Délmagyar logó

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 5°C | 14°C Még több cikk.

Az én Szegedem: Simoncsics János

Szeged - A "régi Szeged"-mániás népművelővel időutazásra indulunk. 1962 márciusában az akkor 13 éves Simoncsics Jánossal elsétálunk a Dáni utcától a Nap utcáig.
– Tavasz van. Állok lakásunk teraszán, szemből a Dáni-ház veri vissza a reggeli nap sugarait. A műemlék épület kapuja fölött lakik Róza néni, foltozóvarrónőnk, egyetemet végzett, szegénységet fogadott hajdani apáca. Szétfocizott nadrágjaim az ő munkája nyomán válnak újra használhatóvá. Iskolába készülök – kalauzol nosztalgiasétára Simoncsics János (65) „régi Szeged"-mániás népművelő. 1962 márciusában járunk, akkor volt hetedikes. – Kilépek a deszkakapun, elindulok az elhanyagolt Kis-Dugonics tér rozoga téglajárdáján, kiérek a Lenin körútra, ahol autó szinte nem jár, csak lovaskocsi-közlekedés van. Átlépek a villamossíneken. Itt találkozik a 2-es járat (SZEAC-pálya–Vágóhíd) a 6-ossal. Ez a 6-os csak piaci napokon, szerdán és szombaton jár. Átérek a kiskörút túlsó oldalára, elmegyek a Délmagyarországi Kereskedelmi Vállalat cipőraktára előtt. A rozsdás redőnyök lehúzva, nem sejtetik, hogy később itt nyílik meg a Bizományi Vállalat bútorboltja, fölnőttkorom néhány bútorának lelőhelye. Élesen szemembe tűz a nap, tenyeremből ellenzőt csinálok, ha látni akarom, mennyit mutat a fogadalmi templom toronyórája.

Itt a vége. A Simoncsics Jánossal tett időutazás egyetlen ma is létező pontja: a Juhász Gyula gyakorlóiskola hátsó kapuja. Fotó: Frank Yvette
Itt a vége. A Simoncsics Jánossal tett időutazás egyetlen ma is létező pontja: a Juhász Gyula gyakorlóiskola hátsó kapuja.
Fotó: Frank Yvette

– Elhaladok az Árpád téri országzászló mellett. Telente ennek a másfél méteres dombjáról szoktam leszánkázni, hozzánk ez a legközelebbi lejtő. Jobbra a Sulkovszky-kúria rokokó stílusú, napsugárdíszes kapuja látszik. Mellőle lóg be a járda fölé a környék egyetlen cégére: Rózsa Rózsi Kalapszalon fölirattal – folytatja képzeletben az útját. – A Jókai utca a belváros egyetlen természetesen görbe utcája. A jobb oldalon ütött-kopott házak sorakoznak: egyik pincéjében MÉH-lerakat, a másikban rozoga rádió-tévé szerviz, odébb, az Aradi vértanúk terénél az élelmiszerbolt, mellette a papír-írószer, még odébb, már a Lenin körút sarkán a drogéria. Ezek helyén egyszer épülő szocializmusunk dicsőségére kanyonbarna színű nagyáruház és toronyházmonstrum terebélyesedik majd. A Jókai utca bal oldala szintén kopott, de reménykedjünk: később minden épületét tatarozni fogják, legalábbis kívülről. Az Aradi vértanúk tere még csillag alaprajzú: a zöld parkokat öntöttvas korlát választja el a járókelőktől, és ha például villamosra várunk, s fáradtak vagyunk, nagyon kényelmetlen ülés esik rajta a sűrű sorban sorakozó vasgömbök és vasrózsák miatt. A Hősök kapujánál van némi forgalom, de hogy baj ne legyen, úttörőrendőrök segítik a járókelőket. Sietni kell, mindjárt nyolc óra, és még csak itt mélázok a halott és élő katona alatt. Csak az imént sikerült hazazavarnom Bundást, fehér pulinkat, akire megint rájött a dili, és túláradó szeretetében idáig követett. A múltkor még az osztályba is fölkísért. Megengedtem neki, sőt hívtam is, mert így lóghattam egy jót az első óráról: haza kellett vinni a kutyát, még elbolhásítaná az osztályt.

Sarki drogéria az egykori Lenin körúton. Ma a nagyáruház és a hozzá kapcsolódó toronyház tömbje áll ezen a helyen.
Sarki drogéria az egykori Lenin körúton. Ma a nagyáruház és a hozzá kapcsolódó toronyház tömbje áll ezen a helyen.
Fotó: DM/DV

– Az Április 4. útja szép, bazaltköves, csöndes utca, csak vonatinduláskor vagy -érkezéskor jár erre egy-két Pobeda taxi. A konflisok inkább az aszfaltos Szentháromság utcán jönnek a belvárosba. Itt, a sugárúton, a járdaszegély mellett futnak a villamosok, bár a „futnak" igen túlzó kifejezés – majd egy idevágó anekdotát idéz az időutazónk: „Fölszáll a pesti utas a nagyállomásnál a villamosra, de már a Galamb utcánál ideges lesz a lassú tempótól. A Bokor utcához érve nem bírja tovább a zötyögést, előrefurakodik a vezetőhöz, és ingerülten odaszól neki: – Nem tudna gyorsabban menni?

Részlet a csillag alaprajzú Aradi vértanúk teréből.
Részlet a csillag alaprajzú Aradi vértanúk teréből.
Fotó: DM/DV

– Tunnék én, kéröm – válaszol az –, de nem hagyhatom itt a villamost!" Itt az iskola, a tanárképző gyakorlója. Be kell mennem, végig kell ülnöm az egész napot, és csak délután lesz néhány óra arra, hogy egy kicsit focizzak a Libán. Itt, a „libalegelő" helyén a hamar süllyedni kezdő új klinika épül majd. A helyiek nyelvén az első szegedi metróállomás. A mi osztályunk a „C", a suli a Nap, ma Semmelweis utcai hátsó traktusában van, a második emeleten. Még a régi neobarokk, öntöttvas padokban ülünk, az asztallap is, az ülőke is fölcsapható. Később cserélik ki korszerűbb, kényelmetlen csővázas padokra. Óra előtt még, kihajolva az ablakon, mások mellé én is fölkarcolom a nevemet az ablak bádogpárkányára: Simoncsics János VII. C. 1962. március 28.

Olvasóink írták

  • 9. tol 2013. május 05. 08:51
    „én még látásból ismertem azt az embert; focizott még egy darabig, de nem volt meg az egyensúlya, így aztán kikopott a sportból. Dorozsmai ember volt.”
  • 8. CsendEstiBor... 2013. május 03. 18:51
    „Nem lehetne 1 retró street view-t csinálni a képekből? Bizony az Aradi tér sarki épület már nem volt meg, csak a környékéből ismertem föl...”
  • 7. szegedizo 2013. május 03. 13:39
    „Az a villamos, amelyet Simoncsics Jancsi keresztezokent emlit, a kisvasut Tisza palyaudvari vegallomasarol kozlekedett piaci napokon a Mars teri piacra, a Tisza Lajos koruton haladva erte el a Dugonics teret, majd a Kalvaria sugaruton es a Boross Jozsef utcan at jutott a Mars terre. A vonalnak volt egy kiteroje a fogklinika elott. Mellesleg ezen a vonalon erkezett (a Dugonics tertol a kettes vonalan tovabbhaladva) annakidejen a szen is a Tisza palyaudvarrol a gozfurdobe, amely elott emiatt volt egy kitero vagany. Szomoru emleke ennek a kisvasut-Mars ter villamosvonalnak, hogy egy hajnali jarata vagta le az otvenes evek legendas szegedi futballistajanak bal kezet, a vezeto nem vette eszre az atmulatott ejszaka utan sin mellett fekvo alakot.”
  • 6. Ókupa 2013. május 02. 22:52
    „Tisztelt Hozzá Szólók!
    Szerintem mindegy, hogy melyik tuja merre járt! Mi fiatalok voltunk szép volt Szeged és most is szép, bár már nemszeretem úgy mint régen, mert megváltozott felgyorsult, át alakult gyalogos centrikussá vált. Én a Petőfin laktam, ott járt a Ságvári telepi tuja, ott volt sok hárs fa, ott szökött el a papagájunk, a forgalmat a szódás és a villamos jelentette, és az Ady tér, hát igen. A bicaj volt a fő közlekedési eszköz.
    Mi korunk béliek 60-70 évesek, szívesen emlékezünk erre az időszakra, politikától függetlenül szép volt!!!
    Ez nem demagógia kisbarátom, okostojás !! Emlékezz a Te idődre 30-40 év múlva, persze ha megéred!”
  • 5. TELSTAR 2013. május 02. 20:35
    „A hatos nem a dorozsmai viliga volt.”
  • 4. kábéla 2013. május 02. 14:05
    „Jancsikám,
    még még még, a sziksóstói üvegszemet, J.A. fejmosását, a nudita strandos ismerkedést (na jó, azt ne)... A dugó-téri keresztező villamos szerintem naponta járt, különben mi, dorozsmaiak hogy jutottunk volna be a városba?”
  • 3. Atlasz 2013. május 02. 11:47
    „Remek!”
  • 2. M.Aurelius 2013. május 02. 11:45
    „Ezért nem érdemes "halottaiból feltámad"-ni, mert azonnal visszakívánkozik ebből az addigra idegenné, populista demagógiássá vált világból, ugye. :-)))”
  • 1. JoGabor 2013. május 02. 11:01
    „Nagyon jóóóó!
    Bár én csak gyüttmönt vagyok ( ´74-től élek Szegeden), érdekel a régi város.
    Ha ez egy sorozatnak indult, akkor feltétlenül tessenek folytatni.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Robbant a szúnyogbomba

A szúnyogok miatt elviselhetetlen a helyzet Szeged több pontján, kedd este már felszálltak az irtógépek. Tovább olvasom