Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem

A legszebb a Kereszttöltés utcai, a legcsúnyább a Vértói úti. Szegedi panellépcsőházakat hasonlítottunk össze. Van, ahol a lakók köpködnek, máshol kapcsolókat lopnak. Olyan is van, hogy vigyáznak a képre a lépcsőház falán.
A Kukovecz Nana utca egyik tömbjében Vencel bácsi igyekszik fenntartani a rendet Fotó: Karnok Csaba
Szőnyeg, virágtartó, képek a falon. Összefirkált korlát, törött lámpabúra, lom a folyosón. A két véglet, amit Szeged panellépcsőházait járva tapasztaltunk.

A Vértói úti házba nem gond bejutni, a tízemeletes ajtaja tárva-nyitva, bent egy kisfiú befőttesgumival csúzlisat játszik. A falat mindenhol firkák borítják, a linóleumon a cigaretta nyomait rágófoltok tarkítják. A postaládákon hirdetés: lépcsőházak festését vállaljuk. Rá is férne. A felcipelt kerékpárok kereke fekete mintát rajzol az eredetileg talán halványzöld falakra. A harmadik emeleten komplett kirakodóvásár: kartondobozok, WC-csésze, törött lámpa. A szomszédban kis asztal székekkel, hamutállal, egy műanyag flakonban vörös színű ital. A lépcsőházi dohányzóasztal változatát egy emelettel lejjebb is megtaláljuk, csak itt kockás terítő dekorálja a bútort.

– Van kerékpártároló, de a lakók mégis felviszik a biciklit. Meg is látszik a falon a nyoma – ezt már egy Kukovecz Nana utcai panel lakója, Vencel bácsi meséli. Ő takarít is a lépcsőházban, így van tapasztalata: eldobált kétdecis üvegek, köpködő lakók. Első látásra pedig nem tűnik
Pizzásdoboz a kanyarban

Vencel bácsi a lakók nemtörődömségére példaként elmondta: a szemétledobó naponta eldugul a cipős-, mosószeres dobozoktól. A pizzásdobozt sokan kétfelé hajtva gyömöszölik a ledobóba, csakhogy az félúton, az egyik kanyarban kihajlik és máris elzárja a szemét útját.  
elhanyagoltnak a ház, bár a korláton nyomon követhető egy szerelmes ifjú rajongása: Dórika (pirossal áthúzva), Erika, T. Nikoletta (nyilván ő az igazi, mert hatalmas felkiáltójel nyomatékosítja). Vencel bácsi azt mondja, a nyár vége, ősz eleje a vandalizmus igazi szezonja. Ekkor az utcán már hűvös van, a rongálók beszorulnak a lépcsőházba, unatkoznak. Ebben a házban szerencsére lakik egy üveges – ő szorgalmasan javítja a betört, berúgott bejárati ajtót.

– Társadalmi betegség – jellemzi röviden az igénytelenséget Barta Béla lakó. A kerékpárját egyébként már ő sem a tárolóban hagyja. Azt mondja, ott mindig eltűnt róla valami. Volt, hogy csak egy csavar, de az is elég volt ahhoz, hogy aznap ne tudja használni a kétkerekűt.

Egy Vedres utcai panelban nem a kerékpáralkatrészek tűntek el, hanem a kapcsolók a közös helyiségekből. A dolog egy hónapig tartott – úgy tűnik, a tolvaj ennyi idő alatt összeválogatta a lakásához illő darabokat.

– Állj! Mi a neved, hogy hívják az anyukádat? – a Kereszttöltés utcai panelban nem biztonsági őr, hanem Tóth Titanilla állít meg. A kislánnyal az általunk legszebbnek ítélt lépcsőházban futunk össze. Itt szőnyeg van a lépcsők előtt, a csempézett falakon képek, és rengeteg cserepes virág a lift környékén. Tóth Ildikó azt mondja, a közös képviselőnek köszönhetik. A korábbival nem voltak megelégedve, ezért – egyébként botrányos körülmények között, aláírásgyűjtéssel, veszekedéssel – leváltották. Most úgy érzik – mondja –, hogy van gazdája a háznak.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Régi helyén a Tas-dombormű

Befejezték a januárban ellopott, majd néhány nap múlva megkerült pusztaszeri Tas-dombormű… Tovább olvasom