Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 4°C | 8°C Még több cikk.

Az gyógyította, hogy segített

A gyógyulást az hozta meg a szegedi Szilágyi Judit számára, hogy ő maga gondoskodhatott a rászorulókról. Diósszilágyi Évát – a makói kórház névadója, dr. Diósszilágyi Sámuel leányát – is gondozta. Van, ahol már szinte családtaggá vált, mint idősgondozó.
Diósszilágyi Évát a napokban meglátogatta Szilágyi Judit a szegedi klinikán Fotó: Frank Yvette
Szilágyi Juditnak – egykor köztisztviselő volt, több más helyen is dolgozott, irodai munkát végzett – az idősekkel, rászorulókkal való foglalkozás adta vissza az egészségét. – Jött egy súlyos betegség; volt, amikor egy éjszaka alatt többször is bevitt a mentő. Egyik kivizsgálás követte a másikat, évekig. Egyre rosszabb állapotba kerültem – emlékszik. Csak sokára következett a gyógyulás, de munkahelyére már nem mehetett vissza. Nagyon rosszul érintette: egész nap nincs mit csinálnia – és már újra kezdtek jelentkezni a rettegett tünetek. Ismerőse javasolta, próbáljon nem gondolni rájuk, foglalja el magát, gondozzon például rászorulókat.

– Eszembe jutott: hiszen van nekem egészségügyi végzettségem is! Az
Könyv, 92 évesen

A fantasztikusan jó szellemi állapotban lévő, 92 esztendős Diósszilágyi Éva néni könyvet állít össze korábbi és mostanában készülő írásaiból – emléket állítva édesapjának, dr. Diósszilágyi Sámuelnek (1882–1963), és a korabeli pezsgő makói értelmiségi létnek. Erdei Ferenc is szerepel majd a kötetben, akinek Éva néni egy ideig a felesége volt. „Kutató elme, nemcsak egy tudományban járatos, hanem polihisztor. Az orvosi szakma, az irodalom- és színháztörténet, a néprajz és a régészet, várostörténet: mindennek művelője, és még sok más tudomány avatott ismerője. Minden művészetek értője és pártolója: muzsika vagy piktúra, irodalom vagy színház, egyaránt hívét tudhatta mindig őbenne" – írta az orvos-polihisztor Diósszilágyi Sámuelről egykor Erdei Ferenc.  
empátiáról mindig tudtam, azzal bőven el vagyok látva. Belekezdtem, csináltam, a tüneteket mintha elfújták volna. És már rögtön az első család nagyon elégedett volt a munkámmal, másoknak már ők ajánlottak tovább – mondja Szilágyi Judit. Tudott beszélni a rászorulók nyelvén, még azok esetében is, akiket környezetük nehéz betegnek minősít. Aki senkitől nem fogadja el a segítséget, tőle elfogadta.
– Mindez azért volt lehetséges, mert tudtam, mi az: rászorulónak, betegnek lenni. Nagyon bele tudtam érezni magam az elesettek helyzetébe – halljuk tőle.

Azóta hivatás lett számára a rászorulók, idősek gondozása. A legendás orvos-polihisztor Diósszilágyi családdal is összehozta a sors.

Áldozatkészen gondoskodott dr. Diósszilágyi Sámuel – akiről a makói kórházat elnevezték – leánya férjéről, annak haláláig. És két alkalommal magát az özvegyet, a Szegeden élő, jelenleg 92 esztendős Diósszilágyi Évát is gondozta. A napokban meglátogatta Éva nénit a klinikán, ahol éppen kezelik – és mi is vele tarthattunk.

– Folyton viccelődött-tréfálkozott Judit a férjemmel. Segített megtartani az életkedvét – meséli a korához képest kitűnő állapotban lévő Éva néni, aki egyébként nemsokára el is hagyhatja a klinikát.

Egy baktói családban pedig szinte családtaggá vált Szilágyi Judit, egy idős nénire vigyázva. – A háziorvos is elismerte a munkámat – mondja. – A néni halála óta is tartjuk a kapcsolatot a családdal. Ahányszor fölhívom őket, vagy ők engem, mindig mondják: erre rajtam kívül senki más nem lett volna képes.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

1990–2006: Variációk városházi koalícióra

Lippai Pál és Szalay István polgármestersége idején még egyeztettek és egyezkedtek a pártok a… Tovább olvasom