Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Szeged - delmagyar.hu

2014. 11. 01. szombat - Marianna

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Szeged hírei > Az idősek otthonának napsugara Rutai Ildikó

Az idősek otthonának napsugara Rutai Ildikó

Szeged - Önzetlenségéért, odaadó munkájáért rajonganak a ruzsai Napsugár Idősek Otthonának lakói Rutai Ildikó főnővérért. Titka egyszerű: szereti az időseket, mert otthon is ezt látta. Legfájdalmasabbnak azt érzi, amikor búcsút vesz egy lakótól.

Dombai Tünde - Délmagyarország napilap - 2013.12.15. 06:05
Megosztás: Facebook Twitter E-mail
– A Napsugár Idősek Otthona vadonatúj épületében indult a pályája.

– Gondozónőként kezdtem, emlékszem, 20 évesen egy takarítónő vett a szárnyai alá, amikor minden olyan ijesztően ismeretlen volt még. Egy év múlva műszakfelelős ápoló lettem, most megbízott intézetvezető ápolóként dolgozom. Száztíz gondozottra az előírtaknak megfelelő számú nővér figyel. Mielőtt idekerültem, pár hónapig a szegedi bőrgyógyászati klinikán dolgoztam, ezért a sebkötözés is közel áll hozzám. A lakók fekélyeit, hámsérüléseit én látom el saját kezűleg. Az irodában nagyon kevés időt töltök, előfordul, hogy hozzátartozóktól hallom, próbáltak elérni a vonalas telefonon, de hol azt mondták nekik, kötözök, hol máshová szaladtam. Sok a papírmunka, amit meg kell csinálni, de azt annyira nem kedvelem. Inkább a lakók között vagyok, hiszen ők is igénylik. Mondják, hogy milyen jó, megint kötözős nap van, mert jön a nővérke, és ellátja őket. Van ugyan olyan kolléganő, aki felajánlja: ha ünnepre esik a kötözés, megcsinálja helyettem, ne kelljen bebuszoznom az öt kilométerre lévő tanyánkról, de én szívesen bejövök.

– Tanyán pedig van dolog, és ott a fia is.

– A fiam is szeret bejönni az otthonba, ő is nagyon szereti az időseket. Múltkor megkérdeztem tőle, mi tetszik itt neki. Azt mondta: „Anya, úgy szeretnek téged a nénik meg a bácsik, és ezáltal érzem, hogy engem is szeretnek. Még ha engem nem is ismernek, elfogadnak bennünket." Kisebb korában említette, nehéz látnia, hogy valaki csak bottal mozog, de úgy látom, mostanra elfogadta, érti, van olyan ember, aki segítségre szorul. Nemrég hallottam tőle, az osztálytársai úgy fogalmaztak, hogy „megint mész az öregek otthonába", mire szólt nekik, nagyon nem szereti az öregek otthona kifejezést, mert ez az idősek otthona.

A kölcsönös bizalom és a szeretet a kovász Rutai Ildikó és a ruzsai Napsugár Idősek Otthona lakói között. Marika és Joli néni is boldog, megérkezett a nővérke. Fotó: Schmidt Andrea
A kölcsönös bizalom és a szeretet a kovász Rutai Ildikó és a ruzsai Napsugár Idősek Otthona lakói között. Marika és Joli néni is boldog, megérkezett a nővérke. Fotó: Schmidt Andrea

– Mi lesz belőle, ha nagy lesz?

– Komoly fiú, kedveli a természetet. A múltkor mondta, tudja, hogy én azt szeretném, ha orvos lenne, de túl nagy felelősségnek találja, mert ha hibázik, az emberéletbe kerülhet.

– Önt mi vonzotta a pályára?

Névjegy

Rutai Ildikó 1976-ban Szegeden született ruzsai családból. A helyi általános iskola elvégzése után 1995-ben a szegedi Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett, majd ugyanott felnőtt szakápolói szakképesítést szerzett. 1996-tól, a ruzsai idősek otthona megnyitásától az intézmény dolgozója. Öt éve megbízott főnővér. Párja a helyi mentőállomás és az orvosi ügyelet ápolója, együtt nevelik a 10 éves Pétert.

– Gyerekkoromtól kezdve nagyon szeretem az időseket. Anyai nagyapámhoz ragaszkodtam igazán, előfordult, hogy nyáron juhokat legeltetett, én kimentem hozzá, és mesélt a régi időkről, anyukámék gyerekkoráról. Szerettem hallgatni. Meg úgy is neveltek bennünket a nővéremmel, hogy megbecsüljük az időseket. Hét év van köztünk, ő is itt dolgozik az otthonban, Fődiné Rutai Erikának hívják, mentálhigiénés szakember. Keresztanyukám is az egészségügyben dolgozott ápolónőként, az egyik nagybátyám mentőzött. Legtöbb a neveltetésen múlik, mi otthon azt láttuk, hogy a papám tartotta össze a családot. Miklósnak hívták, ezért a Mikulás nagy ünnep volt nálunk, összejött a család, emlékszem, mi, unokatestvérek összedugtuk a fejünket, énekeltünk, szavaltunk neki, enélkül nem is kaphattunk Mikulás-csomagot. Olyan jó volt! Mostanság meg szót váltani sincs időnk egymással.

– Megtapasztalhatta, hogy lélekpróbáló ez a munka, ráadásul kevés pénzért. Mi tartja itt mégis?

– Nagyon szeretem az időseket, annyira jó érzés, mikor reggelente bejövök, és ott ülnek a reggelinél vagy állnak érte sorba, hangosan köszönök, visszaköszönnek, mosolyognak rám. Annyi, de annyi szeretetet, megbecsülést lehet tőlük kapni. És sokat lehet tanulni is. Ma egy néni mesélte, az ő fiatalkorában sokkal jobb volt, senki nem figyelte a szomszédját, mennyi pénze van, hogy a gyerekének mije van. Úgy látom, ők kis dolgoknak is tudnak örülni. Ha karácsonyi műsorral lepik meg őket a helyi óvodások, sírva tapsolnak örömükben, olyan boldogok. Tisztelnek bennünket, dolgozókat is, kialakult köztünk egy kölcsönös bizalom.

– Milyen a kapcsolat a hozzátartozókkal? Ők tudnak csak igazán kritikusak lenni.

– Amikor beköltözik valaki, rögtön megbeszéljük, hogy bármilyen kérdés vagy gond adódik, azonnal jelezzék nekünk. Tegnap fogadtunk be egy nénit, a családtagja sírt, én vigasztaltam, hogy mi vigyázunk rá. Belegondoltam, biztos nehéz itt hagyni az idős hozzátartozót, de mi ezért vagyunk.

– Szeretetből nem lehet számlát befizetni. Mivel marasztalja munkatársait?

– Csak olyanok maradnak a pályán, akik elhivatottak. Próbáljuk egymást is segíteni, de a hozzánk járó orvosok, ha látják, hogy kicsit csüggedtek vagyunk, igyekeznek lelki támaszt nyújtani.

– Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy minden egyes nap betegségekkel és a halállal szembesülnek. Nehéz lehet feldolgozni, hogy egy idős az életük részévé válik, és egyszer csak elmegy.

– Mindenkinek van otthon is problémája, de egy kávé mellett meg tudjuk beszélni egymás közt úgy, hogy az idősek ebből lehetőleg ne vegyenek észre semmit. A vezetőink továbbképzésre is elküldenek, hogy speciálisan például a kiégéssel foglalkozzunk... Nagyon nehéz a fájdalmat és a halált közelről látni. Általában én telefonálok a hozzátartozóknak, ha úgy látjuk, hogy valamelyik idős súlyos beteg, és szólok, látogassák meg, hogy még találkozhassanak. Az nagyon nehéz. Vagy ha bekövetkezik, nagyon nehéz közölni, hogy a szeretett szülő, nagyszülő nincs többé, és jöjjenek intézkedni. Nekem még tizenhét év munka után is a legfájdalmasabb, amikor átadjuk a féltve őrzött emlékeket, a kis unokák fényképét a hozzátartozóknak. Gyakran együtt sírunk a családtagokkal.

Amikor fiával, Petivel lehet Ildikó, akkor kapcsolódik ki igazán. Fotó: Schmidt Andrea
Amikor fiával, Petivel lehet Ildikó, akkor kapcsolódik ki igazán. Fotó: Schmidt Andrea

– Mi segít megújulni?

A hét embere

Sorozatunkban olyan közismert vagy épp ismeretlen embereket mutatunk be, akik köztünk élnek, és sokat tesznek környezetükért, életükkel, történetükkel példát mutatnak a közösségnek. Olvasóink segítségét is várjuk ehhez: arra kérjük önöket, javasoljanak szerkesztőségünknek interjúalanyt – a szomszédból, a másik faluból –, ha úgy látják, az illető megfelel ezeknek a kritériumoknak. Javaslataikat e-mailben a szerkesztoseg@delmagyar.hu címre, postai úton a Délmagyarország Kiadó, 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címre várjuk.

– Most is, ahogy körbementem, éreztem, mennyire fontosak vagyunk a számukra. Nemrég egy kolléganőnk külföldre ment dolgozni, az időseket megviselte, hiszen szinte hozzátartozójukat veszítették el, sírtak, milyen világban élünk, hogy egy fiatalnak el kell költöznie, ha meg akar élni. Munka után a legtöbb időt a fiammal igyekszem tölteni. Ha vele lehetek, az kapcsol ki igazán. Rengeteget tanulunk, főleg angolból kél el a segítség. Csak péntek este és a hétvégén lazíthatunk. Szoktam neki mondani, hogy szép dolog, ha valaki földet művel, de ő ugye nem azt szeretné. Megnyugtatott, hogy nem. Ha munka után hazaérünk, fát viszünk be, begyújtunk, főzök másnapra, tanulunk. Azt nagyon bánom, hogy bár a szüleim a közelben laknak, rájuk kevés időm jut, szerencsére van telefon. Hétvégeken átmegyünk, sütünk, főzünk, Peti tejallergiás, megígértem neki, hogy hétvégén vizes pogácsát sütök. Nagyon szeretünk a közeli fenyőerdőben sétálni. Segít is, egy hold földünk van, zöldséget termesztünk, de favágásban is ügyeskedik, bár a hajam égnek áll, ha hozza a kis baltáját, és gyújtóst csinál. Értem én a páromat, hogy így lesz belőle férfi, így tanulja meg. De én nagyon aggódós vagyok, a gyerekemért, az idősekért. Még a szabadságom alatt is ide gondolok az otthonba, és be is jövök körülnézni. Pedig akkor is minden rendben van, mert ügyes, talpraesett, szakképzett munkatársaim vannak.

Csokoládé helyett

A szegedi Kiss Gábor azt írja Ildikóról: „Édesanyám az otthon lakója, amit tőle és a többi lakótól hallottam, magam is tapasztalom. Nagyon szeretik az önzetlenségéért, odaadó munkájáért, látszik, hogy nagyon szereti az időseket. Rengeteg a munkája, mindig szalad, de minden lakóhoz közvetlen, talál időt beszélgetni, oldja a bezártságukat, elesettségüket, szebbé varázsolja mindennapjaikat. Könnyes szemmel mesélik, ha Ildikó nem lenne, nem is tudják, hogy bírnák az egyhangúságot. Főnővér létére ő kötözi a sebeket; édesanyám lába fekélyes, és még a szabadnapján, sőt hétvégén is bemegy átkötni, hogy gyógyuljon. Köszönetet mondtam már neki, de még csokoládét sem fogadott el."

* * *

Korábbi portréink A hét embere-sorozatunkban

Nagy ˝Lütyő˝ Imre: csavargóból példakép
Csoma Zsanett: orvos, kutató, családanya és önkéntes
Szerencsés Tilla: Már kiskoromban is mentettem az állatokat
London felé kacsingat Sallay Dániel
Haluska Andrea, a tortaimádó háziasszony
Kovács Mónika, a forráskúti mindenes
˝Illemtant is belecsempésztem a táncba˝
Sebet akart kötözni, ápoló lett
Tóth Margit: Csak a tánc maradt ki az életemből
Tíz éve járja a tanyavilágot Zsuzsanna
Fél évszázad a vasút bűvöletében
Marton János, a juhnyírás Guinness-rekordere
Bánffi család: 106 év a szóda bűvöletében
Sindely Pál: Képzeletben örökre tanár maradok!
Jógázik, táncol és focizik a 70 éves órásmester
A szike és a csavar mögött van egy ember
Marta Dorin, Vásárhely császára
Akit Jimi Hendrix juttatott rendőrkézre
Keserves gyönyörűség a sebészet

A hét embere: Ribizsár Péter, az autószerelő lovag
Bojtos Ferenc a természet szerelmese
Lelkes, a vásárhelyi polihisztor
Aki mindig színesben látja a világot
Harminc év a törvény szolgálatában
Aki az aszfalton éli mindennapjait
Az örök érdekvédő és a józan paraszti ész
Élet a rács másik oldalán
Egy régi vágású kocsmáros a Diófa árnyéka alatt
Megosztás: Facebook Twitter E-mail
Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

HIRDETÉS

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...