Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 19°C | 29°C Még több cikk.

Bal József prózaitagozat-vezető első operarendezése a Carmen

Először rendez operát Bal József, aki Bizet Carmenjét állítja színpadra. A Szegedi Nemzeti Színház prózai tagozatának vezetője szerint a felújított kisszínházat először be kell laknia a társulatnak és fel kell élesztenie a nyugvó szellemét.
Bal József: Mindig zavartak a túlmozgásos produkciók, a kényszerlátványgyártók. Fotó: Schmidt Andrea
– Világszerte a Carmen a leggyakrabban játszott opera, Szegeden is műsorra tűzik három-négyévente. Nem tart attól, hogy unja már a közönség?

– A Carmen – miként a Rómeó és Júlia is – olyan archetipikus történet, amit nem lehet elégszer elővenni, mert nem lehet megunni. Engem is mindig magával ragad Bizet muzsikája. Hályogkovács módjára fogtam hozzá, hiszen nem vagyok operarendező, ez az első munkám ebben a műfajban. Musicalt viszont többet is színpadra állítottam már, nagyon szeretem a zenét, az énekben való fogalmazást. Mindig zavartak a túlmozgásos produkciók, a kényszerlátványgyártók előadásai, mert akadályoznak a zene élvezetében. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a legklasszikusabb, lefúrt lábú operajátszást szeretem. A magam eszközeivel szeretnék úgy hozzáadni valamit a zenéhez, hogy az a darab értelmezését, jelentésének kibontását segítse. Egy érzelmes duett alatt nem akarok az énekesekkel dobozokból tornyot építtetni. Számomra csak akkor hitelesek a szereplők, ha annyit tesznek a színpadon, amennyi belőlük jön. A zene egy más síkon való fogalmazás, nincs köze a realitáshoz.

– Mennyire lesz hangsúlyos a produkciót koreográfusként jegyző Bozsik Yvette jelenléte?

– Nagyon szeretem a művészetét, azért hívtam őt, mert ez az opera számomra elsősorban Don Joséról szól. Férfioldalról fűztem fel a történetet, ezért a női oldalt képviselő Yvette gondolataira, meglátásaira is kíváncsi voltam.

– Az énekszámokat franciául, a prózát magyarul hallhatja a közönség. Miért?

– Azon ma már senki nem ütközik meg, ha a moziban a musicalek dalait feliratozzák, és csak a szöveget szinkronizálják. Magyarul szerettem volna az egész operát játszatni, de a zene annyira francia, ugyanakkor olyan rosszak a magyar fordítások, hogy inkább a köztes megoldást választottuk.

– A nagyszínházi népszerű produkciók iránt óriási az érdeklődés, a bérletek is szépen fogynak; úgy tűnik viszont, hogy a felújított kamaraszínház kínálata kevésbé vonzza a nézőket. Az egyetemen például mindössze néhány darabot sikerült eladni az oda szóló Universitas-bérletekből. Mit gondol erről?

– Nem tudni, mi alapján döntenek az egyetemisták arról, hogy vesznek-e bérletet, milyen műsorkínálat érdekes számukra. Lehet, hogy a West Side Story vonzó darab, de ha valaki egy ciki előadást csinál belőle, akkor is tömegek mennek be rá? Zapolska darabja, a Dulszka asszony erkölcse például ismeretlennek számít – nem kellene előre eldönteni, hogy jó lesz-e. Lehet, hogy kicsit húzós lesz az évadkezdés a kisszínházban, mert újra oda kell szoktatnunk a nézőket. Nekünk is be kell laknunk az épületet. Izgalmas produkciókkal, műhelymunkával föl kell élesztenünk a kisszínház szellemét. A korábbi krízis után most kezd újból magára találni a prózai társulat. Szakmai szempontból is fontosnak tartom, hogy például Hargitai Ivánt sikerült megnyernünk Egressy Zoltán Reviczky című darabjának megrendezésére, azután pedig Galambos Péter is nálunk állít színpadra egy Albee-drámát.

– Szó volt róla, hogy Darvasi László darabja, a szegedi vonatkozású Bolond Helga lesz a kisszínház első bemutatója. Miért mondtak le róla?
– Darvasi mindig is benne volt a képben, de különböző okok miatt most nem úgy jött ki a lépés. Jövőre viszont én szeretném megrendezni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Október végére új cége lehet a városnak

A szegedi önkormányzat saját cégén keresztül többségi tulajdont szerezhet a megyei… Tovább olvasom