Délmagyar logó

2016. 06. 29. szerda - Péter, Pál 16°C | 27°C

Ásóval és lapáttal a zsarnokság ellen

Ásóval és lapáttal a zsarnokság ellen
A szabadságharc egy pillanatában minden tekintet Szegedre szegeződött. Kossuth hitt benne, hogy a Tisza partján megállíthatják Haynaut, a város ezért lapátot, ásót ragadott. A 49-ben épült sáncrendszer nyomait találta meg Szalontai Csaba régész.
Suhogtak a lapátok 1849 forró nyarán Szeged körül, ezernyi munkás sáncot ásott – amíg a katonai vezetők összevonták seregeiket a térségben. Szentmihálytelek mélyebb fekvésű területén így került dombra a régi iskola, és máig több ponton megtörik Szeged szabályos felosztása. Környezetünk egy-két tájidegen eleme, egy bucka vagy egy kanyargó fasor a forradalom és szabadságharcra mutat vissza. A szabálytalanságok okai a város védelmére kialakított sáncok, amelyek alkalmassá tették Szegedet, hogy szembeszálljanak hadaink az osztrák erőkkel – derült ki dr. Szalontai Csaba régész új felfedezéséből, amely rámutatott: a város nem véletlenül vált az akkori kormány székhelyévé. Kossuth Lajos még egy levelében is biztatta a lakosságot: „Míg Szeged áll, addig van haza, és a hazán magyar nemzet él... Szegednek nem lehet, nem szabad ellenség kezére kerülni."

Évezredes utakat védtek

Kossuth lelkesedése Szeged előnyös-fontos helyzetéből adódik. A szabadságharc és forradalom idején a folyószabályozás – amely az 1879-es nagy árvíz után kezdődött – még nem kényszerítette mai medrébe a Tiszát. Jóval kiterjedtebb vízfelületek, mocsarak védték a várost, amely ősi kereskedelmi-hadi útvonalak csomópontjában állt. Európa évezredes kapuján ma is átbicajozunk, környékén birkák legelnek.

A régi röszkei útról, vagyis a szentmihályteleki töltésről és a Maty-hídról (más néven Máté hídjáról) körbetekintve megszokott látvány, hogy a mélyen fekvő területeken meg-megáll a víz, vonattöltés is átszeli a tájat. – A falu utolsó háza és a távolabbi tanya magasabban van, látja? – mutatott körbe Szalontai Csaba a tájon, ahol sasszemmel kell nézelődni, hogy megértsük: a forradalom és szabadságharc fontos hadműveletei zajlottak itt.

– Az volt régen a „part", itt találkozott a Tisza a Maty-érrel, és csak a keskeny hídon hömpölyögtek évezredekig a Balkán felől, Keletről érkező kereskedők – állt meg a hídfőn a kutató. De ahol az árusok, ott a katonák is be tudtak jutni Szegedre, így 48–49-ben az osztrák sereg elleni védelem kiemelt pontjává vált az átkelő. Néhány ilyen pont akadt még kegyelt helyzetű városunk körül, amelyet keletről a Tisza (és a Maros) védett, a Maty-ér, Fehértó és a Fertő-láp vízrendszere védőgyűrűként vont körbe.
 
48–49-ben még nagy vízfelületek védték Szegedet minden irányból. A stratégiai fontosságú átkelőket ezért sánccal óvták az osztrák seregtől: elég volt „csak" a feketével jelölt pontokon ásni.

Talicska és szabadságharc

 Ez adta az ötletet a forradalom és szabadságharc idején Maróthy Mátyás városi főmérnöknek, hogy Szegedet épített sánccal védje meg. A kiterjedt élővizek közti területeket „összekötögetve" lőállást és fedezéket épített ki a városvédő seregnek.

 Amikor Haynau 49-ben elindult Buda irányába, a katonai vezetésünk – Szalontai Csaba szerint – rengeteg olyan helyszínt találhatott volna, ahol komoly katonai erőket vonhatnak össze. 48–49-ben – ahogy Mészáros Lázár hadügyminiszter  is rávilágított egy feljegyzésében – divat lett erődrendszert építeni a városok köré. Szegedre azért eshetett a választásuk, mert Maróthy terve készen állt, a Honvédelmi Bizottmány is ismerte már. Így 49 nyarán a Tisza-parti város ásót, lapátot ragadott. A szegedi várbörtön számos hadifoglyot és bűnözőt biztosított, de a város is rengeteg önkéntest, közmunkást adott a munkálatokhoz. A régész talált olyan levelet egy gimnáziumi tanár tollából, amelyben az érdeklődött: mikor mehetnek a diákokkal ásni? Nagy összefogást követelt az építkezés, fuvarosokat fogadtak, a város ásónyeleket és talicskákat ajánlott fel.

 – Kossuthék komolyan bíztak abban, hogy Szegednél meg tudják fogni Haynaut és seregét – beszélt a szabadságharcbeli reményekről a régész. De rövid ideig, összesen két hónapig tartott ki optimizmusa. A várakozások ellenére csak az augusztusi szőregi csata került be a történelemkönyvekbe és a környékbeliek emlékezetébe.

Potyára ástunk

Sosem működött sáncként a – Mészáros Lázár honvédaltábornagy, hadügyminiszter emlékiratai szerint – 21 földerőből álló rendszer, amely 14 kilométer hosszú volt és 1,5 óra alatt tudták körüljárni lovas kocsival. (A sánc északon a dorozsmai malomtól fordult kelet felé, a budai út mentén folytatódott, és a mai Béketelepen, Baktón át Tápénál érte el a Tiszát.)

A katonai vezetés 1849. augusztus 1-jén ugyanis azt a döntést hozta: feladják a külső gyűrűt, visszavonultak a többi, korábban épített védvonal mögé az újszegedi oldalra. Így lehetett 5-én – egy jóval kisebb – csata Szőregen.
A döntés oka volt, hogy Maróthy az előző évek csapadékmennyiségével számolt, de a 49-es nyár aszályos, forró volt. Új területek száradtak ki, az ellenséges seregnek egyre nagyobb mozgásteret biztosítva. De minél szélesebb az arcvonal, ahol Szegedet tudják támadni, annál valószínűbb, hogy a város elesik. Nem volt elég ember megvédeni a várost a váratlan helyzetben. Az már csak a sors fintora, hogy a visszavonulás más- és harmadnapján, augusztus 3-án, 4-én, a szőregi csata előestéjén már jócskán zuhogott...

Bár a sorsdöntő ütközet elmaradt, nincs oka a városnak szégyenkezni. – 49-ben, a szabadságharc végóráiban valakik nemcsak fontosnak tartották Szegedet, alkalmasnak is találták Haynau megállítására. Szeged városa pedig felnőtt ehhez a feladathoz, és megtett mindent ennek érdekében. Erre minden szegedi büszke lehet – összegezte a felfedezés jelentőségét Szalontai Csaba, aki arra is rámutatott: 49 után már nem volt olyan hadi esemény Szeged környékén, amikor hasznát vették volna a védelmi vonalnak. A második világháborúban pedig a bombázóknak már mindegy volt, hasal-e valaki a sáncok mögött.  A szabadságharc sáncai ma is láthatók, szervesen illeszkednek a városunk környezetébe és így a mi életünkbe is.
 Megkeresni, ami nem odavaló

Tájrégészetnek hívják a régészet egy újabb módszerét, amelynek lényege, hogy a tájban az emberi kéz nyomait keresik. Lehet, hogy egy bucka belesimul a tájba, de kiderülhet: nem odavaló. Így Szalontai Csaba végjárta a szegedi sánc mind a 30 elemét. – Hihetetlen, de amilyen népszerű kutatási téma a forradalom és szabadságharc, elsikkadt benne a szegedi sánc története – utalt arra a régész, hogy senki nem foglalkozott a sánc létezésével, csak most derült fény történetére.


Borítókép: Nepomuki Szent János szobra őrzi a Maty-hidat vagy másik nevén Máté hídját, amely ősi kereskedő- és hadiutat jelöl. A Közel-Keletről érkező menekültek sem véletlenül Röszkén át érkeznek. FOTÓ: Kuklis István

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kondé Lajos lett Csongrád megye díszpolgára

Kondé Lajos lett Csongrád megye díszpolgára
Juhász Tünde szerint ezt az ünnepet nagyon lehet szeretni. Zakar Péter történész azt mondta, a 48-as… Tovább olvasom