Délmagyar logó

2016. 09. 28. szerda - Vencel 9°C | 22°C

Balczó András: Eldobott kőnek tekintem magamat

Szeretetből és szigorúságból, kőből és virágból összegyúrt hajlíthatatlan férfi. Balczó András az öttusasport történetének legnagyobb alakja, akivel – születésnapján köszöntve – életről és sportról beszélgettünk.
– Születésnapunkon sokszor megfeledkezünk a másik „hősről". Édesanyjáról milyen emlékeket őriz?
– Szelíd asszony volt, akihez menekülni lehetett. Művészi ambíciói voltak, festegetett falvédőket, bibliai jelzőket. A 40-es évek végén, az 50-es évek elején nagyon rosszul álltunk, mint minden evangélikus pap családja, aki nem adta be a derekát a hatalomnak. Szegényen éltünk. A derűjét soha nem veszítette el, nagyon szerette a kertet, a kedvencei voltak a rózsák. Tanítóképzőt végzett, szerette a zenét, és kántori minősítést is szerzett. Én az érmeimet soha nem tettem el, ő egy kartonlapra plüss bevonatot tett, arra akasztotta, és földíszítette, mint egy házi oltárt.

– Édesapja evangélikus lelkész volt. Mikor lépett be először a templomába?

– Templomba járásomnak a kezdetére nem emlékszem. Édesapám szigorú ember volt, fel sem vetődött, hogy ne menjünk el. A harcait vívta a gyülekezetben, a kollégák között, a hívekkel, az államegyházi hivatallal. Egyszer beidézték, s azt mondták neki: „Nézze Balczó elvtárs." Azt felelte rá, az 50-es évek első felében: „Én önnek nem vagyok elvtárs!" Ez akkor életveszélyes volt. Ez a mai napig jó érzés, s arra gondolok, át kell adni másoknak ezeket a jó emlékeket. Állva maradni, nem feladni.

Felmentek érte a dombra

– Mikor döntötte el, hogy öttusázó lesz?

– Tizenhat évesen már tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Mindig megragad, ha látom, valaki megindul gyerekkorában, s ez az út szinte már viszi, nem ő viszi az utat, az repíti előre. 1954 szeptemberében, az évnyitó hajnalán barátommal lovagolni voltunk, elestünk, és eltörtem a kulcscsontomat. Az osztályfőnököm felállított, és harsogva mondta: „Pap az apja, nem jó tanuló, ráadásul még össze is törte magát. Az öttusa világbajnokság lovagló számát akarja megnyerni." Akkor nagyon elcsodálkoztam: ilyen félreértést, én az összetett versenyt szeretném megnyerni.

Visszanézve az életemre, úgy látom, minden mögött ott van az isteni szándék. Fotó: Tésik Attila
Visszanézve az életemre, úgy látom, minden mögött ott van az isteni szándék. Fotó: Tésik Attila

– A sok győzelemből nekem a budapesti világbajnokság a legkedvesebb. Ezrek mentek föl a közeli dombra, hogy együtt futva segítsenek Balczónak.

– Nem zavartak meg, inkább repítettek. Az, hogy feljöttek az emberek, egész biztos spontán dolog volt.

– Hogyan látja harminc év távolából a Küldetés című filmet?

– Szerencsés pillanat volt, hogy Kósa Ferenccel összeütöttük a fejünket, s megszületett a film. Sokat köszönhetek neki, sok embert megismertem: Nagy Lászlót, Ágh Istvánt, Kiss Ferencet… Ebben a körben a nemzethez való kötődésem, ami megvolt korábban is, erősödött. Tanúja vagyok az erőfeszítéseimnek, a töprengéseimnek, a kétségekkel való birkózásaimnak. Visszanézve az életemre, úgy látom, minden mögött ott van az isteni szándék, ahogy Ady mondja: „Ha néha-néha győzök, tudom, ő járt előttem kivonva kardját, megelőzött." A közelmúltban megkérdezték tőlem a televízióban: „Ön büszke ember?" Kicsit mélyütés egy ilyen kérdés, de nem voltam felkészületlen. A büszkeség és a gőg nagyon közel van egymáshoz. Az én esetemben azért nem vetődhet fel, mert tudom, amim van, azt Istentől kaptam. Így van a Bibliában: „Mid van, amit nem kaptál?"

– Latinovits Zoltán a röpülés boldogságáról beszél.

– Visszanézve, nem találom magamban az érdemszerző mivoltot. Eldobott kőnek tekintem magamat, amelyik nem lett büszke arra, hogy repül, hiszen eldobták. A Példabeszédek Könyve jutott eszembe: „A harcra a lovat felnyergelik ugyan, de a győzelmet az Úr adja." Ez pontos és szép megfogalmazása annak, hogy vannak tennivalóink, de a dolgok kimenetele nem a mi kezünkben van, nekünk csak a hűséget kell szolgáltatni, hogy Isten a legjobban rendezze életünket.

Mindig jött egy „utolsó" gyerek

– Nem látja kilátástalannak a holnapot?

– Mostanában sokszor úgy gondolom, látva világunkat, egyre kilátástalanabb az, hogy a nemzet lábra álljon, vagy meginduljon valami jó. Nincs fény, amely megvillanna nekünk, s kezdene jó irányba haladni életünk, és a nemzet gondolkodása. Meggyőződésem, hogy egyszer ébredés fog a világra szakadni. Akkor az emberek 180 fokkal ellenkező irányba fognak fordulni, másként gondolkodni. Csak az a fontos, hogy a pillanatot éberen várjuk. Ha nem következik be az életünkben, nem azt jelenti, hogy valamit elrontottunk, mert a végső elszámolásnál mindenképpen az lesz amaz igaz bírónak a kérdése: mit tettél, felismerted, hogy ezt lehetett volna csinálni, de te a haszon kedvéért mást cselekedtél?

27 évesen, 1966-ban. Fotó: MTI/Petrovics László
27 évesen, 1966-ban. Fotó: MTI/Petrovics László

– Az országjárásokról jó volt hazatérni?

– Megnősültem 1962-ben, négy év múlva elváltam. Az átlag élsportoló életét éltem. Biztos voltam benne, hogy semmi nem fog változni, mert józan, normális ember vagyok. De 1975-ben mi sem volt hőbb vágyam, hogy a megismert tornászt feleségül vegyem. Házasságkötés előtt el kellett mennünk tanácsadásra, kérdőívek kitöltésére. Az egyik kérdés az volt: hány gyereket szeretnénk? Bennem az volt, hogy több gyereket valamilyen szempontból könnyebb nevelni, mint kevesebbet. Sutyorogtam a vallató nőnek a fülébe, hogy négyet-ötöt. Amikor jöttünk kifelé, kérdeztem a menyasszonyomat, mentünk ötven métert a lejtős úton a kijárat felé, és ott kiderült, hogy ő is ötöt mondott.

– Gyorsan jöttek a gyerekek.

– Nagyon boldogok voltunk. Egy… kettő… három… négy… öt… Az ötödik után éreztük, hogy megérkeztünk, a tervek megvalósultak. Vége. És akkor jött a hatodik gyerek, aki meglepetésként ért bennünket. Utána mindig érkezett egy „utolsó". De mindig nagyon boldogok voltunk. Mindannyian. Tennivalónk van sok, elsősorban a feleségemnek, én mímelem a csapatmunkát, igyekszem színlelni a nagy odaadó szorgalmat.

Küldetés

Balczó András 1938. augusztus 16-án született a Békés megyei Kondoroson. 16 évesen a Nyíregyházi Vasutasban kezdett atletizálni, 1958-ban a Csepel SC versenyzője lett. Nyolcszor nyert magyar bajnokságot egyéniben, hatszor csapatban. 1963-ban Magglingenben, 1969-ban Budapesten egyéni világbajnok. Ötszörös csapatvilágbajnok. Az 1964-es tokiói olimpián eltiltás miatt nem indulhatott. Az 1968-as mexikói olimpián a győztes csapat tagja. Az 1972-es müncheni olimpia egyéni bajnoka, csapatban második. 1973-ban visszavonult. 1976-ban Kósa Ferenc Küldetés címmel portréfilmet készített róla. Balczó András 1983-ban elhagyta a sport közegét. Szellemi szabadfoglalkozású, az ellenzéki mozgalom vezető egyénisége. A maga építette házban Budakeszin él, feleségével és tizenkét gyermekével.

Díj – kézfogás nélkül

– Nemrégen lett a Nemzet Sportolója. Miért nem ment el a díjátadásra?

– Mikor meghallottam, hogy lesz a kitüntetés, gondoltam, megint egy sarkos helyzetbe kerülök. Rögtön tudtam, nekem nem szabad elmennem a díjátadásra. Nem szabad a kézfogásommal – ami nem ér többet, mint bármelyik magyar emberé, de kevesebbet sem – a hatalmat hitelesíteni. Most a negyedik kormány van hatalmon, az első, Antall Józseffel az élen, meghozta azt a liberális abortusztörvényt, amit én törvényhozás útján végrehajtott tömeggyilkosságnak tekintek! Mind a négy kormány bűnös abban, hogy a magzatokat meg lehet ölni. Egy olyan nemzetnél, amelyik fogy és pusztul. De az a legnagyobb tragédia, ami az anyáknak, az apáknak, az orvosoknak a lelkében történik. Az ölést nem lehet semmiféleképpen engedélyezni. Én egy ilyen kormány vezetőjéhez nem mehetek el kézfogásra.

– A film is közrejátszott ebben?
– A Küldetés című filmnek is volt hatása. Az utóbbi 31 évben több mint 2500 alkalommal voltam mindenféle közösségekben, beszélni arról, mivégre vagyunk a világban, én hogyan látom, mit tudok javasolni, mit tartok sikernek, sikertelenségnek. Nem volt szándékom, hogy támogatókat gyűjtsek magamnak. A jelölőbizottság ügyesen betette a feltételek közé, hogy pályafutása befejezése után milyen tevékenységet folytatott sportága érdekében. Tíz évig vártam arra, hogy azt csinálhassam, amit nekem tenni kell. Aczél György eljárt 1978-ban Buda Istvánnál, az államtitkárnál, s azt mondta neki, Balczó nem kerülhet pozícióba, mivel részt vett Kósa Ferenc filmjében. Buda hivatalba lépése után három héttel aláírta a levelet, amiben kirúg engem a szövetség elnökségéből. Ezután jogom lett volna megsértődni, eltávozni akár külföldre, elmenni kályhásnak, cukrásznak, de nem mentem. Hat évig ott maradtam belovaglóként, ami egy takarítói szint. Olyan, mintha Kocsis Zoltán elmenne a Zeneakadémiára portásnak szép tányérsapkában. Ott maradtam, mert azt gondoltam, az alkalmasságomat kell őrizni. Minden idegszálammal arra készültem, hogy majdan a sportág szakmai irányítását vezessem, mert ez a feladatom. Tízévi várakozás után azt mondtam, köszönöm, eddig volt bennem türelem, befejeztem.

Fenyvesi Félix Lajos

Olvasóink írták

  • 7. Kate12 2008. augusztus 24. 15:58
    „Egyetlen egy kijelentése ami nem állja a helyét meg a mai világban Balczó úr.
    Kihalunk?Mitől is?Attól nem lesz jobb,ha a nem kívánt gyerekek megszületnek.Nekik lelki nyomor,a felnevelőknek fizikai.Már nem tudjuk elfogadni a sok gyerek mítoszát,hiszen jó esélyekkel kell őket most elindítani,h ne maradjanak le a többitől.Egy egyedülálló anya.”
  • 6. Lemba 2008. augusztus 24. 13:42
    „"klj 54"
    Igen sajnalatra melto egyen lehet on!”
  • 5. egyszeru polgar 2008. augusztus 24. 13:33
    „Kedves "klj 54"
    Ezt a kormanyt nem kell gyalazni. Onmaguk kiallitottak az erkolcsi bizonyitvanyukat onmagukrol. Hogy a tobbseg egy felrevezetes utan ismet megszavazta? Sok jot nem igen lehet elmondani errol a kormanyrol. Ekkora pusztitast es nepellenes cselekedet meg egy kormany sem tett a hazajaval. A tarsadalom es gazdasag szetesett, az allampolgarokrol valo torodes a nullaval egyenlo /egeszsegugy, oktatasugy, munkanelkuleseg novekedese, a fiatalok elvandorlasa ...stb/.
    On meg kepes ezt a kormanyt vedeni?”
  • 4. klj_54 2008. augusztus 23. 16:12
    „Mint sportolót roppant tisztelem Balczó Andrást.
    De mint magánembert?
    Hogy finoman fogalmazzak, már kevésbé.
    Hogy jön akárki ahhoz, hogy a választásokon a többség által elfogatott kormányt vagy annak bármely tagját megalázza? Na szóval ezért nem tartom már a mai Baczót SENKINEK sem!”
  • 3. busch 2008. augusztus 23. 10:27
    „Balzó az emberi méltóság és a tisztesség igaz példája, életében mindig egyenes és szókimondó embernek ismerték sajnos ez a (faj) kihalóban van. Utólag boldog egészségben gazdag születésnapot kívánok.”
  • 2. egyszeru polgar 2008. augusztus 23. 08:12
    „Az igaz Nagyok mindig elvegyulnek a tomegben. Ertekeink nem a kulsosegekben rejlenek, hanem belsonkben, megnyilvanulasuk pedig cselekedeteinkben. A tarsadalom igazi problemaja abban rejlik, hogy elvesztettuk igazi emberi ertekeinket. A kulsoseg es formasag elvakitja , a kabzsisag hamis utra tereli az emberiseget. Nem is varhato pozitiv valtozas, mig ez a szemlelete nem valtozik. A fiatalok felrevezeteseert mi vagyunk a felelosek, a nekik szant jovoert ugyszinten.
    Balczo Andras szavaibol bolcsesseg arad.”
  • 1. mai 2008. augusztus 23. 07:43
    „"""Szeretetből és szigorúságból, kőből és virágból összegyúrt hajlíthatatlan férfi. Balczó András az öttusasport történetének legnagyobb alakja"""
    Köszönet Istennek, hogy ilyen embert, sportolót adott nekünk.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Időutazás a Délmagyarral: Franciák alatt vörösök és fehérek

1919: Szegedet megszállják a francia csapatok. A katonákat a Cserepes sori barakkokban szállásolják el. A szerbek által elfoglalt Újszegedre csak útlevéllel lehet "utazni". Tovább olvasom