Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Bakóék három generációja él a gát tövében álló házban

Bakó Lászlóék negyedik éve laknak az algyői hídhoz közeli, a Tisza-gát tövében álló házban. Három generáció él, gazdálkodik itt. A tavalyi nagy árvíz idején mindenki borzongva figyelte a házat körülölelő vizet. Ők nem féltek, maradtak. Imádják a folyót és a csendet.
Nehéz megközelíteni Bakó László és családja házát. A töltésről lefelé már egyszerű a járás, a vendéget kutyák fogadják.

Bakó László nejéhez irányított, mondván ő tud mesélni, ő a szóvivő. Megtudjuk: három generáció él együtt: Bakó László és felesége, fiúk a 27 éves Gábor feleségével Tímeával, és kislányuk, a kétéves Zsanett. Gábor négyhetente jár haza és egyet tölt otthon, Németországban dolgozik hegesztőként.

A tavalyi nagy árvíz idején mindenki borzongva figyelte a házat körülölelő vizet. Ők nem féltek, maradtak.
– Körülöttünk állt a víz – emlékezett Bakó Lászlóné –, de a házban semmi kárt nem tett a Tisza, a kamránk pinceszerű kiképzésű, jól szigetelt, végig száraz maradt. A szántóföldet megkerülve a faluba is bejártunk. Azért megnyugtató volt, hogy figyelnek ránk, a katasztrófavédelemmel és az algyői polgármesterrel is tartottuk a kapcsolatot.

Százötven éves ház

A Tisza-gát tövében álló épület már közel százötven éves, és korábban a Pallavicini grófok birtokához tartozott. A Czirok család lakott benne, náluk volt elkvártélyozva Szarvas János, aki 18 éves korában, 1936-ban került erre a vidékre Jugoszláviából. Czirokék után ő maradt a házban, és 2001-ben vele kötöttek eltartási szerződést Bakóék. Jani bácsi két évre rá, 85 éves korában elhunyt, de még ezt követően egy évnek el kellett telnie, hogy a Bakó família birtokba vegye a házat – korábban Algyőn, az Elek utcában, szintén nem messze a töltéstől, éltek –, mely az általuk, a formája miatt, csak „Bermuda-háromszögnek" nevezett területen áll.

Bakóék őstermelők. Növénytermesztéssel, állattartással foglalkoznak. Tizenöt sertést, négy szarvasmarhát és egy lovat, valamint baromfit tartanak. – Húst sohasem veszünk, és a kenyeret is mi sütjük. Az éves bevételük másfél millió forint, ez a háztájival együtt eltartja a családot. Pénzre azért szükségük van. A villanyszámla olykor magas, és minden hónapban jön, azt pedig nem hasíthatom ki a marha combjából – mondta Marika.

Gyakran vendégeskednek náluk barátaik, ők ritkábban járnak el. Olykor kirándulnak a Tiszára, a mólon múlatják az időt, beszélgetnek, horgásznak ismerőseikkel. De nem lógathatják napestig a lábukat, a gazdasági épületek, épületrész felújítása még hátravan, erre – a 2006-os árvíz miatt nem bírták befejezni – december 15-éig kaptak haladékot. Bár még a teljesen komfortos házzal is vannak terveik, egy napkollektort szeretnének a tetőre felszerelni.

– A legszebb emlékem? – révedt el Marika. – Az unokám Zsanett születése 2005 februárjában, és a vele töltött első karácsony. Itt az ünnep csendesebb, meghittebb, mint a városban, lakótelepen, vagy akár a faluban, Algyőn. Mindkét szobában hatalmas feldíszített fenyő áll, és ilyenkor a kemencébe is begyújtunk.

A délutánok szabadok, a kislánynak is ideális a környezet, kedvére játszhat, lovagolhat. A két asszony közösen főz, egy háztartást visznek. Kiegyensúlyozott, békés élet. Ez hiányzik Gábornak.
– Jó érzés hazajönni, a család vár, nagyon hiányoznak. Ilyenkor mindig az az első, hogy elmondják, mi történt azalatt a négy hét alatt, amíg Németországban dolgoztam. Fantasztikus ez a hely, nem is tudnám máshol elképzelni az életemet. Nincs zaj, nem halljuk, mit csinál a szomszéd, és mi is akkor szórakozunk, amikor kedvünk tartja. A Tisza? Nem félek tőle, szeretem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Háromszázmilliós kórházi gyors segély

Háromszáznegyvenmillió forintos kiegészítő támogatást ad a szaktárca a Csongrád megyei egészségügyi… Tovább olvasom