Délmagyar logó

2018. 01. 23. kedd - Zelma, Rajmund -4°C | 3°C Még több cikk.

Az agyelszívás erősíti a hazai tudományt

Ahogy egykor a céhlegények, ma a tudományos kutató mesterségét tanuló ifjak járják a világot. Akkor és most is viszik itthon megszerzett tudásukat, hogy hosszabb-rövidebb ideig tartó munkájukért a nemzetközi kapcsolatokat és a fejlettebb munkamódszereket hozzák haza. Arra voltunk kíváncsiak, Szeged hogyan szerepel e globális tudáspiacon.
Haracska Lajos (fehér köpenyben) hat év külföldi tapasztalatszerzés után új kutatócsoportot vezet a Szegedi Biológiai Központban. Fotó: Segesvári Csaba
Magára adó kutatónak szinte kötelező határon túli tanulmányútra menni, külföldön dolgozni. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjában (SZBK) a minősítéssel (PhD, kandidátus) rendelkező munkatársat csak akkor nevezik ki tudományos főmunkatárssá, ha a jelölt rendelkezik legalább tíz olyan közleménnyel, mely rangos folyóiratban jelent meg, s e közlemények impakt faktora (hatástényezője) legalább húsz, illetve ha előzetesen legalább egy évet külföldi laboratóriumban töltött, s rendelkezik némi nemzetközi ismertséggel – mutatja az 1997-es keltezésű belső szabályzatot Dudits Dénes akadémikus.

A vonzó műhely

A tudomány művelése szakma, mellyel egy globalizált piacon kell érvényesülni. Egy-egy külföldi tanulmányútról hazatérő kutató új szemlélettel, módszerekkel, eljárásokkal termékenyíti meg az itthoni munkát. Kialakított kapcsolatrendszerével pedig ahhoz járul hozzá, hogy itthoni munkahelye még jobban beágyazódjon a tudományos közösségbe – véli Páy Anikó, az SZBK tudományos titkára.

Mentek. De jönnek vagy maradnak?

Az SZBK 216 munkatársa közül egy évnél hosszabb ideig dolgozott külföldön 1997–2001 között 42 tudós, akik közül nyolc még jelenleg sem tért haza; 2002–2006 között 55 kutató utazott, de 35 még mindig a hazainál fejlettebb laborokban munkálkodik. Sőt: hat kutató már tíz évnél hosszabb ideje hasznosítja itthon megszerzett képzettségét a határokon túl.

Nincs arra recept, ki miért határoz a külföldi munka folytatása, vagy a hazatérés mellett. Tény: óriási a különbség a tudományos munka megbecsülése között ott és itt. Az itthoni fizetés negyede-ötöde annak, amit külföldön kereshet a kutató. Mégsem ez, hanem a munkafeltételek közötti szakadék tarthatja hazájától távol a kurrens témával foglalkozó tudóst – véli Dudits Dénes. Az akadémikus tapasztalata szerint a „menni vagy maradni?" dilemmát az dönti el, hogy a tudós itthon olyan színvonalon tudja-e folytatni kutatásait, mint ahogy a külföldi laboratóriumban megszokta. Ezért tartja fontosnak, hogy a hazai intézmények, így az SZBK is folyamatosan korszerűsítse műszerparkját és lehetőséget adjon a világlátott fiataloknak az önálló munkára.

Angliai és amerikai pályázattal több millió forint értékű korszerű berendezést, termékenyítő kapcsolatokat hozott haza, az SZBK-ba hatéves külföldi munka után, 2003-ban Haracska Lajos tudományos főmunkatárs.

A pozitív példa

Az intézetben kapott három helyiséget és munkatársakat ahhoz, hogy az Angliában a Wellcome Trust Alapítványtól elnyert 170 millió forintnyi támogatással, illetve a texasi, alapkutatással foglalkozó Satya Prakash UTMB Galveston munkatársaival kialakított kölcsönösségi alapon működő kapcsolat eredményeként megalapozhasson egy új kutatási irányt. Az ő tizenöt fős mutagenezis és karcinogenezis kutatócsoportja az elmúlt három évben a rákos folyamatok kialakulásában szerepet játszó fehérjéket vizsgálja. Saját bőrén tapasztalta, mekkora a különbség az ott és az itt kutatásra fordítható összeg között. Példaként említi: míg az Amerikai Egyesült Államokban egy-egy pályázattal minimum félmillió dollár (százmillió forint), addig itthon az OTKA-pályázattal mindössze ötmillió forint nyerhető el. De a nagyságrendnél is nagyobb probléma, hogy a szükségesnél kevesebb az ilyen pályázati lehetőség. Pedig ő szerencsésnek mondhatja magát, hiszen itthoni munkakezdését az SZBK azzal is segítette, hogy intézeti pályázatból indulásként, intézeti belső keretből 35 millió forintot kapott.

Wellcome

Egy orvosi diploma körülbelül 12, egy PhD-fokozattal „megfejelt" diploma nagyjából húszmillió forintba kerül Magyarországon. Ám a PhD-fokozattal külföldre került ifjú kutatóink közül csak minden második tér vissza. A kelet-európai kutatók hazatérését ösztönzi a Wellcome Trust Alapítvány. Csak ennek az anyagi támogatásnak köszönhetően magyarországi anyaintézményéhez tizenkét, közte Szegedre három fiatal tudós tért meg és adott egy új irányt az ottani kutatómunkának. Közülük az SZBK kötelékébe tartozik – Haracska Lajoson kívül – Ung Ildikó, de az SZTE összehasonlító élettani tanszékén dolgozik Tamás Gábor.

Kevés a képzett kutató


Az agyelszívásnak tulajdonképpen haszonélvezői is lehetnénk. Több szomszédos, illetve tőlünk keletre eső országból érkeznek fiatalok Szeged két tudományos fellegvárába. Az SZBK kötelékében dolgozik indiai, a volt szovjet országokból származó, illetve számos vajdasági és erdélyi kutató is. De a tudásukat máshol megalapozó ifjú tudósok fogadását Dudits Dénes szervezettebbé tenné.

Kevés a tudós pályát választó fiatal – ért egyet akadémikus társával Telegdy Gyula a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) doktori tanácsa nemrég leköszönt vezetője, az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága elnöke. Pedig az egyetemen működő 17 doktori iskolában 628 diplomás ösztöndíjas tanul. E PhD-fokozattal felvértezett kutatók nagy része azonban nem a helyi tudományos műhelyeket erősíti. A természettudósok közül mondjuk egy matematikus húsz-, míg egy biológus 40-60 éves korában jut pályája csúcsára. Ez is jelzi: a tudomány lemondással jár, az eredményhez elhivatottság szükséges. Telegdy professzor szerint nincs baj, míg a tudomány üzletté nem válik.

Ám ha megélhetési problémákkal küzd egy tudós, akkor az eredmény is elmarad. A tudomány fellegvárait belülről is jól ismerő akadémikus úgy látja: a finanszírozási arányokon kellene változtatni. Míg a fejlettebb világban a tudományos alapkutatásnak csak harmadát fizeti az állam, s kétharmadát a magántőke, addig nálunk fordított az arány. A kivezető utat a regionális tudásközpontok megalapítása és finanszírozási módja mutatja. Mégis: ha mérleget vonunk, akkor látható, Magyarország az agyelszívás révén többet ad, mint kap a tudomány globalizált piacán.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Aranyhétvége, fahéjillatban

Hullámzott a tömeg szombaton Szegeden, tömve volt minden bolt és karácsonyi piactér. Másnapra mintha… Tovább olvasom