Délmagyar logó

2018. 02. 21. szerda - Eleonóra 0°C | 4°C Még több cikk.

Bánffi család: 106 év a szóda bűvöletében

Szeged - Az államosítás után csak egy könyörgő levél hatására tudta a nagymamája visszavásárolni a céget. Hobbija a szódásüvegek gyűjtése, már 2000 darab van a birtokában. Kedvenc itala a szóda, és jól ismeri a különböző fröccsfajtákat is.
– Veri, mint szódás a lovát – hangzik a közmondás. Valóban ilyen szigorúak voltak régen a szódások, esetleg a lovaik voltak az átlagnál csökönyösebbek?
– Régen valóban lovas kocsival szállították házhoz a szódát. A ló értelmes állat, amikor hallotta, hogy a kocsit hajtó tulajdonos köszön a vevőnek, megállt. Igen ám, de az úton jöttek olyan emberek is, akik nem akartak szódát vásárolni, csak egyszerűen köszöntötték. Erre találta ki a szódás, hogy ilyen esetekben, még a köszönés előtt, rácsapott az ostorral a ló hátára, ami azt jelentette, hogy nem kell megállnia. A ló ezt megtanulta, viszont aki a járdán jött, az mindig azt látta, hogy akárhányszor találkozik a szódással, az mindig veri a lovát. Hát ez a közmondás születésének a története, legalábbis mi, szódások ezt terjesztjük.

– Hogyan találták fel a szódát?
– Szódáról csak akkor beszélhetünk, ha szifonfejjel ellátott palackba van csomagolva. Egyébként csak szén-dioxiddal dúsított ivóvíz. A szóda Magyarországon Jedlik Ányos nevéhez fűződik, de a világon voltak, akik megelőzték: ilyen volt például Jacob Schweppe. Jedlik Ányos a győri piarista gimnáziumban volt fizikatanár. Rendházukban fogyasztottak ásványvizet, amit a Balaton-felvidékről szállítottak oda rossz utakon, szekereken, rossz zárási megoldással: mire Győrben az asztalra került, már nem volt benne szén-dioxid. Jedlik 1829-ben már kikísérletezte a szén-dioxiddal dúsított ivóvizet. A szifonfejes szódát a kutatások szerint az 1850-es években hozta forgalomba Wagner Dániel gyógyszerész, és ezután is a gyógyszerészek állították elő a szikvizet, hiszen a szén-dioxid előállítása szakértelmet kívánt.

Egyéni vállalkozóként 1985 óta van a szegedi szódásüzletben Bánffi István. Fotók: Schmidt Andrea
Egyéni vállalkozóként 1985 óta van a szegedi szódásüzletben Bánffi István. Fotók: Schmidt Andrea

– Családjában dédnagymamája alapította a szódásüzemet 1907- ben. Mennyire volt akkor meglepő, hogy egy nő ilyen vállalkozásba fogjon?

– Dédnagymamámnak Kisteleken volt kocsmája, a vendégek pedig egyre inkább igényelték a fröccsöt. Kezdetben egy városban működő szikvízkészítőtől hozatta a szódát, de úgy látta, üzletileg is megérné, ha a kocsma melletti épületben maga is elkezdené a szikvízgyártást: bejött neki. Az üzletet nagymamám örökölte, a mesterség kezdetben nálunk nem apáról fiúra, hanem anyáról a lányára szállt. Az államosítás idején elvették a kocsmát és a szódaüzemet, de a szikvízgyártást nem nagyon tudta központosítani az állam, a helyiek is zúgolódtak, így beindult egy ipar-visszaadási lehetőség. Nagymamám könyörgő levelet írt a szegedi tanácsnak: engedjék, hogy visszavásárolja, amit elvettek tőle. Ezt kegyesen megengedték neki, de hogy mennyi pénzért került vissza a családunkhoz az üzem, arról nincsenek információim. A vállalkozást ezután apám vette át, ő már Szegeden dolgozott szódásként: az üzemről írógéppel gépelt, indigóval másolt szórólapokat gyártottunk, és dobtuk be a postaládákba. Akkoriban nem tudtuk, hogy ezt szabad-e vagy sem, ezért sötétedés után jártuk az utcákat. Hogy az ipar így fenn tudott maradni az országban, az a szikvízkészítők bátorságán is múlott. Bátorság volt az ipart is visszakérni, hiszen nem lehetett tudni, mikor veszik el ismét. Volt Szegeden egy szűcsmester, akire ráfogták, hogy adót csalt. Akkor a Tisza Szállóban működött az ÁVO: oda vitték be kihallgatni, és fél évig nem is engedték el. A szálloda lépcsőjének alján és tetején egy piros és egy zöld lámpa volt. Csak akkor lehetett menni, ha lent zöldet mutatott, hiszen fent sokszor verték az embereket: azt azért nem akarták, hogy bárki lássa, ha a fenti szobából ájultan húznak ki valakit.

– Ön hogyan csöppent a szakmába, és a jelenlegi üzem mikor jött létre?
– Az ember tinédzserkorában még keresi a helyét a világban. Kezdetben nem nagyon érdekelt a szóda, önállóan akartam boldogulni: voltam gépmunkás és raktáros, majd egy hirdetésben azt olvastam, hogy kultúrost keresnek a Balatonra. Jelentkeztem, felvettek, és még az NDK-ba is kijutottam egy csereprogram segítségével mosogatónak: a németek nem voltak nagyon vendégszeretők, ennek hatására visszatértem Szegedre apám mellé. A mai napig kicsit szégyellem, hogy a következő nyáron, 1980-ban, a szezon közepén egy hölgy hívó szavára ismét lementem a Balatonra csaposnak. De hát, fiatalság, bolondság! A szezon végén visszatértem Szegedre, és akkor végleg elhatároztam: legközelebb a szépségkirálynő is hívhat, ezután végleg itthon maradok. A jelenlegi üzem 2000-ben jött létre, előtte számos helyen működtünk. Egyéni vállalkozóként 1985 óta vagyok a szódásüzletben.

– Az ásványvíz megjelenése mennyit ártott a szódásoknak?
– Hatalmas reklámmal jött be az ásványvíz a magyar piacra. Külföldön két-háromféle ásványvizet gyártanak, nálunk viszont mindenhol ásványvíz terem. Az Unió előtt sokkal szigorúbb volt az ásványvíz minősítése, mint a csatlakozás után. Az ásványvíz árát ráadásul a bevásárlóközpontok 10 évvel ezelőtti áron adják stratégiai termékként. Ettől függetlenül Magyarországon még mindig ezren foglalkoznak szikvízgyártással, többen, mint az egész világon! Ez annak is köszönhető, hogy Magyarországon nagyon sokan foglalkoztak szőlővel, a fröccs pedig szódával a legjobb. Márai Sándor is megírta A magyar borok című könyvében: nem lehet ásványvízből fröccsöt készíteni, hiszen ásványianyag-tartalma elveszi az ízét a bornak. Nagy a verseny, próbálnak egymás alá menni árban a gyártók, de ez a minőség rovására megy. Nekem az a véleményem, hogy ami nem piacképes, azt nem kell gyártani. Tömörkény István A makói harc című írásában megírta: a városban két szódás volt, és naponta vitték le a szódájuk árát, hogy az mindig 1 krajcárral kevesebb legyen a másikénál. Amikor az egyik elért 1 krajcárig, a másik nagy tanakodásba esett: nem adhatja ingyen a szódát. Az emberek is kíváncsian várták az árverseny végét: másnap kinyíltak az üzletajtók, és azt lehetett olvasni a táblákon, hogy a szóda ára 8 krajcár – a két vállalkozó összefogott.

Dinasztia
Dinasztia

– Tavaly a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Az év vállalkozója díjjal tüntette ki, és elnyerte a Magyar Agrárgazdasági Minőségi Díjat is. Ez mennyiben köszönhető a munkatársainak?

– 8-an vagyunk az üzemben, minden kollégámnak tudok a problémáiról, mert megtisztelnek a bizalmukkal. 14-15 éve ugyanaz a csapat, ami azt jelenti, hogy én is elégedett vagyok velük, és ők is meg vannak elégedve velem. A 90-es évek elejétől évente kétszer ebéddel és jutalmazással egybekötött bulit rendezek, ahová a munkatársaim a családjukat is elhozzák. Az első bulikon készült fotókon azok vannak, akik most is nálam dolgoznak. Ha új munkaerőt veszek fel, kikérem a véleményüket az alkalmazottaimnak, hiszen ők fognak majd vele dolgozni. A 27 éves fiam is benne van már a szódaiparban, de több lábon kell állni, figyelni kell a piac igényeit, a megnyíló lehetőségeket. Ezért kezdtünk bele a lúgos és a szűrt ivóvíz gyártásába is.

Jobb a vízköves fog a borvirágos orrnál

Bánffi István 1954. november 5-én született Kisteleken. Nős, egy gyermeke van, Ádám. – Az általános iskolát 6 iskolában végeztem el, mert állandóan költöztünk. Itt jól megtanultam, hogyan kell az embernek kivívni a helyét a csoportban és alkalmazkodni a környezetéhez. Autószerelőként végeztem a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskolában, de ebben a szakmában nem dolgoztam soha – mondta Bánffi István. Kedvenc étele a töltött káposzta, kedvenc itala a szóda. Hitvallása: inkább legyen vízköves a fogam, mint borvirágos az orrom. Zenében mindenevő, kedvenc színészei között van Marlon Brando és Robert De Niro. A művészfilmek barátja, feleségével rendszeres mozilátogatók. Kedvenc filmje a Bolondok hajója.

– Mi a hobbija?
– A szódásüvegek gyűjtése, amit már nagyon régóta űzök. Sok szép darabom van külföldről is, de a legkecsesebb üvegeket a magyarok gyártották. Nagyjából 2000 darabos a kollekcióm, a legritkább és legértékesebb szódásüvegek manapság 80-100 ezer forintért is gazdát cserélhetnek. A legértékesebb üvegem a Szent István téri víztoronyban lévő kiállításon látható: 1870-es Illés szabadalom feliratú, a feje egy kis porcelánkacsa. Másik hobbim a főzés, egyik specialitásom a marhapörkölt paprika nélkül, paradicsommal vagy kapros tejszínnel elkészítve. A fröccstörténetet is kutatom, legalább 70-féle fröccsről van tudomásom. Ezek közül néhány még bort sem látott: ilyen a ciki-
fröccs, amit az apuka rendel a gyerekének a kocsmában, hiszen a kicsi is fröccsözni akar, de csak málnaszörp és szóda van benne. A Gorbacsov-fröccs pedig két hosszú lépés előre a kocsma előtt a sorban.

* * *

Korábbi interjúink A hét embere-sorozatunkban

Sindely Pál: Képzeletben örökre tanár maradok!
Jógázik, táncol és focizik a 70 éves órásmester
A szike és a csavar mögött van egy ember
Marta Dorin, Vásárhely császára
Akit Jimi Hendrix juttatott rendőrkézre
Keserves gyönyörűség a sebészet

A hét embere: Ribizsár Péter, az autószerelő lovag
Bojtos Ferenc a természet szerelmese
Lelkes, a vásárhelyi polihisztor
Aki mindig színesben látja a világot
Harminc év a törvény szolgálatában
Aki az aszfalton éli mindennapjait
Az örök érdekvédő és a józan paraszti ész
Élet a rács másik oldalán
Egy régi vágású kocsmáros a Diófa árnyéka alatt

Olvasóink írták

  • 14. attis765 2013. július 13. 22:28
    „7- es ostoba szegedifiú: gyökér vagy. Pont.

    11-es:
    A rágalmazásról csak annyit, hogy nem írtam neveket. Általánosságban beszéltem a műanyag palackba töltött szódákról. Értve?
    Az ügyről meg csak annyit, hogy többszörös törés eredményeként megnyomorodott a rokonom keze. A cég (nem írok nevet, mindenki azt gondol ide, amit akar) felajánlott egy nagyon alacsony összeget, kvázi elismerve a balesetet.
    Te nagyon okos humánus ember...

    Ja és beszéltünk olyan emberekkel akik szódásnál (nem írom le, hogy kinél) dolgoznak/dolgoztak. Bizony ők is mondták, hogy előfordul a spontán robbanás.
    Gondolom ők is hazudnak. Jó éjszakát.”
  • 13. StencilAtya 2013. július 13. 18:09
    „igya ezt a hulladékot akinek két anyja van”
  • 12. rózsakert 2013. július 13. 09:19
    „Mi is ittuk anno és tényleg finom volt, de egy pici résszel azért nem értek egyet:

    NDK-ba is kijutottam egy csereprogram segítségével mosogatónak: a németek nem voltak nagyon vendégszeretők

    A LÁNYOKRA EZ AZ ÁLLÍTÁS NEM VOLT IGAZ !”
  • 11. info 2013. július 13. 06:15
    „3. attis765 2013.07.12. 16:08 -nagy ész! Rossz indulatú irigy ember vagy. -nem dinamittal készítik a szódát-ha már írtad bizonyítsd be!, vagy kérj bocsánatot!- mert ez többek szerint is rágalom lehet.
    Segítőkész humánusan gondolkodó ember.”
  • 10. szentmihályról 2013. július 12. 22:46
    „Törzsvásárlóként csak dicsérni tudom Bánffi Úr kollégáit. Udvariasak, mindig kedvesek, maximálisan segítőkészek, nemcsak kiszolgálnak, hanem - kérés nélkül - mint nőnek, az autóig kihozzák mindig a rekesz szódát. További sok sikert kívánok Mindannyiuknak!”
  • 9. Horthyszobor 2013. július 12. 22:16
    „Az egyik legkorrektebb ember Szegeden!!! Nagyon kedveljük!!! További sok sikert!!!”
  • 8. queenmargareth1 2013. július 12. 21:10
    „az biztos, hogy fröccs csak szódával iható!Amúgy gratulálok!”
  • 7. szegedifiú 2013. július 12. 19:54
    „3.
    Hogy jön ez most ide, te ostoba!
    Bánffi Úr! Gratulálunk az üzeméhez, szép! A szódája pedig finom!”
  • 6. Byron67 2013. július 12. 18:51
    „Szódamúzeum a Szent István téri víztoronyban - Bánffi István gyűjteménye - panorámakép
    http://www.360cities.net/image/water-tower-soda-museum-manual-soda-water-charger-szeged”
  • 5. Byron67 2013. július 12. 18:49
    „A szódavíztöltő üzem - panorámakép
    http://www.360cities.net/image/bnffy-soda-water-charger-machine-hungaricum-szegedicum”
  • 4. GondaIstván 2013. július 12. 17:28
    „A mi családunk is Bánffi-szóda fogyasztó. Gratulálok a termékhez, a több generációs családi vállalkozáshoz, a tradíciók megőrzéséhez!”
  • 3. attis765 2013. július 12. 16:08
    „Kár, hogy némelyik palack túlnyomásosra van töltve. Így spontán felrobbanhat a kézben...Mint ahogy meg is történt már.
    A vevő nyomorék lett, és el is vesztette a pert. Még ő fizethette a perköltséget, mert nyomorék lett...bezony ám...
    Na persze ő nem volt tulaja egy nagy múltú cégnek.”
  • 2. majzik 2013. július 12. 13:25
    „Gratulálunk !

    Állandó ügyfele vagyok a cégnek. Jó munkát !”
  • 1. nyomdasz63 2013. július 12. 11:29
    „Mindig is a falu/város legerősebb embere volt a "szódás".
    Amit ő egyedül belenyomott az üvegbe,a fél falu/város nem bírta kinyomni!xD.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Cooper, aki nem albínó

Egy röszkei magánlovardában két és fél héttel ezelőtt született kiscsikó ritka példánya fajtájának. Albínó. Tovább olvasom