbijával, mondjuk bármi mással, ami előrébb viszi az életben. Vagy éppen kötéssel.

    Tehát küzd mint a fogatlan tigris, de semmi foganatja nincs, mivel a gyerek akarata hiányzik. És mostanság elég sok akaratgyenge gyerekkel találkozhatunk. Sajnos.

    És minden gyerek mellé nem állíthatsz magántanárt. Nem ez a feladat.
    Az átlag szülő otthon nem kéri számon a gyermeke tanulnivalóját,mondván, az iskolában kell megtanítani. De az otthoni tanulás, ha kimarad, az visszahozhatatlan lemaradást okoz a gyermeknél.
    És ez átlagban hiányzik a tanulók 50%-ánál.”
  • 26. babakocsis 2010. december 04. 23:57
    „Novaklaszlo: Én arra akartam célozni, hogy a tanár személyének tisztelete nem volt meg az általad meg nem írt párbeszédben.

    Melyik mazochistától várod el, hogy miközben ostorozzák nyugodt maradjon???

    Miért nem ezzel kezdjük? Én tudom tisztelni a sarki közértben dolgozókat, mivel kiszolgálnak, a gyerek is tudja tisztelni az őt tudással kiszolgáló tanárt.”
  • 25. novaklaszlo56 2010. december 04. 07:43
    „Az iménti ajánló nem reklám, hanem a közérdekű ismeretterjesztés céljait szolgálja - nagyon ránk fér -, kérlek tehát, moderátor, ne töröld, tűrd meg ez egyszer! Semmiféle üzleti érdekem nem fűződik a felsorolt kiadványokhoz - amelyek egyébként a legtöbb, nagyobb közkönyvtárban megtalálhatók, tehát még csak megvásárolni sem kell őket -, a fejekben esetleg kialakuló világossághoz annál inkább... :) Köszönöm a megértésedet!”
  • 24. novaklaszlo56 2010. december 04. 07:30
    „Ha netán valaki közelebb szeretne kerülni a problémák megértéséhez, és a kölykök büntetése, bebörtönzése, bántalmazása - a megtorló intézkedések - helyett a bajok megelőzésének, vagy a már létező anomáliák tartós, hosszú távú megoldásának a lehetősége felé szándékozna fordítani nemes tekintetét, azoknak hadd ajánljak néhány elfeledett, korábban sem túlbecsült, de ma is korszerűnek tekinthető szemléletű, tehát jól használható forrást. Több ilyen is hozzáférhető magyarul, de talán ezek a munkák a legérthetőbbek az átlag olvasó számára, mert ezek kifejezetten az ő számukra íródtak.

    1. Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004)

    2. Buda Béla: Az empátia - a beleélés lélektana (Gondolat, 1978)
    A mű 9. fejezete különösen értékes és informatív lehet a pedagógusok és a szülők számára.

    3. Dr. György Júlia: A "nehezen nevelhető" gyermek (Medicina, 1978)

    4. F. Várkonyi Zsuzsa szerkesztésében: Baj van a gyerekemmel (Gondolat, 1977)
    Ez az összeállítás olyan remek elméleti és gyakorló szakemberek írásait tartalmazza, amilyen pl. Ranschburg Jenő, Nemes Lívia, vagy György Júlia is.

    Ne alázd, ne bántsd, hanem próbáld megérteni és segíteni a kölyköket! Hidd el, sokkal többre jutsz, sőt, merem állítani: felemelő sikerélményekben lesz részed - a kölykökkel együtt! Az eredmény? majd meglátod! Csak próbáld! Ne félj szeretni! A kölyköket se! Úgy fogják felszívni, mint a Szahara homokja a kifröccsenő vizet! Meglátod, ha jól csinálod, iszonyúan hálásak lesznek érte, de annyira, hogy le sem tudod többé rázni őket a nyakadból - ha egyáltalán akarod a közösen megélt sikerélmények után. :) Tudom, nem hiszel nekem. Próbáld! Egy határozott nekifutást csak megér, nem? A te jövőd - is -, nemde? ;)”
  • 23. novaklaszlo56 2010. december 03. 23:04
    „Az elképzelt párbeszéd teljes, kedves Babakocsis, legalábbis a szónak abban az értelmében, hogy az interakció minden verbális részlete látható benne; a pontok az egyik fél nulla reakcióját jelzik a párbeszédben.
    Másrészt semmi esetre sem vagyok a híve annak, hogy a kölykök magatartászavarai miatti felelősséget a médiával vitessük el, mert utóbbinak direkte semmi köze a jelenséghez. Ezt több okból is merészelem állítani, de miután ez itt nem egyetemi szociálpszichológiai szeminárium, itt nem tartom lehetségesnek az ezzel kapcsolatos, kimerítő diskurzust. Annyit ezért megjegyzek, hogy a kölyköket szocializáló (itt, most szűkebb értelemben a személyiségük alapvonásait, az alap-értékrendet, az alapvető, az életük során érvényesülő attitűdöket értem) preferencia-miliője a család és az intézményesített oktatási-nevelési intézmények - óvoda, iskola -, amelyek teljes körű felelősséggel tartoznak mindazon hatásokért, amelyek a kölykök személyiségét formálják, ide értve ezen hatások feldolgozását, modulálását, esetenként akár a teljes közömbösítését is. A miliő ezen szegmenseinek igen súlyos adósságai vannak a kölykök, s így az egész társadalom felé (úgy is fogalmazhatok, hogy a társadalom súlyosan eladósodott önmaga felé).

    Fenntartom továbbá az a hídfőállásomat, miszerint a pedagógus mégis csak némikeg képzettebb, érettebb személyiségű ember, mint a tanítványai, és ennek éppen az ilyen konfliktushelyzetekben kellene a legélesebben megmutatkoznia. Ha az említettek személyiségének az érettsége azonos szinten áll, akkor akár helyet is cserélhetnek bármikor, hisz attól kezdve semmi jelentősége annak, hogy ki kit vezet, itt: ki áll a képzeletbeli katedrán, és ki ül az iskolapadban, vezetésre, kontrollra (irányítás, ellenőrzés, értékelés és nem utolsó sorban biztonság) számítva a másik részéről. Más szóval, ha a felek egyformán érett (vagy inkább éretlen) személyiségű emberek, akkor a szocializációs színterek egyre inkább véres csatatérré fognak válni. Ez a jelen, de a jövőre nézve ez elég ijesztő a számomra.

    Ugyanakkor - és ez független az egyetértésünktől, vagy annak hiányától - az itt hozzászólók többsége csak éppen benézett a vérszagra, és, miután kitombolta magát - felakasztotta, vagy rács mögé dugta a környezetébe S.O.S jeleket küldő kölyköt, leöblítvén a véres kezét, elegánsan távozott: részükről a probléma hatékony kezelése a villámgyors ellen-agresszió..., ami nem is a megoldást, inkább csak azt célozza meg, hogy kitombolják magukat az itteni arénában. Ez a legrémisztőbb az egészben. Te, kedves Babakocsis, kilógsz a sorból, mert te az igazságot, a gondok valódi megoldását kutatod, s bár az aspektusod alapvetően eltér az enyémtől, örömteli, ritka - és üdvözlendő - a hozzáállásod az eseményekhez.”
  • 22. babakocsis 2010. december 03. 11:19
    „Még ha a másik ember felnőtt is: melyik személyiség tűri el, hogy megalázzák mások előtt? Mit mutatnak a filmek? Milyen megoldásokat?
    Mint tudod a legjobb nevelő eszköz a tévé. Beleivódik a sokszor látott cselekvési séma az ember életébe. Azt sugallván, hogy aki veszít, az egy lúzer. És ha a másik tudja, hogy lúzerrel beszél, megszűnik "ember"nek tekinteni a másikat. Még akkor is, ha tudja, hogy emberből van.
    Ha a tanár nem áll le veszekedni a gyerekkel, akkor a gyerek fogja uralni az órát. Ha a gyerek uralja, akkor nem a tanárra figyelnek. Ha nem rá figyelnek... és így tovább.

    Jó lenne ha észrevennék, hogy mindkét fél sérül egy ilyen veszekedés alkalmával. Nincs meg a felek közötti moderációnak a lehetősége. Nincs rá idő. Kevés az ember. stb...
    Általában nem úgy megy be a gyerek órára, hogy ma is fogok tanulni valami újat, ami a későbbiekben jó lehet.
    Miért? Mert ez jön le a filmekből. A majd lesz valahogy-szindróma.

    Mi lenne ha alapnak vennénk azt, hogy a gyerek tanulni megy az iskolába? Nem időt tölteni? Később mindenképpen jó lesz az, amit tanul. Nagyon gyorsan szeretnének egyesek szakmához jutni. közben a kompetenciákat elfelejtik felszedni. És ami leesik, az sok sok munkával szedhető fel újra!

    Nagyon sok dolgot kellene javítani ez ügyben, de nincs meg hozzá a kellő akarat. Évek óta hangoztatják, hogy nagyon sok az osztályok létszáma. De nincs meg hozzá a pénzügyi fedezet, hogy több tanárt alkalmazzanak. Nincs meg hozzá az elégséges tárgyi feltétel...és még sorolhatnám.
    Nem lesz pénz a jobbításra, és az emberek kezdik unni az egészet.
    Lehet veled vitatkozni novaklaszlo, de amíg nem látod a másik oldalt, addig csak a sajátodat tudod hangoztatni. És amíg nem a megoldáson törjük a fejünket, hanem ostorozzuk az elkövetőt vagy a szenvedőt, addig nem lesz vége az efféle tetteknek. Mindig van ok. Ebből következően okozat is.”
  • 21. babakocsis 2010. december 03. 10:58
    „novaklaszlo: Írd már le kérlek a párbeszéd másik felét is! Természetesen tanári beszéd nélkül. Már csak a teljesség igénye miatt.”
  • 20. novaklaszlo56 2010. december 02. 23:44
    „- Fejezd ezt be azonnal! Vedd elő a felszerelésedet, és figyelj ide!
    ..
    - Mit csinálsz már megint?! Azonnal hagyd ezt abba! Ne mondjam még egyszer!
    ...
    - Na, most aztán elég volt! Állj fel, és menj ki a teremből! (ilyen utasítást mellesleg nem adhat a tanár, mert ezzel kivonja a kölyköt a felügyelete alól, ami szigorúan tilos, különösen olyan helyzetben, amikor egyébként is problémás a gyerek magatartása, tehát fokozottan kell számítani akár veszélyessé váló viselkedésre is.)
    - Azt mondtam, menj ki innen!
    ...
    - Nem hallottad, fiam?! Menj ki!
    - Nem megyek!
    Azt mondtam, kifelé!
    - Nem!
    - Takarodj ki!
    - Mit képzel?! Ne merjen így beszélni velem!
    - Ne gyere közelebb, mert...!
    - A fene egye meg! Mit gondol magáról?! mert maga tanár, mi?!
    - Hogy merted ezt megtenni?! Majdnem pofon ütöttél! Teee! Na várj csak!

    Stb. Ez csak egy elképzelés, de nem gondolom, hogy alapvetően elhibázott lenne. A lényeg, hogy a tanár nem tudja kezelni a figyelmet önmagára irányítani akaró kölyök viselkedési anomáliáját, elveszíti a türelmét, és párbajt vív a gyerekkel, aki ettől kezdve szintén párharcként értékeli a helyzetet - szerintem az is -, és semmiképpen sem szeretne alul maradni sem az osztály előtt, sem pedig a saját, sértett önérzetté formálódó önbecsülését nem akrja elveszíteni: mindkét felet legyőzik a viaskodó falkaállattokra jellemző ösztönök. Ki az okosabb? És ki húzza végül a rövidebbet? Miért? Miért kell bárkinek is sérülésekkel kikerülni egy ilyen, profán, mondhatni hétköznapi iskolai konfliktusból? Kinek van olyan diplomája, amely elvben azt igazolja, hogy a tulajdonosa képes nemcsak gyerekcsoportok tanóráin az anyagot " leadni", hanem az ott keletkező, az adott korcsoportra jellemzően kialakuló konfliktusokat kezelni is, ahelyett, hogy azokat elmérgesítené, mondjuk úgy, hogy sértett félként elmélyed azokban...?
    Írjak egy másik verziót is, amelyben a gyerek ugyanilyen, de a felnőtt vezető (!) ura marad a helyzetnek, és feltárja, majd megoldja a konfliktust, de legalábbis átmenetileg a tűrhető határokon belülre szedálja az ingerült gyereket? No, meg megmutatja a helyzetből kivezető utat is: tartós, hosszú távú megoldást kínál, azaz: segít. Lehetetlen? nem az. Tudom, tapasztalatból. Meg azt is, hogy nehéz, különösen, ha az ilyen helyzetek sokasodnak a tanodákban - IS.

    Sorry for telling my oppinion! But I belive that this is the truth... Ez itt etikai vétség, tudom. Passz! :) Meglátjuk, mi lesz a hatás. :)”
  • 19. novaklaszlo56 2010. december 02. 23:13
    „Családin belüli erőszak, iskolai agresszió... Ezek egy sor okból félrevezető kifejezések, egyebek között azért, mert azt sugallják, hogy az erőszak a társadalom ezen szegmenseire koncentrálódik (a családon belüli erőszak tartalmára vonatkozó sugallatok pedig még ennél is tovább mennek: ez nem más, mint a család férfi tagjának a testi és/vagy lelki agressziója a család nő tagjai, ritkábban a gyermekek ellen, tehát az elkövető a férfi, az áldozat a nő, esetenként a gyerek - is). Pedig nem így van: az egész társadalom roppant mód agresszív lett (nem csak a médiából, hanem a kölykök szűkebb-tágabb, de mindenképpen valós környezetéből is árad feléjük )is) az agresszió. Az okok elemzésébe nem mennék bele - pedig nagyon kéne! -, csak annyit jegyeznék meg, hogy az emberek félelmeit, frusztráltságát nem lehet ellenagresszióval (legitimizált erőszakkal: büntetésekkel) kezelni, mert ez csak növeli a szuppressziót, amely viszont tovább gerjeszti a szorongást..., szóval az ördögi spirál exponenciális sebességgel tekeredik tovább...
    Száz szónak is egy a vége: a suli a társadalom tükre, no meg a jövő műhelye is, ahol manapság azért nem is annyira egyoldalú ez a jelenség (miként a "családon belülinek" nevezett agresszió sem; például a keresztény értékrendű társadalmakban a nemek közötti szocializációs különbségek, meg részben a nemi sajátosságok miatt kialakuló "férfihiúság", az önbecsülés elvesztésétől, meg a megszégyenüléstől való félelem bizony hatékonyan gátolja a férfiakat abban, hogy a család nő tagjától elszenvedett megaláztatás, testi/lelki terror miatti panaszaikkal mondjuk a rendőrségre rohangáljanak...:)): tudjuk, hogy a tanároknak is eljár a keze - néha a lábuk is, térdestől, miként azt a nemrégiben ismertté vált árpádhalmi eset is bizonyítja. Csak kicsit egyoldalú ez a verkli: a gyerek kevésbé ember, mint a tanár, aki megúszhatja az efféle jogsértéseket egy fegyelmivel, míg a kölyköt 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetjük. Több szempontból sincs ez így jól, nem utolsó sorban azért sem, mert súlyosan sérti a gyerek igazságérzetét, és a problémát sem oldja meg (inkább tovább növeli a büntetett kölyök frusztráltságát, s az ketyegő pokolgépként hordozza tovább magában a kezeletlen feszültségeit.
    Nemrég egy pécsi eset kapcsán már sikerült túlterhelnem napokon át egy ottani hírportált, de bevallom, az eredmény csak annyi volt, hogy a vitatkozók egy része meg akart lincselni. Lehet, hogy itt is ez lenne az eredmény, ha makacskodnék. Nem fogok. De azt örömmel látom, hogy vannak visszafogottan és gondolkodva nyilatkozók is, pl. Damjan és Tittus. Utóbbi sajnálja, hogy a hír a médiához is eljutott. Én is.”
  • 18. tol 2010. december 02. 21:51
    „mindenik a saját nótáját fújja, a Tittus mellett meg valahogy elmegyünk, pedig ő érintette a frankót: a gyerek egyrészt nem cigány, másrészt pedig a közösséget megrázta az esemény. Igazán most lehetne egy a valóságot bemutató tanulságos cikket írni, mert van miről... Itt például mindjárt arról, hogy ha agresszív diákról esik szó, máris cigányt kiált a köz, az iskolai agresszivitás pedig döbbenetesen komoly társadalmi probléma. Ki vállalja a cikket?...”
  • 17. abinya 2010. december 02. 21:34
    „Fiatalkorúak börtöne!10 év!100% hogy feka volt...”
  • 16. dodó 2010. december 02. 21:03
    „10.) 11.) 13.) !

    Persze, hogy nem! Csak a szülei és a tésói azok! RTL klub, 18.30: Híradó”
  • 15. damjan 2010. december 02. 20:50
    „Nem ütve verve kell gyereket nevelni. nagyon érdekes hogy nálunk is voltak olyan tanárok akiknek elég volt ránk nézni tudtuk hol a helyünk. Nem tudom hogy ez egy elég nagy tapasztalattal rendelkező tanárnak miért nem megy... Az angoltanárom fiatal nő volt körülbellül 150 centis és jobb esetben volt 40 kiló mégis mindenki csendben és egyenes háttal ült az óráján. Egyébként ez a tanár engem is tanított, és nem egyszer készültek a szülők összefogni ellene. jah és hozzáteszem.. gyereket kiküldeni az óráról nem lehet... fegyelmezni kell vagy ha mégis kiküldi az ügyeletes tanárnak kell vele lenni.
    (Egy tanár)”
  • 14. történész 2010. december 02. 19:11
    „Valóban a társadalom megérdemli .Itt az ideje,hogy ezek a kölykök a törvényhozókon éljék ki az állam által biztosított szadista ösztöneiket. Miért az állam a hibás? mert sportot csinálnak abból,hogy a gyereket a pedagógus ne nevelje. Volt egy ismerősünk aki kiált a bűnözők mellett addig segítette őket míg sajna egyszer az ő családja került velük kapcsolatba .Nagyot fordult vele a világ..Ma már egy kis dologért is halálbüntetésért reklamál.

    Bár mit is mondanak a Kádári tanító korszak bizony sokkal sikeresebb volt. Úgy elbujtunk egy szülői értekezlet után mert mi szorultunk otthon ha rosszat mondott volna a tanító rollunk.SOSEM TETTE MEG A TANÍTÓ AKÁRMILYEN ROSSZAK IS VOLTUNK kaptunk körmöst,tenyerest ,kokit,,most meg a vezetők elvárják,hogy a seggét is kinyalja a tanár a kölyöknek.”
  • 13. tittus^^ 2010. december 02. 15:39
    „2es a fiú nem volt cigány”
  • 12. tittus^^ 2010. december 02. 15:31
    „nekem évfolyamtársam a fiú azaz csak volt.. senki sem gondolta volna ezt még róla se:S
    az egész iskolát megrázta az eset..:S és sajnos a médiához is eljutott ...”
  • 11. savos 2010. december 02. 15:03
    „Nem az volt. Ők 14 évesen nem járnak még nyolcadikba.”
  • 10. Falcao 2010. december 02. 13:57
    „nem cigány volt, azok nem tesznek ilyet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!444444négy”
29 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mikulásbiznisz: ma már iparág

Szeged – A Mikulásozás hosszú évtizedekig egyet jelentett a szerény ajándékozással: a… Tovább olvasom