Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Az év zenekari művésze: Zoltán Péter

Szeged - Titkos szavazással Zoltán Péter klarinétművészt választották a szegedi szimfonikusok az év zenekari művészévé. A Hódmezővásárhelyen élő és oktató muzsikus 2007-től tagja az együttesnek, többször is versenyben volt már a kitüntető címért.
– Nem csak az elmúlt évadnak köszönhető az elismerés, hiszen évek óta zajlott a vetélkedés, többször ott voltam már a befutók között. Úgy érzem, a szakmai munkámnak most ért be a gyümölcse. Az elmúlt évad megfelelő alkalmakat tartogatott arra, hogy tudjak bizonyítani. Egy zenekari művész számára a szólista fellépéseken kívül a zenekari szólók is lehetőséget biztosítanak az érvényesülésre. Műsorra került például Rachmaninov II. szimfóniája, amelynek 3. tételében a klarinétosok a mennybe mennek, mert a zeneirodalom legszebb klarinétszólóját játszhatják. A díj elnyeréséhez persze elsősorban folyamatos minőségi teljesítményre volt szükség – hangsúlyozza Zoltán Péter, akinek az évadnyitó társulati ülésen adták át Az év zenekari művésze kitüntetést.

Virággal is köszöntötték Zoltán Pétert. Fotó: Frank Yvette
Virággal is köszöntötték Zoltán Pétert.
Fotó: Frank Yvette

Meghatározó karmester-egyéniségek

Zoltán Péter nem mostani zenekarában találkozott először nagy karmesterekkel, hiszen 1997-től két évig a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar tagjaként Európa legrangosabb koncerttermeiben Pierre Boulez, Claudio Abbado és Fischer Iván vezényletével is játszott. – A karmesterektől mindig sokat lehet tanulni; az, hogy Szegeden is sok dirigens megfordul, tőlünk is flexibilitást kíván. Meghatározó karmester-egyéniség számomra Kocsis Zoltán: az ő emberi, zeneművészi kisugárzása olyan kuriózum, amit ha az ember átélhet, akkor köszönetet mond érte. Kedvelem Kesselyák Gergelyt is, akiben olyan vehemencia lakozik, ami ritka a magyar karmestereknél, és amit időről időre jó megélni – hangsúlyozza. Azt is elárulja: hiányzik még a repertoárjából Weber Esz-dúr klarinétversenye és Mendelssohn két klarinétra írt két versenyműve. Gyöngyszemeknek tartja ezeket, szeretné majd zenekari kísérettel előadni. Biztos benne, a közönség tetszését is elnyernék.

– Édesanyám hegedű és szolfézs szakos tanárnő volt Vásárhelyen, így nem volt kérdés, hogy már hároméves koromtól zeneiskolába járjak. Az alapozó furulyatanulás után tanárom, Szalay György saját hangszerét, a fagottot ajánlotta. Édesanyám azt szerette volna, ha az oboát választom, édesapám pedig, aki nyitott volt a dixielandre is, a klarinétot javasolta, mert az mindenféle zenei műfajban megállja a helyét. Utólag is örülök a választásnak. A klarinét árnyalt, színes játékához szükséges közel négyoktávnyi hangterjedelme rengeteg lehetőséget nyújt. A hihetetlen széles dinamikai képességet, a lágyságot, a puha hangindítás és pianissimók lehetőségét szeretem benne a legjobban; ezt a többi fúvós irigyli is kicsit a klarinétosoktól. A legnagyobb kihívást jelentő művek közül Csajkovszkij VI. szimfóniájának klarinétszólóját még nem volt szerencsém eljátszani. Zenekari munkám során azzal szembesültem, hogy sok olyan szép klarinétszóló akad még, amelyről korábban nem is hallottam. Minél jobban beleássa magát az ember, annál inkább rájön, mennyi adóssága van még a zeneirodalommal szemben – fogalmaz a muzsikus, aki annak idején Felletár Bélánál kezdett klarinétozni Hódmezővásárhelyen. Szegeden a Tömörkényben, majd a zeneművészeti főiskolán többek között Bódás Péter zongoraművész, Török János és Maczák János klarinétművész növendéke volt. 1996 óta maga is tanít a vásárhelyi zeneiskolában, ahol 2003 óta a fúvós tanszak vezetője is. 2007 óta a szegedi szimfonikusok első klarinétosa.

– Sokszor fogcsikorgatva sikerül csak minden feladatomat teljesíteni. Vannak „szendvicsnapjaim", amikor reggel Szegeden próbálok, utána Vásárhelyen tanítok, majd este újra Szegeden muzsikálok. Ez a tempó persze egy idő után kiveszi az emberből az erőt, szükség van regenerálódásra is, amelyre nincs mindig túl sok idő. Ez a munka konokságot és fanatizmust kíván. Szerencsém, hogy óvónő feleségem mindig biztosítja a támogató családi hátteret. A pedagógusi pályán eltöltött jó pár év után kerültem be a zenekarba; konzervatív ember vagyok, aki nehezen éli meg a változásokat, ezért a tanításról nem szerettem volna lemondani, ugyanakkor az aktív muzsikálásra is vágytam. A zenekari játék hozta el számomra a kiteljesedést, úgy érzem, ez a pedagógusi munkámban is megmutatkozik. Talán a gyerekek is éreznek egyfajta kisugárzást, más megközelítést. Remélem, az elvetett magok időnként ki is hajtanak majd – mondja a Bessenyei-díjas klarinétművész.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erkölcstanon csak az erkölcsről nem lesz szó

Erkölcsösebbek nem lesznek a diákok az erkölcstanóráknak köszönhetően. Tovább olvasom