Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 3°C Még több cikk.

Az ásotthalmi Csodarét keresztanyja Katalin

Számtalan helyről ő mutatott ki először növényritkaságokat a megyében. Természetvédelmet oktat a szegedi egyetemen, élete legnagyobb eredményének épp ezt tartja, „terjesztheti az igét". Margóczi Katalin – az első magyar nyelvű természetvédelmi biológiával foglalkozó kötet szerzője, a környezetvédelmi minisztériumtól Pro Natura-díjat kapott természetvédő – szaktudását három nemzeti park is igénybe veszi.
Margóczi Katalin ökológiai kutatás közben. Fotó: DM/DV
Az ásotthalmi Csodaréten huszonkétféle védett növény található meg, és ezek mintegy fele – orchidea. Orchideát általában trópusokon képzel el az ember, fákon, de egyes orchideafajok mérsékelt égöviek, s talajlakók. – Hogy egy ilyen, nem túl nagy területen ennyire sokféle forduljon elő belőlük, a legnagyobb ritkaság – hívja föl a figyelmet Margóczi Katalin, az SZTE Ökológiai Tanszékének docense, aki a nevet is adta a Csodarétnek.

Világos rózsaszín vitézkosbor

Virágzási sorrendben ismerteti őket. Kezdi a sort az agárkosbor, sötétbordóban pompázva, és folytatja a vitézkosbor. – Azért vitézkosbor, mert virágja akár egy vitéz. Van csákója, mint egy huszárcsákó, s van keze-lába. A „vitéz" tehát érthető, de a „kosbor?" Az orchideák régről fennmaradt magyar neve. Orchideáink hivatalos elnevezése azonban nem mindig tartalmazza ezt a szót – tehát minden kosbor orchidea, de nem minden orchidea kosbor. A vitézkosbor egyébiránt világos rózsaszín, és sötétbordó foltokkal ékes.

A pókbangó pedig? Virágja pókot utánoz, ugyanis pók gondoskodik beporzásáról, így terjedéséről. A pók – megpróbálván párosodni a virágpókkal – egyik pókbangóról a másikra mászik, elvégezve a beporzást. A vitézvirág elönti bíborpirosával a tájat, a mocsári kosbortól pedig csak úgy liláll a semlyék. Élnek olyan orchideák is itt, melyekből csak egy-egy szál tűnik elő, az is sokévente. Aztán évekig egyetlen sem, sehol. Ilyen a szúnyoglábú bibircsvirág, neve ellenére legigazibb orchidea, és például a mocsári nőszőfű.

Napfényország patrónusa

– A pesti botanikusok, amikor meghallották, mi minden található a területen, megdöbbentek és rohantak Szegedre – illusztrálja a kutató a Csodarét (országosan védett, a Kiskunsági Nemzeti Park része) jelentőségét. Mi pedig itt fűzzük hozzá: legalább húszféle helyről Margóczi Katalin mutatott ki először a megyében védett növényt, s ez a tudomány világában nagyon nagy szám. Az is, hogy három nemzeti parknak dolgozik: elsősorban a Kiskunsági Nemzeti Park területein lévő élőhelyeket vizsgálja, a Körös–Maros Nemzeti Park tudományos tanácsának tagja, s az ország túlfelén, a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén is folytat kutatásokat. Ő az első magyar nyelvű természetvédelmi biológiai tárgyú tankönyvnek, és a megyei önkormányzat gondozásában megjelent Napfényország című kötet növényekkel foglalkozó fejezetének szerzője – most épp egy jelentős nemzetközi ökológiai folyóiratba ír cikket. Élete legnagyobb sikerélményének tartja, hogy természetvédelmet oktathat. Mint mondja: „terjeszthetem az igét." Egyébként Gallé László invitálta az ökológiai tanszékre, annak megalakulásakor. Térjünk vissza a Csodarétre!

– Nemcsak orchidea van itt, hanem egyhajú virág, szibériai, illetve fátyolos nőszirom, mocsári kardvirág, mely a Csodarét egyik legnagyobb szenzációja. S akad kornistárnics is, épp most virágzik. Rokonaival együtt magas hegységek lakója – halljuk Margóczi Katalintól. Ásotthalom minden, csak nem magas hegység, és lám, mégis virít a kornistárnics enciánkék virágja! Valóban csodarét a Csodarét!

A megkerült mételyfű

Megjegyzendő: Margóczi Katalin nem azért járja a Csodarétet, s általában a megyét, hogy növényritkaságokat fedezzen föl, hanem mert ökológusként azt kutatja: milyen hatások befolyásolják a különböző élőhelyek növényállományának alakulását. Ezt azért fontos tudni, hogy a leghatékonyabb módon lehessen őket védeni.

Ami sokszor egyáltalán nem egyszerű – mint az uniós védettségű, mételyfű nevű páfrány esete is mutatja. – Hódmezővásárhely mellett találtuk meg, itt volt belőle a legtöbb a Körös–Maros Nemzeti Parkban. Aztán eltűnt. Kiderítettük: csak szélsőséges viszonyok közt tud megmaradni, ott, ahol egyszer túl sok a csapadék, másszor túl kevés. Ha normálisak a viszonyok, a többi növény rögtön ellepi a területet, és kiszorítja a mételyfüvet. De most olyan az időjárás, hogy lehet: nemsokára megint előbújik ez a ritkánál is ritkább páfrány.


Őszi füzértekercs

Legnagyobb veszély, ami a növényritkaságokat fenyegeti, hogy élőhelyüket egyszerűen beszántják – legalábbis ott, ahol maga a terület nem védett. Ez történt évekkel ezelőtt Kiskundorozsmán, ahol az őszi fűztekercs élt – tizenvalahány példányban. Ez volt az egyetlen hely a megyében, ahol egyáltalán előfordult. Aztán a tulajdonos rájött, hogy azt a szikes-sovány, terméketlen területet úgysem tudja használni semmire, s fölhagyott a művelésével. És néhány példányban, lám, újjászülető főnixként ismét előtűnt a fehér füzértekercs. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szocialisták – zárt ajtók mögött

Piros csuklószalagban tréningeztek a szocialista kampánystábok tegnap Szegeden, a rendezvényházban.… Tovább olvasom