Délmagyar logó

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 14°C Még több cikk.

Az operett vérbő életigenlés

A Luxemburg grófját színpadra állító Horváth Péter akkor lenne boldog, ha a nézők önfeledten szerelmeskedve jönnének ki az előadásról, és egy fűszeres éjszakát töltenének el párjukkal. A Lehár-operett premierjét szombaton tartják a nagyszínházban, a decemberi előadásokra az összes jegy elkelt, és januárra sem igen lehet már kapni.
Dániel Gábor (René), Wittinger Gertrúd (Angéla) és Rácz Tibor (Basil herceg) a Lehár-operett nagyszínházi főpróbáján. Fotó: Karnok Csaba
Béccsel, Berlinnel egyszerre vette elő a Szegedi Nemzeti Színház Lehár Ferenc népszerű nagyoperettjét, a Luxemburg grófját. Horváth Péter, a produkció rendezője színházi gyerekként annak idején annyiszor nézte meg az operett-előadásokat, ahányszor csak mentek, így többnek minden szólamát, poénját ma is kívülről fújja.

– Ahogy eszméltem, egyre kevésbé értettem, hogyan lehetséges, hogy ennyire szeretem, mikor az operett ma már retrográd műfaj, ízléstelen, koloncokkal teli, taszító hülyeség. Szinetár tanár úr szerint az operett a magyar nemzeti kulturális tradíció fontos része. Igaza van. Mindig megpróbálom úgy színpadra vinni, hogy nekem tetsszen. Távol áll tőlem, hogy tönkretegyem, nem akarok polgárpukkasztó disznóságot csinálni belőle, mert akkor magam ellen dolgoznék – mondja Horváth Péter. Azt vallja: az operett vérbő életigenlés. Nem szoktak meghalni benne.

Négyes fogata jól ki van találva: a férfiak szerelmesek a gyönyörű, elérhetetlen primadonnába, szívesen ágyba bújnának a sürgő-forgó, steppelő-táncoló tüzes szubrettel, a nők pedig odavannak a bonvivánért, aki elkötelezett híve a nagy eszméknek. És ott van a táncos-komikus: ezt a szerepkört gyakran „más érdeklődésű" színészek játszották, ettől függetlenül magukba bolondították a hölgyeket. Odavolt a közönség a könnyű ügyetlenségért, amit képviseltek.

– Nem értek egyet azzal, hogy az élet katasztrofális, a világ megfejthetetlen. Illetve a szívem egyharmadával érzem, de kétharmadával igyekszem megérteni a színházban uralkodó hatalmi viszonyokat éppúgy, mint a saját lelkemben dúló összevisszaságokat. Életem egyik legfontosabb tanára, a zseniális Kopasz Márta azt tanította nekünk a Tömörkényben: mindenki annyit ért meg a világból, amennyi ő maga. Én nagyon igyekszem egyre többet megérteni, ezért alázattal közelítek az operetthez is. A legfontosabb kérdés az, hogy milyen ízléssel, formavilággal és ízléssel nyúlunk hozzá.

A Székely Gábor, Ascher Tamás és Babarczy László nevével fémjelzett nagy színházi változásnak véráldozatai is voltak: a zenés színház, az operett szalonképtelenné vált, pedig korábban komoly tradíciókkal rendelkezett, és egészen magas szakmai színvonalon is játszották. Az utóbbi időben viszont egyre csak romlik: alpári viccekkel fűszerezve adják elő, ami idegen a lényegétől. Offenbachtól kezdve mindig szemtelen műfaj volt, de a szemtelenséget forradalmian komolyan vette, és a maga népszerű szintjén fontos társadalmi kérdéseket fogalmazott meg – állítja a rendező.

Úgy véli, nem véletlen, hogy a Luxemburg grófját mostanában sorra veszik elő a színházak. Aktuális, mert arról szól, hogy pénzért bármire hajlandók vagyunk. De közbeléphet az élet, és kiderülhet: van valami, ami ezt az attitűdöt nem teszi lehetségessé. Megérezzük egy nő szagát, és a szag után megyünk, odaadunk érte mindent. Horváth Péter azt mondja, Lehár óriási szakmai tudással, invenciózusan komponálta melódiáit, amelyekhez képest sok mai együttes dallamai egyszerűen ócskák.

A szegedi produkció főszerepeit a vendégként fellépő Buch Tibor, Dániel Gábor, Kiss Zoltán és Kertész Marcella mellett a szegedi társulat művészei, Wittinger Gertrúd, Rácz Tibor, Kiszely Zoltán és Boncz Ádám játsszák. A színház zenekarát Koczka Ferenc, Kardos Gábor és Molnár László vezényli.


A sztori

Sir Basil, egy kis ország agg és szenilis kormányzója, halálosan szerelmes Angelába, az ifjú és szép párizsi primadonnába. Feleségül is venné, de a rangján aluli házasságból óriási bonyodalmak származhatnának. Tanácsadói sugallatára születik az ötlet: egy előkelő úrral való házasság, majd válás után, Angela már hozzámehet a kormányzóhoz. René az ifjú és kellőképpen szegény festőművész váratlan örökségként megkapja a „Luxemburg grófja" címet. Némi fizetségért vállalja is a férj szerepét. A két fiatal úgy köt házasságot, hogy a szertartás közben sem láthatják egymást. Találkozásukból végül mégis igazi szerelem lesz... 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ada nagyon várja a szegedieket

A Tisza menti települések összefogásával fellendíthető lenne a régió turizmusa – hangzott el… Tovább olvasom