Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 21°C Még több cikk.

Az írás sorskérdés - Interjú Kertész Imre íróval

Ötven éve nem voltak annyian a szegedi bölcsészkar auditorium maximumában, mint nemrégiben, amikor a Sorstalanság Nobel-díjas szerzője, Kertész Imre volt a vendég.
A Sorstalanság Nobel-díjas szerzőjét felesége is elkísérte. Kertész Magda arról is mesélt, hogyan változott meg életük a nagy elismerés után, és azt is elárulta: férje legkedvesebb étele a töltött káposzta. Kertész Imre úgy fogalmazott: emelkedett érzésekkel tér haza.

Szegedi estjén Kertész Imre két és fél órán át válaszolt Szörényi László professzor és a hallgatóság kérdéseire a zsúfolásig megtelt auditorium maximumban, utána még egy órán át hősiesen állta a dedikálók rohamát a bölcsészkaron. Interjúra várva szimpatikus feleségével is beszélgettünk.

– Imrének fontosak a fiatalok, szívesen válaszol a kérdéseikre. Annak örül a legjobban, amikor itthon, a magyar olvasóitól kap ilyen óriási szeretetet, hiszen nem véletlenül maradt Magyarországon, és ír mindig az anyanyelvén. Akármilyen jó fordításai léteznek is külföldön, könyvei magyarul a legjobbak. Mindig izgulok ilyenkor, mert szeretném, ha szeretnék. Szegeden hihetetlen érdeklődéssel fogadták, a szeretetet pedig lehetett érezni a fantasztikus légkörből – mondta Kertész Magda, aki tizenegy évvel ezelőtt, első felesége halála után lett Kertész Imre társa.

– Imre számomra a Jóisten ajándéka. Nagyszerű partner, aki élni hagy, szerető és kedves társ. Érdekes utazás vele az élet. Csodálatos dolog a Nobel-díj is, miután megkapta, sokkal mozgalmasabb lett az életünk. Már nem vagyunk fiatalok, a hosszú utazások egyre jobban fárasztanak, ezért nem tudunk már minden meghívásnak eleget tenni. De amikor eljutunk valahova, mindig úgy érezzük: megérte. Találkozni az olvasókkal mindig nagy élmény. Imre sokat merít ebből, és ő is sokat jelent az embereknek. Mostanában több időt töltöttünk Berlinben, mint itthon, mert Imre tavaly elesett, eltörte a karját, és a kezelések miatt nem utazhattunk. Berlinben időnként találkozunk magyar írókkal is, különösen Esterházy Péter és Nádas Péter jön gyakran, valamint Krasznahorkai László, Darvasi László és Parti Nagy Lajos.

Németország kiváló ugródeszka, mert a németek őszintén érdeklődnek a közép- és kelet-európai irodalom iránt – vélekedett Magda asszony, aki azt is elmondta: férje időnként Nobel-díjas kollégáival is találkozik. Amikor Párizsban a Sorbonne díszdoktorává avatták, Dario Fóval beszélgetett.

Elfriede Jelinekkel korábban többször is együtt kávéztak Bécsben. Günter Grass-szal pedig akkor találkozott, amikor egyszerre kaptak díszdoktori címet a berlini egyetemen. Kertész Imre Németországban óriási szeretetnek, tiszteletnek örvend. Ezt mi sem bizonyítja jobban: január végén az egykori auschwitzi foglyot kérték fel, hogy az évfordulós holokauszt-megemlékezésen olvasson fel egyik művéből a Reichstagban, a német szövetségi parlament ülésén. A beszámolók szerint Horst Köhler államfő és Angela Merkel kancellár is megilletődve hallgatta Kertész Imrét. Fontos számukra, hogy jelen van Berlinben.

– Az én törekvésem az, hogy a holokauszt problémáját ne egy zsidó–német konfliktusnak lássam, hanem egy univerzális problémának – hangsúlyozta az író már Szegeden. – Az a lényeg, hogy szellemileg hogyan lehet ezt a szörnyű negatívumot pozitívumra változtatni, s nem az, hogy a világ sírjon azon, mit tettek az apáink, nagyapáink Auschwitzban. Lehetséges-e egy ilyen borzalmas, iszonyatosan megrázó eseményt, mint Auschwitz, ahová három éven át naponta érkeztek ezer-kétezer embert szállító vonatok, és kilencven százalékukat azonnal a gázkamrákba vitték, felfogni, és valamiféle etikai értéket kovácsolni belőle? Számomra ez az alapvető kérdés, mert ha nem lehet belőle értéket faragni, akkor az egészet el kell vetni. Akkor semmi más, mint egy rossz álom. Az a határozott véleményem, hogy a holokauszt gazdagította az európai tudatot, művészetet.

Beckett sohasem beszélt közvetlenül a holokausztról, mégis egész művészetét ez szabta meg. A modern zenében, a magyar Ligetinél és Kurtágnál is találhatunk olyan műveket, amelyeket ez az élmény befolyásolt, ebből alkottak gazdag, pozitív műveket. Ezekre gondolok, amikor azt forszírozom, hogy egy nyelv tegye a magáévá ezt az élményt. Nem mea culpára van szükség, hiszen ennek a lehetősége már elmúlt. A második-harmadik generáció után felesleges már személyes részvételről beszélni. Fontosabb lenne az Európa közepén megtörtént borzalmak lehetségességének átgondolása, egzisztenciális felfogása, mert ez olyan dolgokat eredményezhet, amelyek pozitív irányban befolyásolják az európai ember erkölcsi életét. Ha van még ilyen. Az európai embernek fontos, hogy erkölcsi élete legyen, mert ebben a pillanatban olyan értékeket kellene megvédenie, amelyek számára egzisztenciálisan fontosak, az életet vagy a halált jelentik.

– Amikor Imrével angol nyelvterületen járunk, kellemetlen szerepet töltök be: figyelem és kiigazítom a tolmácsot – árulta el Kertész Magda, aki sokat élt Nyugaton, perfektül beszéli a nyelvet, így az angol levelezésben is ő segít a férjének. – Roppant fontosnak tartom, hogy Amerikában megértsék, és jól értsék Imre műveit. Két éve jártunk ott legutóbb, amikor három könyve is megjelent új fordításban. Az angol nyelvű interjúin mindig jelen vagyok, hogy pontosan közvetítsék, amit mond.

Kicsit furcsa, ha valaki Nobel-díjat kap, azt hiszik az emberek, hogy
Az író díjai, kitüntetései

1983: Füst Milán-díj; 1989: Aszu-díj, József Attila-díj; 1990: Örley-díj, Az Év Könyve jutalom; 1992: Soros-életműdíj; 1995: Brandenburgi Irodalmi Díj; 1996: Márai-díj; 1997: Kossuth-díj, a lipcsei könyvvásár nagydíja, a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fődíja, Friedrich Gundolf-díj; 2000: Herder-díj, a Die Welt irodalmi díja; 2001: a német Becsületrend (Pour la Mérite) tagja, amely a művészeknek adható legmagasabb német kitüntetés; 2002: Hans Sahl-díj, Nobel-díj, Budapest díszpolgára; 2003: Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje; 2004: Goethe-érem, Corine-díj 
mindenhez ért, zsebében a bölcsek köve, és mindennel kapcsolatban megkérdezik a véleményét. Az európai írók sajnos nincsenek olyan hangsúlyosan jelen Amerikában, mint az amerikaiak Európában. Különösen nehéz a dolguk a nem bestseller szerzőknek. Imre témája, a totalitarizmus és a holokauszt egyébként is közelebb áll az európai olvasókhoz. Izraelben két könyvét, a Sorstalanságot és a Kaddist fordították le héberre.

Lengyelországban, Németországban és Franciaországban az összes művét kiadták. Spanyolországban és Olaszországban is több könyve megjelent.

Magda asszony szerint férje szakadatlanul dolgozik, szeret elmélyedni, most egy régi munkát vett elő, amit félretett legutóbbi két kötete, a Felszámolás és a K. dosszié miatt. A társasági életnél sokkal jobban kedveli a magányt. Ennek ellenére igyekszik eleget tenni sok fontos szervezet meghívásának. Néhány hete a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság konferenciáján az emberi élet értékéről szólt. – Két rákoperációm is volt, Imre az orvosom, Bodoky György professzor felkérésére vállalta, hogy beszédet mond. Szerette volna ezzel is felhívni a figyelmet a rák elleni küzdelem fontosságára.

Kedvence a töltött káposzta

– Imre legkedvesebb étele a töltött káposzta, amiből ritkán kap igazán jót. Szeretek főzni, remek székely káposztát csinálok, de a töltött káposztát nem tudom elkészíteni, ezért a hazai vendéglőkben szoktunk enni. Szinte minden ételt szeretünk, sajnos emiatt állandóan túlsúllyal küzdünk – árulta el Kertész Magda, akinek férje csak akkor szokta megmutatni új művei kéziratát, ha már befejezte. – Félve mondok bármit is ilyenkor, de volt már olyan apróság, amit megfogadott, és megköszönt. Mint egy átlagolvasóét, szívesen meghallgatja a véleményemet.  
– Magyarország halálozási statisztikájában vezető halálok a rák. Ez szörnyű és tarthatatlan! Pusztítja az embert és a társadalmat, ezért minden módon szembe kell vele szállni. De csak akkor lehet, ha megadják rá az anyagi fedezetet – folytatta a gondolatot már a dedikálás után, az éjszakába nyúló szegedi látogatása végén a láthatóan holtfáradt Kertész Imre.

– Attól tartok, egy író nem választja meg „szabadon" a témáit. Van néhány alapesemény, amely egy ember életét formálja, és általában ebből dolgozik az író. Van egy más típusú író is: aki csak történettel dolgozik. Ez is egy választás, így esetleg megkerülheti az alapvető élményét, habár nagyon nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet teljesen függetlenül írni az egzisztenciától. Az írás sorskérdés is egyben. Nagyon meghatott ez az óriási részvétel Szegeden. Legnagyobb örömömre rengeteg fiatal volt. Emelkedett érzésekkel megyek haza.

S hogy mi lesz az a könyv, amit jelenleg ír? Kertész Imre kedvesen elhárította a faggatózást: – Most egy regényen dolgozom, de sohasem beszélek szívesen arról, amit épp írok. Egy regényt általában évekig tart befejezni. Ha megtörtént, akkor majd beszélgethetünk róla.



Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Visszavarrták Tamás alkarját

Tegnap már mozgatni is tudta ujjait az a 18 éves hódmezővásárhelyi fiú, akinek egy hete egy fémvágó… Tovább olvasom